Bevezető

Igen, a cím ismerős lehet. Mert egy könyv címe is így kezdődik. 1001 könyv, amit el kell olvasnod, mielőtt meghalsz. Mikor anno megláttam ezt a könyvet, tudtam, hogy egyszer meg akarom nézni, mik vannak benne, és azokat mind elolvasni. Most jött el az idő, hogy ebbe belevágjak. Pedig rengeteg olvasatlan könyv hever még a polcomon, azon kívül tanulok, szakdolgozatot írok, dolgozok, szóval nem tudom, mi fog ebből a vállalkozásból kisülni. De végre eldöntöttem, hogy küldetésemmé teszem ezt az ügyet.

Ez a blog erről fog szólni. Nem kritika lesz, semmi tudományos katyvaszt nem fog tartalmazni. Ez egy egyszerű ember története lesz arról, milyen érzéseket, emlékeket, gondolatokat ébresztett benne az az 1001 könyv, amelyeket valakik egyszer összegyűjtöttek, mert valamiért fontosnak tartották, hogy ezeket a műveket mindenki ismerje.

Most, hogy úgy döntöttem, nekivágok ennek a hatalmas adathalmaz feldolgozásának, el is battyogtam a könyvtárba, hogy végre először a kezembe vegyem az ihlető művet, belelapozzak, megnézegessem, elolvassam az előszót, és megnézzem, egyáltalán mi az első könyv, aminek neki kell kezdjek. A legfurcsább dolog, amivel szembesültem, hogy az interneten, egész pontosan a wikipédián fellelhető 1001 könyves listától jócskán eltér. Vannak könyvek, amelyek csak az egyik vagy a másik listában szerepelnek. (Például az Aiszóposz meséi, ami a wikipédiás listán emlékeim szerint az első, az eredeti könyvben viszont nem szerepel, így ennek elolvasása egyelőre későbbre halasztódik.)

A könyv egyébként 2007-ben jelent meg, az előszót Peter Ackroyd, a bevezetést Peter Boxall főszerkesztő írta. A könyvek korszakokra osztva szerepelnek: az 1800 előtt, az 1800-as években, az 1900-as években és a 2000-es években történő megjelenés alapján vannak csoportosítva. Ezenkívül a keresést elősegítendő találhatunk a könyvben cím- és írómutatót. A bevezetés után fel vannak sorolva a szócikkek szerzői munkásságukkal és szakterületükkel. Az egyes könyvek leírását pedig eredeti borítók képeivel, eredeti illusztrációkkal és a szerzőről készült fényképekkel színesítették.

Mind az előszó, mind a bevezetés nagyon hatásos, még ha én személy szerint nem is sejtek mindig mögöttük teljes őszinteséget. Peter Ackroyd az előszóban azt fejtegeti, hogy a regénynek akkor van létjogosultsága, ha beszélnek róla, és ennek a könyvnek nem is igazán a rangsorolás volt a célja, hanem hogy elindítsák ezt „a beszélgetést”. Míg Peter Boxall a bevezetésben rövid magyarázatot ad, hogy miért épp az 1001-es számra esett a választás – mert a történelem során megjelenő jelentős művek száma a végtelenhez közelít, ahogy Az ezeregy éjszaka meséiben is végtelen a történetszövés, de szükségszerűen valahol mindkettőnek határt kell szabni. Ezenkívül hangsúlyozza, hogy a könyvekről szóló 300 szavas összefoglalások nem kritikák, hanem egyfajta figyelemfelkeltő szösszenetek arról, hogy miért kell elolvasnunk az adott könyvet.

A listában az első helyen a már említett Az ezeregy éjszaka meséi volt, amit azon melegében ki is kölcsönöztem. Kicsit meglepődtem, amikor megláttam, milyen vaskos ez a könyv ahhoz képest, amit én elképzeltem. Valamilyen formában szerintem mindenki ismeri ezt a történetet, vagy legalábbis részleteit. Emlékszem, gyerekkorom egyik kedvenc mesekönyvében szép, színes rajzokkal illusztrálva ott volt az Ali baba és a negyven rabló. Nos, hatalmas érdeklődéssel fordulok efelé a különleges, varázslatos, misztikus világba kalauzoló könyv felé, és remélem, hamarosan megoszthatom az élményeimet kicsiny kis blogocskámon.