NOHUN #34 André Gide: Földi táplálékok

A mai NOHUN részben egy érdekes könyvről lesz szó. André Gide Földi táplálékok (Les Nourriture Terrestres) című kötete ugyanis igencsak kilóg a sorból, lévén, hogy prózaversről van szó.

Habár a nagy könyv címe úgy kezdődik, hogy 1001 könyv, nem pedig 1001 regény, és volt is már itt eddig is sokszínűség. Néhány mű ugyanis a terjedelmét tekintve nehezen kaphatott volna saját kötetet. Ez pedig most az első alkalom, hogy egy prózaverssel találkozok.

A prózavers olyan költői szöveg, amelynek a formája próza, de nagyfokú költői intenzitás jellemzi. Amit én úgy értelmezek, hogy bizonyára tele lehet költői képekkel, hasonlatokkal, allegóriákkal, ilyesmikkel.

Mint mindig egy NOHUN könyv esetében, most is először a biztonság kedvéért utánanéztem, hogy tutira nincs-e fordítás. Legnagyobb megdöbbenésemre az írónak rengeteg – valóban prózai – műve megtalálható magyarul, de ez a kötet nem. Pedig éppen ezzel nyerte el André Gide az irodalmi Nobel-díjat. Érdekes, hogy itt van egy újabb mű, ami komoly díjat nyert, még sincs magyar fordítása.

Ezen túllendülve nézzük meg most röviden, hogy miről is szólhat Gide műve. Nem találtam túl sok forrást, úgyhogy nagyrészt arra kell támaszkodnom, amit a nagy könyv írt róla, az pedig nem valami sok. A legfontosabb, amit mindenhol hangoztatnak, hogy rendkívül felszabadító. A korábbi korokhoz képest meglehetősen szabadon ír az emberről és az életről. Azt hangoztatja, hogy érdemes figyelmen kívül hagyni a konvenciókat, mindent friss szemmel kell megvizsgálni, és érdemes az intuíciókra hallgatni. Azt is kiemeli, hogy nincs szükség a vallásra életvezetési szempontból, mert mindenkinek magának kell felfedeznie a világot és saját magát, és a tapasztalatai alapján kell kialakítania a saját életét.

Nagyon sajnálom, hogy nincs magyar fordítása a könyvnek, mert azt hiszem, különleges művel állunk szemben. Szívesen megismerkednék a Földi táplálékokkal.

Miért szereted / nem szereted a verseket?

Források itt és itt