Mérföldkő #2 | Tapasztalataim 100 könyv tükrében 1.

 

Mostanában hirtelen többektől is megkaptam a kérdést, hogy hol is tartok pontosan ebben az 1001 tételből álló listában, amiről folyton beszélek. J És szégyenszemre nem tudtam válaszolni, mert már régóta nem számolgattam, pontosan hogy is állok. De valamelyik nap erőt vettem magamon, mert az jutott eszembe, hogy amikor majd meglesz a bűvös, kerek százas szám, az jó apropó lenne egy új bejegyzéshez. Egyfajta összegzéshez, a tapasztalatok összefoglalásához.

Azt kell mondjam, hölgyeim és uraim, hogy majdnem kifutottam az időből. A bűvös, kerek százas szám ugyanis már megvolt. De azt hiszem, még nem volt olyan rég, hogy ne lehetne hozzá kapcsolódóan egy bejegyzést írni. Szóval ---DOBPERGÉS--- kereken a századik tétel, amit elolvastam, az Alice Csodaországban volt.

Erről a száz tételről először is azt kell tudni, hogy tulajdonképpen nem mindegyik volt egy önálló könyv, mert bizony voltak rajta kisregények, novellák és még egy egészen rövid, nyúlfarknyi kis kiáltvány is. De mivel ezek külön szerepeltek a nagy könyvben, én is külön számoltam őket. Ugyanakkor a több kötetes könyveket viszont csak egynek vettem. Valamint nyilvánvalóan nem számoltam bele ebbe a százba azt a két könyvet, melyeket félbehagytam.

Talán nevetségesnek tűnhet, hogy 2013 óta vezetem a blogot, és még csak most, 2021-ben jutottam el a 100. tételig. De én nem vagyok egy villámolvasó, és azt sem mondhatom, hogy minden nap olvasok. Egy évben átlagosan mindössze harminc könyvet olvasok csak el, és ennek körülbelül a fele az, ami a projekthez köthető.

Igyekeztem (és kisebb-nagyobb kitérőkkel ugyan, de ez a jövőben is így lesz) időrendi sorrendben venni a könyveket, mert úgy éreztem, ez okot szolgáltathat az esetleges összehasonlításokra. És ez persze sok esetben így is van. De azért mégis azt kell mondanom, hogy elég széles a paletta, már ami a témákat illeti. A legtöbb szerző persze angol, de még így is elég nagy a szórás. Úgyhogy meg sem kísérlem ezt a sokszínűséget bármilyen módon egységesíteni.

Inkább arra teszem a hangsúlyt, amit én magammal vittem az egyes olvasásokból. Mert bár a nagy könyv teljes címe úgy hangzik, hogy 1001 könyv, amit el kell olvasnod, mielőtt meghalsz, ezzel én igen sok könyv esetében nem tudtam egyetérteni. De azért nem csak a két véglet létezik, egész sok kategóriát sikerült felállítani magamban.

Lett néhány abszolút kedvenc, ami esetemben azért érdekes, mert én kétszer is meggondolom, hogy melyik könyveket sorolom a kedvenceim közé. Azt sosem tudom egy kedvenc esetében megmondani, hogy miért kedvenc. De a tudatalattim biztos lát bennük valami különlegeset, mert azt tudom, hogy számtalan jó könyvvel megismerkedtem a projekt során, de csak elenyésző részük lett kedvenc. Aztán van a félbehagyott könyvek klubja. Nem hittem, hogy ez a klub meg fog alakulni, de már két tagja is van! Vannak a nagy felfedezettek, amelyek esetében hálát adok azért, hogy a nagy könyv megszületett, és hogy én aztán kitaláltam ezt az őrültséget, hogy végigolvasom róla a könyveket, mert különben sosem ismertem volna meg ezeket az ínyencségeket. Vannak a népszerű könyvek, amelyek az én ízlésemtől nagyon távol állnak, és értetlenül állok azelőtt, hogy mások ezt hogy szerethetik. Vannak azok a könyvek, amelyeknél nem értem, hogy miért kerültek fel erre a listára. Vannak azok a könyvek, amelyek nem igazán tetszettek, valamiért mégis nyomot hagytak bennem. És végül van egy félelmetes kategória, mégpedig a könyvek, amelyek annyira hidegen hagytak, hogy egyáltalán nem emlékszem belőlük semmire.

Egyszóval nem tudok nagy általánosításokat levonni. Nem tudom azt mondani, hogy igen, ebben az albumban aztán tényleg a világ legzseniálisabb történeteit gyűjtötték össze, amit tényleg érdemes mindenkinek elolvasni. De ez bizonyára azért van, mert olyan sokszínűek vagyunk. Mindenkinek más tetszik, mindenki mást értékel. És ez nagyon jól van így.

Én azért továbbra sem bánom, hogy annak idején belevágtam ebbe a nagyszabású projektbe, és azt hiszem, ahogy telik az idő, úgy ragaszkodom hozzá egyre jobban. Ha pedig felbukkannak itt mások is, és olvasnak, netán hozzászólnak, az külön öröm, és nem tudom eléggé megköszönni. J