A svéd rejtély | August Strindberg: A hemsőiek

Mindig nagy várakozásokkal állok neki olyan könyveknek, amelyek általam ismeretlen helyeken játszódnak. Nem volt ez másképp A hemsőiekkel sem. Nem jártam még sosem Svédországban, és bevallom őszintén, nekem az északi országokról általában az első dolog, ami beugrik, az a hideg, az meg számomra nem túl vonzó. 100% nyári gyerek vagyok.

A hemsőiekkel szerencsém volt, két okból is. Egyrészt ez egy rövidke könyv – ezért is lesz ebből most csak egy bejegyzés. Másrészt pedig tényleg meg lehetett tudni belőle érdekességeket Svédországról. Elsőként például azt az alapvető igazságot, hogy vannak szárazföldi és tengeri emberek, és ők nem csupán különbözőek, hanem szó szerint egy világ választja el őket.

„Belsővidékinek számított ugyanis, ami pontosan annyit jelentett, mint ha a városi ember azt mondja valakire, hogy faluról jött.”

A történet kicsit in medias res indul, megismerkedünk a főhősünkkel, Carlssonnal, aki épp Hemsőre tart. Odaérve megismerkedik az özvegy Flodnéval, aki Hemső „ura”. A beszélgetésükből megtudjuk, hogy Carlsson egyfajta intézőként érkezett Hemsőre, Flod asszony fia, Gusten ugyanis nem nagyon törődik a gazdasággal, főleg csak halászgat és vadászgat.

Mivel az eseményeket mindentudó nézőpontból követjük, így nem derül ki, hogy Carlsson valójában milyen céllal érkezik Hemsőre. És ez a bejegyzés címében emlegetett svéd rejtély: hogy vajon Carlsson már eleve azzal a céllal érkezett-e Hemsőre, ahová aztán visz is a cselekmény, vagy már csak menet közben jutott eszébe, hogy akár meg is szerezhetné magának ezt a termékeny vidéket.

Az tény, hogy sikerül behálóznia Flod asszonyt (akit egyébként a történet nagy részében a szüle névvel illetnek). Persze nincs nehéz dolga, mivel a hasonló korú férfiak hiányoznak a gazdaságból, az egyetlen, Gusten, a gazdasszony fia, aki ráadásul elég gyerekesen viselkedik. Carlsson ellenben nem csak felvirágoztatja a gazdaságot, hanem több különféle bevételi forrást is kiaknáz, illetve a meglévőeket is feljavítja.

Ha engem kérdeztek, eredetileg nem volt célja a házasság Flod asszonnyal, csak „útközben” fedezte fel ennek a lehetőségnek az előnyeit. És mivel bátorítást is kapott, miért ne használta volna ki? De mivel ez a házasság teljesen egyértelműen a kezdetektől fogva érdekházasság volt, legalábbis Carlsson részéről, amint biztonságban érezte magát, azaz a frigy megköttetett, némileg elszabadult a pokol. Utána már nem a gazdaság és a család érdekeit nézte, hanem csakis a sajátjait, és ebbe beletartozott az is, hogy hogyan szabaduljon most már meg Flod asszonytól és főleg a fiától.

A könyv végkifejlete elég tragikus, habár gyilkosság nem történik. (Legalábbis közvetlenül. Ez egy újabb rejtélye ennek a rövidke regénynek, de ennek fejtegetése már túl messzire vinne spoilerföldén. 😊) És a tragikus mellett még zavarba ejtő is. Az ember ugyanis folyton átértékelni kényszerül, hogy kit is tart szimpatikusnak, már ami Carlsson és a hemsőiek, főleg Gusten párharcát illeti, és ennek fényében nehéz értékelni a történet végét. Én legalábbis nem tudtam eldönteni, hogy amit végül a két szereplő „kapott”, azt vajon megérdemelték-e.

Még két dolgot szeretnék megemlíteni ezzel a könyvvel kapcsolatban. Az egyik, hogy a helyszínből adódóan rengeteg halászati és vadászati szakkifejezéssel megismerkedhetünk, valamint a tájleírások is tele voltak számomra ismeretlen növény- és állatnevekkel. Ezekből rengeteget lehet tanulni.

A másik dolog pedig a fordítás. Feltűnően száraznak találtam a szöveget, ami egyébként abszolút illett szerintem a környezethez és a szereplőkhöz, de kíváncsi lennék, hogy ez vajon szándékos volt-e.

Összességében ez a rövidke regény nem vonultat fel nagy eseményeket, mégis rejt magában néhány kincset, és egy döbbenetes morális dilemmával hagyja magára az olvasót.

„Közeledett a tél, amikor ritkább a levegő, és sötétebbek az álmok, a valóságos világ arculata megváltozik, van, aki nyájasabbnak látja, van, aki fenyegetőnek.”

Olvastál már olyan regényt, amelynek hatására megkérdőjelezted az értékrended?