A hét idézete

„Vizsgálódj előbb, azután helyeselj, s végül szeress. Szemed legyen vak a vonzó külsőre, füled süket a csábító hízelgésre, sima beszédre.” /Anne Bronte: Wildfell asszonya/

2020. július 15., szerda

NOHUN #23 Charles Kingsley: A vízibabák


A mai NOHUN részben egy nagyon különleges(nek tűnő) könyvről lesz szó. Vágjunk is bele.

A nagy könyv szerint sokan mesekönyvként emlegetik Kingsley művét, és az eredeti angol címből (The Water Babies: A Fairy Tale for a Land Baby) is erre lehetne következtetni. Sőt, a forrásaimban is mindenhol mesekönyvként szerepel. Pedig állítólag egyáltalán szó sincs itt semmiféle gyerekeknek szóló történetről.

Habár a főszereplőnk egy gyerek, a kéményseprőként dolgozó Tom. És azt is be kell ismernem, hogy a történet kétségtelenül elég mesésen kezdődik. Tom ugyanis egy gazdag házban történt galiba után éppen menekülésben van. Egy általa biztonságosnak ítélt helyen aztán megpihen, elalszik, és belecsusszan egy folyóba, ahol vízibaba válik belőle. Egy elvarázsolt világba kerül, ahol sok fura figurával megismerkedik, és ahol újratanulja, miről is szól valójában az élet.

Ez eddig akár valóban lehetne mese is, de a könyvben nagyon érdekes témák kerülnek tárgyalásra, úgy mint a vallás, az oktatás, a gyerekmunka és a szegénység. Valamint a történet bemutatja Charles Darwin nem sokkal korábban megjelent A fajok eredetéről című könyvének főbb téziseit is.

A vízibabák világát tündérek irányítják, akiknek célja, hogy összegyűjtsék a szenvedő gyerekeket, és különféle technikákkal „megjavítsák” őket, hogy később normális felnőttekként élhessenek tovább. Ennek kapcsán engem például nagyon érdekelne, hogy Kingsley vajon azért adott a tündéreknek megmentő szerepet, mert annyira kilátástalannak látta a gyerekek helyzetét, vagy pusztán a meseszerűség kedvéért kerültek a történetbe.

Sajnos források elég szegényesen állnak rendelkezésre erről a könyvről, pedig engem az is nagyon felcsigázott, hogyan lehet egy gyerekkönyvbe evolúciós témákat is belecsempészni úgy, hogy mondjuk a gyerekek is megértsék. Vagy ez ilyen kettő az egyben könyv lehet, amely egyaránt érdekes olvasmány a gyerekeknek és a felnőtteknek? Én nem vagyok a mesekönyvek kifejezett rajongója, de erre a történetre mindenképpen befizetnék.

(Források itt és itt.)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése