Hétfőnként Milánó zárva | Alessandro Manzoni Milánója

Két hete hétvégén Milánóban voltam egy egyetemi kirándulás keretében. Négy napot töltöttem ott, és abból egy fél nap volt szabad, amit a blog számára szerettem volna felhasználni.

Régóta eszemben van már, hogy ha elutazok valahova, előtte megnézem, hogy lennének-e az adott helyen az olvasmányaimhoz kapcsolódó helyszínek. De az utóbbi években nem nagyon jutott ki az utazásból, legalábbis nem az ilyen jellegűből, amikor a magam szakállára nézhetek meg dolgokat. Ez volt az első ilyen lehetőség. Persze ez sem egy célzottan az olvasáshoz kapcsolódó út volt, és ez sajnos az eredményen meg is látszik, de erről majd egy kicsit később bővebben.

Emlékeim szerint Milánó eddig egy olvasásomban kapott jelentősebb szerepet, ez pedig nem más, mint Alessandro Manzoni A jegyesek című műve. Magáról a könyvről sajnos nincsenek túl jó emlékeim, összességében nem igazán tetszett. Felejthetőek voltak mind a karakterek, mind a cselekmény. Milánó megjelenése, és a hozzá kapcsolható pestisvész leírása volt az egyetlen dolog, amit értékelni tudtam ebben a könyvben, de ez elég is volt számomra ahhoz, hogy utánanézzek, nem tudnék-e néhány helyszínt meglátogatni.

Találtam egy nagyon jó oldalt, amely éppen a Manzonihoz és ehhez a regényéhez kapcsolódó helyszíneket és látványosságokat gyűjti össze, szám szerint ötöt. (Angolul tudók előnyben.)

Sajnálatos módon éppen a hétfő délutánom volt szabad, amikor is rengeteg látványosság zárva van, ezért olyan helyeket, mint Manzoni háza (Casa Manzoni), amely ma múzeumként működik vagy a síremléke (Cimitero Monumentale), rögtön ki is kellett rostálnom. Maradt tehát három lehetőség, ezeket nagy lelkesen fel is kerestem, de sajnos nem sok fotót sikerült készítenem. Még szerencse, hogy a szobra szabad téren áll, így azt nem sújtotta a hétfői zárva tartás. 😊

Kezdjük tehát mindjárt ezzel, a szobrával, amelyet a nyitó képen láthattok. A szobor egy kisebb téren áll, körülbelül egy sarokra a dómtól, tehát elég központi, ám mégis eldugott helyen. Amikor odaértem, egyetlen egy ember volt ott rajtam kívül. Sajnos ő épp ott téblábolt a szobor előtt és telefonált, ezért viszonylag sokat kellett várnom, hogy tudjak egy olyan képet csinálni, amibe nem lóg bele. 😊 A szobor mögött egy templom (Chiesa San Fedele) áll, méghozzá az a templom, amelyet Manzoni rendszeresen látogatott, és amelynek lépcsőjéről állítólag leesett, és ez az esés okozta a halálát. A templom renoválás miatt nem csak, hogy zárva volt, hanem még le is volt fóliázva. 😊 Vagyis be volt borítva minden oldalról ilyen szövet valamivel, nem tudom, mi ennek a hivatalos neve, amire minden oldalról mozgó reklámokat vetítettek. Nem volt egy szép látvány, de ha elkészül, biztosan az lesz.

A második helyszín szintén egy templom (Chiesa di San Carlo al Lazzaretto) volt, egy kisebb fajta a város északi részén. Ezt a templomot is körbejártam, de bemenni sajnos nem tudtam, mert ez is zárva tart hétfőn. Ez a templom állítólag meg van örökítve a regényben is, én magam nem emlékeztem rá, de mint ahogy említettem is, sajnos nem adott túl sok maradandó élményt számomra ez a regény.

Végezetül a Palazzo Luraschiba szerettem volna ellátogatni. Ennek a helynek a jelentősége, hogy annak a kórháznak a helyére épült, ahol a pestisjárvány során a fertőzötteket ellátták. (Vagy legalábbis elszállásolták.) A palota udvara nyilvános, ingyenesen látogatható, és ott állítólag szobrokon elevenednek meg a regény szereplői. Sajnos nem tudom ezt megerősíteni, mivel ide sem jutottam be, mivel a palota jelenleg felújítás alatt áll. Ez mondjuk engem egy cseppet sem zavart volna, nyitva találtam a kapuját, de sajnos egy teherautó állta el az utat, bent pedig munkások dolgoztak, akiket nem akartam megzavarni. Kívülről pedig ez az épület is le volt fóliázva, így itt egyáltalán nem is készítettem képeket.

Ez volt az én fél napos és félig (sem) sikeres kirándulásom Alessandro Manzoni Milánójában. 😊 Remélhetőleg egy következő kiránduláson több szerencsével járok.

Bár szinte semmit nem tudtam megnézni, azért izgalmas volt olyan utakon járni, ahová egy író képzelte a szereplőit, és ahol ő maga is járt.

Melyik regény helyszíneire látogatnál el szívesen?