Lev Tolsztoj: Háború és béke, Harmadik könyv első felvonás

 

Robogunk is tovább a képzeletbeli(!) Oroszországban. Ha érdekelnek az előzmények, megtalálod itt, itt és itt. (Vajon milyen hosszú lesz ez a mondat, mire leírom az összes gondolatom erről az ezerötszáz oldalról? 😊)

A harmadik könyv cselekményét szintén kénytelen vagyok két részre osztani. Egyrészt azért, mert még nem végeztem a harmadik könyvvel… Bizony, piszkosul le vagyok maradva. Másrészt azért, mert a második rész irtó hosszú, így ez a bejegyzés is valószínűleg az lesz. 😊

Az első részben 1812 nyarán vesszük fel ismét a fonalat, amikor is a napóleoni háborúk már Oroszország területén zajlanak, és az ellenség igencsak közelít Moszkva felé. Az első és a második részben is elég sok elmélkedést olvashatunk általában a háborúkról és kimondottan erről a konkrét háborúról, ezeket nem szeretném nagyon részletezni, majd csak az értékelésemben.

Alexander cár egy, a tiszteletére rendezett bálon értesül a franciák betöréséről Oroszországba, és ezzel veszi kezdetét Napóleon oroszországi hadjárata.

Andrej újra aktív szolgálatba lép, de csak azért, hogy a hadsereg kötelékén belül megtalálhassa Anatole-t. Legnagyobb bánatára azonban nem sikerül elkapnia.

Nikolajt levélben értesíti az anyja Natasa eljegyzésének felbomlásáról és a betegségéről, és újfent kéri, hogy térjen haza, de épp a háború előtt Nikolaj nem akarja elhagyni a sereget. Ám a háború ekkor még csak visszavonulásból áll. Az első ütközetre július 13-án kerül sor. Ebben Nikolaj véghezvisz egy hősies támadást, ami miatt kitüntetik. A csatatéren tapasztaltak miatt azonban úgy érzi, az egész háborúskodásban nincs semmi hősies.

Bár Natasa anyja maga is beteg, mégis útra kel Moszkvába, hogy a lánya mellett lehessen. Natasa egyre inkább erőre kap. Ez nagy valószínűséggel Pierre egyre sűrűbb látogatásainak is köszönhető. Pierre fülig szerelmes Natasába, ám mivel tudja, hogy ebből a kapcsolatból nem lehet semmi, eltökéli magát, hogy beszünteti a látogatásokat.

Eközben Moszkvában egyre aggasztóbb hírek keringenek a háborúról, megjelenik egy hivatalos cári kiáltvány, mely hadba hív minden hadra fogható embert, és még egy hivatalos imát is kiadnak Oroszország megsegítésére.

A császár személyesen látogat Moszkvába, ahol nemesi tanácsot készül tartani. Petya elszökik otthonról, hogy személyesen láthassa a császárt. Majd agyonnyomja a tömeg, de végül nem csak, hogy látja az uralkodót, de még szerez is egy darabot a császár által dobált piskótából. Ezután végképp elszánja rá magát, hogy ő is belép a seregbe, pedig csak tizenöt éves. A családja, főleg az anyja persze először tiltakozik, végül mégis kötélnek állnak.

A nemesi tanácson a nemesek egymást igyekeznek túllicitálni, hogy ki mennyi pénzzel támogatja a háborút, és mennyi embert állít szolgálatba.

A második részben rengeteget olvashatunk valós háborús eseményekről, főként a Szmolenszknél és nemsokkal azután a Borogyinónál vívott csatákról. A főszereplőink közül ebben a részben a Bolkonszkij családot látjuk többet, illetve Pierre-t.

Mikor a seregek már közel járnak Szmolenszkhez, Andrej levelet küld az apjának, hogy azonnal hagyják el vidéki birtokukat, amely igen közel esik az említett városhoz, és menjenek Moszkvába. Az öreg herceg nem akarja feladni a birtokát, összegyűjti az embereit, és kész rá, hogy harccal védje meg, ami az övé, de sajnos agyvérzést kap. Marja hercegnő ezután tüstént rendelkezik az utazásról, de sajnos csak nagy nehezen tudnak elindulni a beteg herceggel, és egy közbeeső birtokukon meg kell, hogy álljanak. Itt az öreg herceg újabb agyvérzést kap, ami után nem sokkal meg is hal. Ezután érthető módon Marja hercegnő is késlekedik a továbbutazással. A parasztok eközben fellázadnak ellene, nem akarják hagyni, hogy elmenjen, a franciák ugyanis azt ígérik a népnek, hogy nem esik bántódásuk, ha nem menekülnek el. Szorult helyzetéből Marja hercegnőt éppen Nikolaj Rosztov menti ki, aki csapataival éppen a közelben táborozik.

Marja hercegnő végül szerencsésen megérkezik Moszkvába, de már onnan is továbbáll, mert mindenki más is szép lassan elmenekül a városból, ahogy a frontvonal egyre közelebb húzódik. Pierre-t azonban valahogy feltüzelik a hadi hírek, és úgy dönt, hogy mégis csatlakozik a hadsereghez. Éppen a borogyinói csata előtt éri el őket, így ő is részese lesz a csatának, de csak kóvályog a ropogó fegyverek közt, és mindenhol csak láb alatt van.

A csatában Andrej súlyosan megsebesül. A kötözősátorban nem mással, mint régi és sokat keresett ellenségével, Anatole-lal találkozik, aki maga is megsebesült, és le kell vágni az egyik lábát. Andrej ráébred, hogy a háború fényében a köztük lévő viszály már nem számít.

A borogyinói csatában mindkét fél nagyon súlyos veszteségeket szenved.

Volt már valami fontos esemény az életedben, mely az egész világnézetedet megváltoztatta?