Gulliver után még mindig Swiftnél maradva következett a Szerény javaslat. Ez nem igazán könyv, inkább csak egy kis novellácska (vagy mi a szösz). A neten találtam meg, ide kattintva már olvashatjátok is.
Az már a Gulliverből is látszott, hogy Swiftnek rendkívüli képzelete van. Összehasonlításképpen nekem valamiért Dalí (igen, a festő) munkássága jutott eszembe. Valahogy olyan elvarázsolt módon látták a világot. És hát ebben a tekintetben a Szerény javaslat még a Gulliveren is túltesz.
Ismét csak egy görbe tükörrel állunk szemben, mely napjainkban épp úgy aktuális, mint Swift korában lehetett. Nem kisebb dologról van szó, mint a szegény gyerekek „megmentéséről” az éhezéstől, a bűnözéstől, a lesüllyedéstől. Egyszóval a nyomorúságos élettől.
Bizonyára vannak olyanok, akiket ez a kis írás megbotránkoztat, mert a Swift által felkínált „megoldás” meglehetősen brutális. De a sorok mögé nézve ott láthatunk egy problémát, amelyet a mai napig nem sikerült kielégítő módon megoldani. Ami együtt létezik az emberiséggel, mégis minden kor embere valahogy elmegy mellette, az elhárításra irányuló intézkedések pedig elhalnak.
Talán épp a felvetett probléma miatt került fel ez a mű a listára. És bár azt hiszem, a megoldásra még várnunk kell (vagy éppenséggel nem is létezik), arra mindenesetre tökéletes volt, hogy felkeltette az érdeklődésem Swift munkássága iránt. Nem tudom igazán megfogalmazni, hogy pontosan mivel, mert általában az ehhez hasonló dolgokat a marhaság kategóriába sorolom, és továbblépek. Meglehet, hogy éppen a brutalitásával és kíméletlen őszinteségével. Már a Gulliverben is odamondogatott. A Szerény javaslat pedig sűrített formában tartalmazza a kritikát. De még milyen durva kritikát!
Rövidke kis mű, egy olvasást megér. Aztán lehet vitatkozni, hogy Swift vajon épelméjű volt-e. Szerintem csak meglátta, hogy néhány dolgot az emberek nem vesznek komolyan, csak ha csúnyán közöljük velük.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése