Megfőzöm a könyvet #3 | Moby Dick

A Moby Dickben felbukkan egy különös kifejezés, az oly-cooks. Fogalmam sem volt, hogy mi ez, de felkeltette az érdeklődésem, mert nem lett lefordítva; így, angolul szerepelt a magyar szövegben. Kicsit kutatgatnom kellett, hogy mi ez, de a végére jártam a dolognak, és kiderült, hogy ez egy olyan étel, jobban mondva édesség, amit én nagyon szeretek. Ez pedig nem más, mint a (szalagos) fánk, más néven pampuska. (Amit én egyébként pampuszka néven ismerek, de ez már mellékes. J) Ezt fogjuk ma elkészíteni.

Rögtön az elején javasolnám a két személyes háztartásoknak, hogy a receptben található mennyiségeket legalább felezzék, különben akár egy komplett települést el tudnak majd látni fánkkal. J

Elsőként tehát a hozzávalók:

500 g liszt

300 ml tej

40 g élesztő

50 g cukor

5 db tojás sárgája

60 g vaj

egy csipet só

olaj a sütéshez

100 ml tejet felmelegítünk, belemorzsoljuk az élesztőt, hozzáadjuk a cukrot, és mindezt felfuttatjuk. A lisztet egy tálba öntjük, a közepébe mélyedést készítünk, oda öntjük az élesztős tejet, a tojások sárgáját, a vajat, a csipet sót és a maradék tejet. Az egészből lágy tésztát keverünk, majd meleg helyen addig kelesztjük, míg a duplájára nő.

A megkelt tésztát ujjnyi vastagságúra nyújtjuk, és tetszés szerint különféle méretű tallérokat szaggatunk belőle.

Mi először ilyen nagyokat csináltunk, de ezek kisütve tényleg hatalmasak lettek, úgyhogy aztán lekicsinyítettük őket. J J

Bőséges olajat forrósítunk, és kisütjük a fánkokat. Itt is tetszés szerint lehet mélyedést csinálni a közepébe, vagy akár teljesen át is lehet lyukasztani, kinek hogy tetszik.

Abszolút meg tudom érteni, hogy a fánk már régen is népszerű étel volt, mivel nem kellenek hozzá bonyolult összetevők, és az elkészítése is viszonylag egyszerű. (Bár én magam mindig tartok azoktól a receptektől, amiben élesztő van. Én személy szerint Murphy megtestesítője vagyok a konyhában, vagyis amit el lehet rontani, azt nekem sikerül is elrontani általában, ezért én többnyire egyedül olyan recepteket készítek el, ahol tényleg csak össze kell keverni a hozzávalókat. J J)

Ha olyan nagy méretűre hagyjátok, mint amilyenre mi csináltuk az elején, akkor egy darab fánkkal gyakorlatilag le is lehet tudni a reggelit, utána pedig lehet tovább hajszolni azt a fránya bálnát. J

Mit jelent számodra az egészséges étkezés?

Megfőzöm a könyvet #2 | Cranford / A kisváros

 

Eltelt egy hónap, és már itt is van a legújabb sorozat második része. Bár a cím szerint megfőzöm a könyvet, újra sütni fogunk, méghozzá egy alapdarabot. J

Terítéken nem más lesz, mint Elisabeth Gaskell Cranfordja, amelyben a hölgyek előszeretettel sütögetnek és visznek ajándékba süteményt. Például egy nagy tál Savoy-kekszet, amiről némi nyomozás után kiderült, hogy nem más, mint a babapiskóta. Na már most a babapiskótával én körülbelül úgy voltam, mint városi gyerek a csirkével, hogy az úgy csak jön a boltból, és kész. De tévedtem, kérem szépen, mert a babapiskótát házilag is el lehet készíteni. (Az más kérdés, hogy komoly felszerelés kell hozzá, de erről majd később… J)

Hozzávalók:

2 db tojássárgája

3 db tojásfehérje

120 g cukor

10 g vaníliás cukor

150 g liszt

1 tk keményítő

1 csipet só

1 csapott tk sütőpor

A fő feladatra, mármint a babapiskóta tényleges elkészítésére ismét a férjemet kértem meg. Segítőkész feleségként előre szóltam neki, hogy a recept szerint kell bele keményítő, amit mi nem tartunk otthon. Ő hősiesen el is ment a boltba, beszerezte azt az óriási méretű keményítőt, amit a képen is láthattok (középen a nagy doboz), ugyanis nem volt kisebb kiszerelés. Na most, ahogy azt már fentebb is olvashattátok, a recept szerint egy teáskanál keményítő kell, tehát hogy a maradékot mibe fogjuk elhasználni, arról még fogalmam sincs. Remélem, a keményítő sokáig eláll. J J J

A megadott cukormennyiséget meg kell felezni, az egyik feléhez mennek a tojássárgáják, a másikhoz a tojásfehérjék. (Ez egy elég pocsék recept egyébként, mivel összesen három tojás kell hozzá, de csak két sárgája. A férjem azonban roppant leleményes volt, mert a harmadik sárgáját eltette a másnapi rántott hús panírozásához.) A tojásokat a cukorral habosra kell verni. (Ami azért jó, mert erről jó kis képeket lehet csinálni. :))

A többi hozzávalót, vagyis a lisztet, a sót, a sütőport, a vaníliás cukrot és a keményítőt össze kell keverni, majd ezt a keveréket meg a felvert tojássárgáját is bele kell óvatosan keverni a tojásfehérje-habba.

