NOHUN #15 Karl Philipp Moritz: Anton Reiser

A NOHUN sorozat következő részében azt hittem, hogy Fanny Burney Evelina, avagy egy fiatal hölgy belépése a világba című könyvéről fogok nektek írni, de amikor elkezdtem kutakodni a könyv iránt, kiderült, hogy ugyan 1900-ban, de megjelent magyarul. Beszerezni persze sehol sem lehet egyelőre, de ha könyvről van szó, előttem nincs lehetetlen. Viszont helyette következzen most Karl Philipp Moritz Anton Reisere.

Az író életrajzát összehasonlítva Anton történetével azt mondanám, némileg önéletrajzi ihletésű könyvről beszélünk, mely nagyban hasonlít Goethe Wilhelm Meisteréhez. A könyv négy részből áll, és Anton Reiser életét követhetjük benne. Gyerekként ismerkedünk meg az alacsony származású Antonnal, aki a mindennapi élet küzdelmei elől a fantázia világába menekül. Azért a való világban is alakulgat az élete, ösztöndíjat nyer ugyanis egy olyan iskolába, amit egyébként a családja nem engedhetne meg magának. Viszont lépten-nyomon szembesítik ezzel a ténnyel, és ezelől újfent csak a fantáziái közé vonul vissza. Valamint felfedezi az olvasás nyújtotta örömöket, egy színházi előadás megtekintése után pedig feltett szándéka lesz színésznek állni.

Habár több társulatnál is próbálkozik, első sikereit mégis inkább versírással szerzi. Nem tudja viszont meglovagolni ezt a vonalat, folyton a színészetről és nagy utazásokról ábrándozik. Úgy gondolja ugyanis, hogy ebben a két dologban tudna elszakadni a sorsától, és azzá válhatna, akivé csak akar. Moritz azonban kegyetlenül leszámol saját hősével. A színészet pusztán eszköz lenne Antonnak a gondtalan élet eléréséhez, ilyetén önzőségének „jutalmaképp” pedig nem sikerül egy társulathoz sem bekerülnie. Ahogy pedig anyagi helyzete romlik, úgy tér vissza a régi, jól bevált módszeréhez, az álomvilághoz.

Moritz Anton életét mint elrettentő példát akarja elénk állítani. Az álmodozás nem megoldás, nem visz előre, egyértelműen ez lehet a történet konklúziója. Ugyanakkor Anton társadalmi helyzetének folyamatos kihangsúlyozása némiképp érthetővé teszi a menekülését saját valóságából, ezért az olvasó mégis tud szimpatizálni vele.

Habár az alap témát abszolút fontosnak tartom, szerintem ezt felesleges túlragozni. Van erre egy kedvenc idézetem, mégpedig a Harry Potterből: „Rossz úton jár, aki álmokból épít várat, és közben elfelejt élni.” Nem szükséges ezt szerintem ennél jobban fejtegetni. Úgyhogy így első blikkre azt mondanám, nem mozgatta meg a fantáziámat ez a történet. Viszont adott kontextusban - a Wilhelmmel összehasonlítva, ha lehetett volna választani, én sokkal inkább erre voksoltam volna, mert ennek legalább van valami értelme a Wilhelmmel ellentétben, amely számomra összességében egy totális katyvasz volt.

Forrás:

https://sites.google.com/site/germanliterature/18th-century/moritz/anton-reiser