A hét idézete

„Vizsgálódj előbb, azután helyeselj, s végül szeress. Szemed legyen vak a vonzó külsőre, füled süket a csábító hízelgésre, sima beszédre.” /Anne Bronte: Wildfell asszonya/

2020. november 18., szerda

NOHUN #27 Joaquim Maria Machado de Assis: Brás Cubas posztumusz emlékiratai



A mai NOHUN részben egy nagyon érdekes könyvvel fogunk megismerkedni. Az érdekességét szerintem már a cím is sejteti, mert ugye emlékiratokat általában az ember saját maga szokott írni. Na de hogy tudná ezt megtenni posztumusz? Főszereplőnk, Brás Cubas márpedig megtette. Halála után írja meg a könyvét, és a művet morbid módon a testét evő férgeknek ajánlja.

A könyv cselekménye egyébként a nyitáshoz képest meglepően konzervatív, egy szerelmi háromszögről szól. Brás Cubas egy jómódú, Rio de Janeiró-i arisztokrata család gyermeke, akire hasonlóan jómódú lány és egy zsíros kormányzati pozíció vár. De lustasága és nemtörődömsége révén mindkettőtől elesik. Ekkor viszont váratlanul ráébred arra, hogy mégis csak szüksége van a szóban forgó lányra, Virgíliára, így viszonyt kezd a már férjes asszonnyal.

A cselekményt azonban sok helyen megszakítják Cubás filozofálgatásai az életéről, és az életről általában. Mivel ő már halott, nincs szükség rá, hogy a látszat kedvéért visszafogja magát, kimondhat mindent úgy, ahogy gondol. Ami, feltételezem, elég őszintévé teszi a könyvet.

A könyv azt a témát boncolgatja, hogy mi is az élet tulajdonképpen, ha azt az elért eredményeken kívül értelmezzük. Cubas válasza erre az, hogy az élet egyik értelme a gyermeknemzés, ez az élet legnagyobb ajándéka, és a legnagyobb szerencsétlenség az életben nem megszületni.

Cubason át Machado az emberi létet veszi górcső alá, és leplezetlenül, ironikusan írja meg az igazságot. A regény ugyanakkor játékos és abszurd is, amik igencsak felkeltették az érdeklődésem. Nem beszélve arról, hogy a New York Times például úgy írt róla, hogy Machado könyvének elolvasása után minden más regényt túl konzervatívnak fogunk találni. Ezek mellett már csak hab a tortán, hogy a könyv a tizenkilencedik század második felében, Dél-Amerikában játszódik. Ide egy fordítást, de izibe!

Források:

https://www.newyorker.com/books/second-read/rediscovering-one-of-the-wittiest-books-ever-written

https://www.nytimes.com/2020/06/16/books/review-posthumous-memoirs-bras-cubas-machado-de-assis.html

https://www.penguinrandomhouse.com/books/618216/the-posthumous-memoirs-of-bras-cubas-by-machado-de-assis-translated-with-an-introduction-and-notes-by-flora-thomson-deveaux-foreword-by-dave-eggers/

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése