NOHUN #32 George Gissing: Modern bértollnokok

 

Az ehavi NOHUN részben George Gissing Modern bértollnokok (New Grub Street) című könyvével ismerkedünk meg. És már előrebocsátom, hogy koránt sem elég behatóan. Ez a könyv fordításért kiált. J

Gissing egy nagyon érdekes korban élhetett, és egy nagyon érdekes momentumot kapott el a Modern bértollnokok című könyvében. Azt örökítette meg ugyanis, hogyan veszi át az uralmat az irodalmi életben a pénz, a kapzsiság, a kizsákmányolás, az eladhatóság.

Az eredeti angol címben a Grub Street utalás egy londoni utcára, ahol régen a bértollnokok, a pénzért gyorsan, nagy szenzációt megíró alkotók laktak. Az új szó pedig szerintem arra utalhat, hogy Grissing korában, a XIX. század végén éreztették hatásaikat a technikai fejlődések és a szélesebb körben elterjedt oktatás, amelynek eredményeképpen kialakulófélben volt egyrészt az az új „tömeg”, akik már tudtak olvasni, és igényük is volt az olvasásra, másrészt pedig a tömegtermelés, amely az irodalomba és az írott sajtóba is begyűrűzött.

A könyv két főszereplője Edwin és Jasper, akik a két végletet hivatottak reprezentálni. Edwin a művész, akinek a témái nem találkoznak a tömegtetszéssel, ezért nem tud megélni az írásból, „szegénységre van kárhoztatva”. Ezzel szemben Jasper nagyon jó érzékkel találja ki, hogy mi lesz nagy tömegben eladható. Valamint azt is tudja, hogy hogyan határolja el magát a munkájától. Rengeteg felkérést kap, és nagyon sikeres lesz a munkájában.

Edwinnek, aki az idealizmust képviseli ebben a könyvben, szükségszerűen meg kell halnia, mivel Gissing már látja és tapasztalja, hogy a Jasper által képviselt hivatásos író, mint szakma már kialakult. És azt is feltehetően láthatta, hogy a hivatásos írók ellehetetlenítik a művészeket.

A művészet persze sosem fog meghalni, de az tény, hogy manapság is különbséget lehet tenni szerintem művész és hivatásos író közt. Persze mindenkinek szíve joga eldönteni, hogy melyiket támogatja. Meg nyilván akkor is árnyaltabb volt a kép, Gissing bizonyára a két végletet mutatta be az érthetőség kedvéért. De azért félelmetes azzal szembesülni, legalábbis nekem az, amikor a pénz átveszi az uralmat még az ilyen „banális” dolgok felett is.

És még egy apró megjegyzés a végére. Az egyik szereplő azzal magyarázza, hogy ő pletykalapok hasábjaira ír rövid kis cikkeket, hogy az új generáció, bár tud olvasni, nem tudja tartósan fókuszálni a figyelmét. És hol volt még akkor a TikTok meg az Instagram?! Nem célom az ördögöt a falra festeni, de lehet, hogy tényleg eljutunk majd oda, amikor felesleges képességgé válik az olvasás?

Források: itt, itt és itt