Ezután jött az érdekes rész, legalábbis a mi számunkra, a recept szerint ugyanis habzsákba kellett volna tölteni a keveréket, ami nekünk nincs. Nos, a férjem nyolc generációra visszamenőleg elküldte a felmenőimet a búbánatba… J J Aztán persze feltalálta magát, és beletette egy sima nylonzacsiba. De mivel az nem olyan merev, mint a habzsák, ezért formázni nem igazán sikerült vele. Ezért lettek a mi babapiskótáink egy kicsit… maradjunk annyiban, hogy lerí róluk, hogy ezek nem boltiak. J J

A tésztát sütőpapírral bélelt tepsibe kell nyomni, aztán mehet az egész a sütőbe, és 175 fokon 20-25 percig kell sütni.

A habzsákos incidenstől eltekintve az eredmény kifogástalan lett, mármint legalábbis ízre és állagra. És a legjobb, hogy hetekig meg is tartja az ízét és az állagát, úgyhogy sokáig lehet élvezni a házi babapiskótát. Aztán lehet belőle tiramisut készíteni, vagy mellé valami öntetet. De magában fogyasztva is kiváló. Ha sikerül szépen megformázni, egy tálra elrendezve tökéletes dísze lehet a nappalinak. És a kandalló mellett, összeülve a barátokkal, egy tea kíséretében el is lehet majszolgatni egyet-egyet.

Milyen kapcsolatban vagy a szomszédaiddal?

Megfőzöm a könyvet | A hobbit

Mint említettem már itt, a NOHUN sorozatot egyelőre szüneteltetni szeretném, a helyére pedig egy új sorozatot terveztem. Az ötlet 2019 óta érlelődik, akkor olvastam ugyanis A hobbitot, és ez a regény adta az első inspirációt ehhez az új „miniprojekthez”.

Az ötlet tökéletesen passzolt volna ahhoz, hogy elindítsam a blog Youtube csatornáját. Le is forgattam pár próbavideót, de végül úgy döntöttem, hogy megmaradok a hagyományos formátumnál. Egyrészt azért, mert nem érzem magam videóképesnek, másrészt pedig mert be kellett látnom, hogy súlyos időhiányban küszködök, és nincs elég kapacitásom videók készítésére. A mai bejegyzés oroszlánrészét így is a férjem csinálta, akinek ezúton is hálásan köszönöm a segítséget.

Na de térjünk most már a lényegre. J A titokzatos, új projekt nem más, mint egy kis főzőcske, ahogy mondjuk azt a bejegyzés címe is egyértelművé tette. J Az elmúlt jó néhány olvasmányomból már kiválogattam néhány ételt, és úgy döntöttem, hogy elkészítem őket, és megosztom veletek képek és szöveg formájában.

Elsőként tehát A hobbit lesz terítéken, és abból pedig egy rendkívül különleges étel. Annyira különleges volt, számomra legalábbis, hogy amikor felbukkant Bilbó éléskamrájában, rögtön megragadta a fantáziámat, és arra sarkallt, hogy egy komplett sorozatot indítsak. Ez az étel pedig nem más, mint az ánizskenyér. Amint egyébként sütni kell, tehát a cím jelen esetben egy kissé fals, de ne akadjunk fenn ilyen apróságokon. J

A recept abból a szempontból nagyon egyszerű, hogy elég minimális a hozzávalók listája. Kell bele

160g liszt

200g cukor

4 tojás

és 15g ánizs

A tojásokat először is szét kell választani. A sárgáját a cukorral alaposan fel kell verni, majd hozzá kell keverni a lisztet és az ánizst.

Én az első próbasütésnél szépen beleöntöttem a 15 grammot, de mint kiderült nekem az túl sok. Nem ismertem az ánizst, soha életemben korábban nem ettem, ezért is találtam érdekesnek magát az ételt is. Ha te is így vagy ezzel, akkor azt tudnod kell, hogy az ánizs egy elég erős fűszer, mármint elég jellegzetes és markáns íze és illata van, úgyhogy szerintem érdemes elsőre inkább kevesebbel kezdeni, mert hozzátenni még mindig lehet. A második (és harmadik) verzióban már inkább kóstolgattam, és úgy adagoltam az ánizst, ezért nem tudom megmondani pontosan, hogy én végül mennyit tettem bele. J

A tojásfehérjét külön kell felverni, jó kemény habbá, aztán hozzá kell adagolni az előbbi keveréket. Ha ez megvan, az egészet beleöntjük egy őzgerinc formába, és kisütjük.

A végeredmény egy piskóta jellegű sütemény lesz. Nem érdemes túl vastagra hagyni, ahogy azt mi tettük a második alkalommal, amit itt láthattok

mert akkor a közepe nem fog rendesen megsülni. 180 fokon sütöttük egyébként, de a sütési időre megint csak azt tudom mondani, mint az ánizs mennyiségére, próbálkozni kell.

Mivel a keverék igen nagy hányadát teszi ki a cukor, ez egy igazi édesség. De magában egy kicsit száraz, úgyhogy mi feldobtuk egy kis vaníliapudinggal, és azt kell mondjam, isteni volt.

Ez a süti egyrészt pont illik szerintem az őszhöz, ránézésre sivárnak tűnik, mint a lombtalan fák a parkban, de ha beleharap az ember, egy igazi ízorgia. Másrészt pedig remekül passzol Tolkien különleges világához is. Eszegetés közben odaképzelhetjük magunkat Bilbó meghitt üregébe, ahol a kis körablakon kitekintve elénk tárul a békés táj és néhány szorgoskodó szomszéd-hobbit.

Bon appétit!

Szeretsz főzni?