A
mai, különleges NOHUN részben Edith Somerville és Martin Ross (Violet Martin)
közös művét, az Egy írországi békebíró egynémely kalandját (Some Experiences of
an Irish R.M.) vizsgálgatjuk egy kicsit. De ez a rész nem a könyv miatt lesz
különleges, hanem azért, mert ez az utolsó NOHUN könyv az 1800-as évek
szekciójából. Fordítás
viszont még rengeteg van. Viszont nem akarok nagyon előreszaladni, ezért úgy
döntöttem, hogy egyelőre szüneteltetem a sorozatot. A helyére már van egy
ötletem, de a kivitelezésről még folynak a kísérletek, úgyhogy egyelőre nem
árulok el semmit. Szeptemberben majd kiderül, hogy mire jutottam. J
A
szóban forgó könyvről – ha nem baj, nem írnám le még egyszer a címét J
- nem találtam túl sok mindent. Sőt, szinte semmit, úgyhogy főleg a nagy könyv
leírására fogok támaszkodni, meg egy nyúlfarknyi kis forrásra.
A könyv inkább
rövidke történetek füzére, mintsem regény. A sztorikat a főszereplő, Sinclair
Yeates személye köti össze. Yeates békebíróként tevékenykedik egy írországi
településen. A vidéki élet itt elég élénk, aminek köszönhetően az emberek, és
gondolom, főleg Yeates különféle zűrzavarokba keverednek. Ez adja egyrészt a
történetek komikumát, másrészt lehetőséget szolgáltat az emberi jellemek
aprólékos megfigyelésére is.
A nagy könyv is meglepő módon úgy kezdi a leírást, hogy azért ezek a történetek talán a XXI. századi olvasó számára már érdektelenek lehetnek, ami egy nem túl pozitív felvezetés. Ezzel szemben áll viszont az, hogy egyrészt nagyon szeretek mostanában a vidéki életről olvasni (lásd például itt), másrészt az ír vidék kimondottan nagyon tetszik nekem. De mindezek ellenére sem csigázott fel annyira ez a könyv, hogy különösebben szót emelnék egy fordítás mellett. Sokkal inkább hangoztatnám azt a kérdést, hogy ha maguk a szerkesztők is alábecsülik a könyvet, akkor vajon miért vették fel erre a listára?
A
nagyvárosi vagy a vidéki életet preferálod?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése