Eltelt
egy hónap, és már itt is van a legújabb sorozat második része. Bár a cím
szerint megfőzöm a könyvet, újra sütni fogunk, méghozzá egy alapdarabot. J
Terítéken
nem más lesz, mint Elisabeth Gaskell Cranfordja, amelyben a hölgyek
előszeretettel sütögetnek és visznek ajándékba süteményt. Például egy nagy tál
Savoy-kekszet, amiről némi nyomozás után kiderült, hogy nem más, mint a
babapiskóta. Na már most a babapiskótával én körülbelül úgy voltam, mint városi
gyerek a csirkével, hogy az úgy csak jön a boltból, és kész. De tévedtem, kérem
szépen, mert a babapiskótát házilag is el lehet készíteni. (Az más kérdés, hogy
komoly felszerelés kell hozzá, de erről majd később… J)
Hozzávalók:
2
db tojássárgája
3
db tojásfehérje
120
g cukor
10
g vaníliás cukor
150
g liszt
1
tk keményítő
1
csipet só
1
csapott tk sütőpor
A
fő feladatra, mármint a babapiskóta tényleges elkészítésére ismét a férjemet
kértem meg. Segítőkész feleségként előre szóltam neki, hogy a recept szerint
kell bele keményítő, amit mi nem tartunk otthon. Ő hősiesen el is ment a
boltba, beszerezte azt az óriási méretű keményítőt, amit a képen is láthattok (középen a nagy doboz),
ugyanis nem volt kisebb kiszerelés. Na most, ahogy azt már fentebb is
olvashattátok, a recept szerint egy teáskanál keményítő kell, tehát hogy a maradékot mibe fogjuk
elhasználni, arról még fogalmam sincs. Remélem, a keményítő sokáig eláll. J
J
J
A
megadott cukormennyiséget meg kell felezni, az egyik feléhez mennek a
tojássárgáják, a másikhoz a tojásfehérjék. (Ez egy elég pocsék recept egyébként, mivel
összesen három tojás kell hozzá, de csak két sárgája. A férjem azonban roppant leleményes
volt, mert a harmadik sárgáját eltette a másnapi rántott hús panírozásához.) A
tojásokat a cukorral habosra kell verni. (Ami azért jó, mert erről jó kis képeket lehet csinálni. :))
A
többi hozzávalót, vagyis a lisztet, a sót, a sütőport, a vaníliás cukrot és a
keményítőt össze kell keverni, majd ezt a keveréket meg a felvert tojássárgáját
is bele kell óvatosan keverni a tojásfehérje-habba.
Ezután
jött az érdekes rész, legalábbis a mi számunkra, a recept szerint ugyanis
habzsákba kellett volna tölteni a keveréket, ami nekünk nincs. Nos, a férjem nyolc generációra
visszamenőleg elküldte a felmenőimet a búbánatba… J
J
Aztán persze feltalálta magát, és beletette egy sima nylonzacsiba. De mivel az
nem olyan merev, mint a habzsák, ezért formázni nem igazán sikerült vele. Ezért
lettek a mi babapiskótáink egy kicsit… maradjunk annyiban, hogy lerí róluk,
hogy ezek nem boltiak. J J
A
tésztát sütőpapírral bélelt tepsibe kell nyomni, aztán mehet az egész a sütőbe,
és 175 fokon 20-25 percig kell sütni.
A
habzsákos incidenstől eltekintve az eredmény kifogástalan lett, mármint
legalábbis ízre és állagra. És a legjobb, hogy hetekig meg is tartja az ízét és
az állagát, úgyhogy sokáig lehet élvezni a házi babapiskótát. Aztán lehet
belőle tiramisut készíteni, vagy mellé valami öntetet. De magában fogyasztva is
kiváló. Ha sikerül szépen megformázni, egy tálra elrendezve tökéletes dísze
lehet a nappalinak. És a kandalló mellett, összeülve a barátokkal, egy tea
kíséretében el is lehet majszolgatni egyet-egyet.
Milyen kapcsolatban vagy a szomszédaiddal?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése