Charles Dickens: Szép remények

 

Dickens Szép remények című regényének főszereplője a szegény sorból származó Pip, akit szülei halála után nővére és annak férje vesz magához. Pip nővérének a férje, Joe kovács, és a dolog kezdettől fogva elrendeltetett, hogy Pip a megfelelő kort elérve Joe-hoz fog beállni inasnak. Ám két váratlan és véletlen esemény is más mederbe tereli Pip életét, és felébreszti azokat a bizonyos szép reményeket benne.

Elsőként egy téli reggelen Pip a temetőben kóborolva találkozik egy szökött fegyenccel. Ez a fegyenc megfenyegeti Pipet, hogy ha nem segít neki, akkor megöli. Pip ekkor még kisgyerek, nagyon megijed, úgy érzi, nincs más választása, mint segíteni. Élelmet és szerszámokat csempészik ki a fegyencnek az otthonából. Tudja, érzi, hogy minden fenyegetés ellenére a tette mégsem volt helyes, és ez az érzés nagyon sokáig kísérti még.

Másfelől pedig „játszópajtásnak” szegődtetik egy gazdag családhoz. Azért tettem idézőjelbe a játszópajtást, mert tulajdonképpen számomra nem derült ki, hogy mi célja is van az ő látogatásainak Havisham kisasszony házában. Nagyjából úgy bánnak vele, mint egy udvari bolonddal. Lépten nyomon megalázzák szegényt, főleg Havisham kisasszony fogadott lánya, Estella. Ám itt Pip megismerkedik egy másfajta világgal. Betekintést nyer a gazdagok kényelmes életébe, és természetesen sajnálja magát, amiért ő nem ezekbe a körökbe született.

Rendszeresen jár a Havisham házhoz, majd, amikor elég nagy lesz, hogy megkezdje az inaséveit, onnan elbocsátják, és Joe segédjévé szegődik. Egy nap azonban váratlan szerencse éri. Egy ügyvéd keresi fel, és tájékoztatja, hogy egy tehetős ember (nem tudjuk meg a nemét) őt nevezte meg a vagyona várományosának, ám ezért cserébe először is megfelelő oktatásban kell, hogy részesüljön. Pip ekkor útra kel Londonba, szép reményei egyre erősödnek.

Londonba érve szinte azonnal új barátokat szerez, megkezdi a tanulást is, de ahogy telik az idő, úgy halmozza az adósságait, és egyre csak várja, hogy megkapja a pénzt, és vele együtt Estellát. Mert hogy Pipnek az a fixa ideája, hogy Havisham kisasszony hagyja rá a pénzét, és a fogadott lányát is neki szánja.

Sajnos azonban egy váratlan látogatás felnyitja Pip szemét. Kiderül, hogy a fegyenc, akinek sok évvel korábban, kisgyerekként segített, gyűjtögette számára a vagyont, mert megfogadta, hogy egyszer viszonozza a segítséget. Pip légvárai (avagy szép reményei) hirtelen összeomlanak. Innentől kezdve egy cél lebeg csak a szemei előtt, hogy a száműzetésből visszaszökött fegyencet biztonságba helyezze. De erre vonatkozó terve is kudarcot vall.

Pip a történet végére majdnem ugyanabba az anyagi helyzetbe kerül vissza, mint amiből indult. De jó pár fájdalmas tapasztalattal gazdagodva belátja, hogy csak egyetlen járható út maradt számára. Megbékél sorsával és a ténnyel, hogy a szép reményei odalettek, és munkához lát, hogy tisztességes, elfogadható életet teremtsen magának.

Ez egy igen erősen rövidített tartalma az eseményeknek, kizárólag a leglényegesebb pontokat tartalmazza, de még így is látjátok, egész hosszúra nyúlt, ami nem is csoda, lévén egy több mint ötszáz oldalas könyvről van szó. Akit további részletek érdekelnek, az először is olvassa el magát a könyvet, illetve pillantson bele a jövő heti bejegyzésembe, amiben néhány további részlettel szolgálok (főleg a mellékszereplők személyét illetően).

„De hát nem hibátlan ez a világ se, Pip, ne is szívjad nagyon mellre minden baját.”

„…a gyerekek kis világában semmit olyan pontosan nem éreztem volna, mint az igazságtalanságot. Lehet, hogy a gyereket csak apró igazságtalanságok érik, viszont a gyerek is apró, világa is apró, és a gyereknek nem könnyebb felkapaszkodni a hintalóra, mint a felnőttnek a csontos ír vadászlóra.”

„Lelkük mélyén talán más gyerekek is irtóznak attól, hogy nem értik meg őket – ami valószínű is, mert egyéb vonatkozásban még nem észleltem magamon, hogy szörnyszülött volnék -, ha pedig ez így igaz, megtaláltuk titkolózásaik legfőbb kulcsát.”

„Képzeljétek csak el, hogy ha egy bizonyos nap kiesett volna az életetekből, milyen másként fordult volna minden. Állj meg itt, aki ezeket a sorokat olvasod, és egy percig gondolj napjaid hosszú láncára. Akár vasból van, akár aranyból, akár tüskéből, akár virágból, meg nem köt téged, ha egyszer, egy emlékezetes napon legelső szeme el nem készül.”

„Ki tudja, milyen messzire terjed a világban a szeretetre méltó, becsületes, kötelességtudó emberek befolyása?”

„Az öncsaló csal a legjobban ezen a kerek világon… Hogy én más hamispénzét jóhiszeműen elfogadom, ez még érthető; de hogy a hamis pénzt magam verjem, és jó pénznek elfogadjam!”

„…rájöttem arra, hogy semmi meg nem indul magától, úgy kell megindítani.”

„Mert van abban valami kellemes, ha az embernek a kelleténél több írószer és papíráru áll rendelkezésére.” Ugye? 😊

„…a ránk következő néhány órának nem láthatunk a mélyére, mint ahogy a folyónak se. Belenyúlhatok, de a dagályt nem foghatom meg.”

Vannak olyan reményeid, amelyekről azt gondolod, hogy szertefoszlottak?