Elmélkedések Charles Dickens Szép remények című regényéről

 

Ezen a héten utoljára még maradunk Charles Dickens Szép remények című művénél. Eddig megnéztük röviden a könyv tartalmát, aztán írtam a könyv beszerzésének körülményeiről, a címről és a szereplőkről, végül pedig kiemeltem pár eseményt, amelyek megmagyarázhatatlan volta számomra elrontotta a könyv hangulatát. Ma pedig még tovább áskálódunk a történetben a könyvhöz készített tanári segédlettel.

Lábjegyzet: egyre nehezebben találom meg ezeket a kis füzeteket, és a korábbi bejegyzésekben lévő linkek például már nem is működnek. Igyekszem majd sort keríteni arra, hogy ezeket frissítsem.

Bevallom őszintén, azt hittem, hogy több érdekességre fog rávilágítani a tanári segédlet. De most mindösszesen csupán három olyan kérdést találtam, amiről azt gondoltam, hogy megérné még egy bejegyzésben szót ejteni róluk. Csapjunk is a lovak közé!

Az első kérdés, hogy mi a véleményed a szökött rabról, akinek Pip a történet elején segített. Ez azért egy érdekes kérdés, mert jómagam elég vegyes érzésekkel viseltettem iránta, és a helyzet iránt, amibe Pipet hozta. Gondolom, számára éppen kapóra jött, hogy egy gyerekbe botlott, hiszen egyrészt egy gyereket könnyebb irányítani, másrészt, ha Pip mégis elmesélte volna egy felnőttnek, hogy kivel találkozott, talán nem is hittek volna neki. Ez utóbbi lehetőség esélye Pip nővérének ismeretében hatványozottan növekszik is. Ugyanakkor én Pip helyében mégis inkább a segítségkérést választottam volna a segítségadás helyett. És furcsállottam is, hogy Pipben fel sem merült ez az eshetőség.

Mivel rögtön a nyitójelenetben megtörténik az ominózus találkozás, az első pillanattól kezdve biztosak lehetünk abban, hogy ez az esemény nagyon fontos lesz Pip életében. De én másfajta következményekre számítottam. Meg sem fordult a fejemben, hogy épp a fegyenc teremt lehetőséget Pip szép reményeinek feléledésére. Sokkal inkább számítottam arra, hogy ő lesz az, aki valahogyan Pip balszerencséjének okozója lesz. Bár végeredményben sajnos az is lett. De én úgy képzeltem ezt el, hogy épp, mikor már egyenesbe jönne Pip élete, akkor fog majd felbukkanni, és világgá kürtöli, hogy annak idején Pip segített neki megszökni, és emiatt mindenki Pip ellen fog majd fordulni. Ez előítéletesség? Azt hiszem, igen. Pedig tudom, hogy nem szabadna mindenkit egy kalap alá venni, az agyam mégis így próbál egyszerűsíteni.

A következő, roppant érdekes kérdés, hogy miért részesíti előnyben Pip Estellát Biddy-vel szemben. Jó, valójában ez egy roppant egyszerű kérdés, mert hát hányszor történt már meg az emberekkel, hogy eldobtak valami megbízhatót valami pompázatos miatt. Én azt hiszem, ha nem jött volna a váratlan örökség, Pip előbb-utóbb beletörődött volna a sorsába, megmaradt volna Biddy mellett, és később nevetve gondolt volna vissza rá, hogy képes lett volna eldobni álmai asszonyát egy olyan szörnyeteg miatt, mint Estella.

Végül az utolsó, harmadik kérdés arra irányul, hogy miért nem láthatta Pip, hogy nem Havisham kisasszony a jótevője? Ahogy korábban is írtam, számomra teljesen egyértelmű volt, hogy nem ő az. Amikor először elbocsájtotta, azt talán még be lehetett volna tudni egy próbának, de mikor Estella eladósorba került, és szó sem esett, még csak célzás szintjén sem a házasságról, ott már azért egészen nyilvánvaló volt a sumákolás. Szerintem ezt Pip is láthatta, csak ha bevallotta volna magának, akkor idejekorán kellett volna azzal a ténnyel is szembesülnie, hogy Estellát soha nem szánták neki. Ezt nyilván nem akarta. Meg tulajdonképpen nem is volt más lehetőség. Mégis ki gondolt volna épp a szökött fegyencre? (Ímhol a durva előítélet újfent…)

Itt sokkal inkább érdekes lehet viszont azon elgondolkodni, hogy miért hagyta meg Havisham kisasszony Pipet a tévhitében? Talán ezzel is a szenvedését akarta fokozni. De akkor már mehetett volna mélyebbre is, ha már annyira ki akart szúrni vele, és akár homályosan célozgathatott volna mégis valami előre kitervelt házasságra. Persze így nem lehetett a szemére vetni, hogy hazudik, hiszen nem állított soha semmilyen valótlanságot. Pusztán nem cáfolta meg Pip egyébként is kimondatlan feltételezéseit.

Ezzel a bejegyzéssel lezárom a Szép remények "ciklust". :) Úgy gondolom, elég alaposan kielemeztük. De ha bárkinek lenne még hozzáfűznivalója, szívesen olvasnám a kommentek közt a gondolatait.

Felismered az előítéleteidet és dolgozol rajtuk?