Henry Fielding: Joseph Andrews

/A bejegyzés eredeti keletkezési időpontja: 2016.08.29./

Túl vagyok hát Henry Fielding koránt sem könnyen beszerezhető másik listás regényén, a Joseph Andrews-on. Egész pontosan Joseph Andrews és barátja Mr. Abraham Adams kalandjai. És valóban. Sokszor nem is tudjuk eldönteni, hogy akkor most ki is a főszereplő.

A könyv végén szereplő tanulmány szerint ez volt Fielding első regénye (ami látszik is, majd később leírom, hogy miért). Többször is utal egy másik listást könyvre, Samuel Richardson Pamelájára. Sőt, ennek apropóján készült el ez a regény. A Pamela kigúnyolása lenne az egyik fő célja. Erre ugyan nem tudok egyelőre még reagálni, mert a Pamelát még nem volt szerencsém olvasni. Cselekményében és felépítésében azonban rendkívüli módon hasonlít a későbbi Tom Joneshoz. Sőt, azt is mondhatnám, hogy a Tom Jones a Joseph Andrews átdolgozott és kibővített változata. Ez a könyv rövidebb volt, nyersebb, lényegre törőbb. Ugyanakkor felfedezhető benne valamiféle fieldingi séma. Az alappozíció, hogy egy szegény gyereknek el kell hagynia korábbi lakhelyét, útja során veszélyesebbnél veszélyesebb kalandokba keveredik, végül fény derül egy-két titokra, ami egyenesbe hozza főhősünk életét, és boldogan él, míg meg nem hal.

De nézzük meg, hogy is néz ki ez pontosan a Joseph Andrews esetében. A könyv egy kötetes (a Tom Jonesszal ellentétben), de négy könyvre van osztva. Az első könyvben bemutatásra kerülnek a főbb szereplők, és megismerkedünk az alaphelyzettel. Joseph egy előkelő családnál szolgáló, okos, értelmes, lehetőségeihez mérten művelt és felettébb csinos. Szemet is vet rá az úrnője. Magával viszi Londonban, ahol végül is bevallja neki érzéseit, de elutasításra talál, így elbocsátja Josephet a szolgálatból.

A második könyv már arról szól, hogy Joseph Londonból próbál visszajutni abba a faluba, ahonnan származik. Persze ez nem megy olyan egyszerűen. Kalandok sora követi egymást. Félúton pedig csatlakozik Josephez barátja és pártfogója, Mr. Adams, aki egy elég érdekes figura, mert pap létére például rendkívül jól ért a botvívás mesterségéhez, és előszeretettel űzi is. Meg úgy egyébként is elég lazán kezeli papi mivoltát.

A harmadik könyv gyakorlatilag ugyanarról szól, mint a második. Azzal a különbséggel, hogy rögtön a könyv elején hőseink találkoznak egy családdal – és egy rejtéllyel. Ezt a rejtélyt természetesen nem fedem fel. J

A negyedik könyvben pedig hőseink megérkeznek a faluba, ahová tartottak. Megküzdenek még egy-két nehézséggel, de végül megoldódik a harmadik könyvbeli talány, és Mrs. Booby-t (akinél eredetileg Joseph szolgált) leszámítva minden szereplő boldogan él tovább, amíg meg nem hal.

Van benne minden, ami egy jó történethez kell: kalandok, rejtélyek, szerelem, csalódás, bosszú, ármánykodás, érdekes karakterek és humor is. Bár nem az az eget rengetően vicces könyv, azért meg tud nevettetni. Nekem főleg Mr. Adams karaktere tetszett, mert ahogy már fentebb is említettem, többnyire elég lazára veszi a figurát ahhoz képest, hogy pap. A másik kedvencem pedig Litylotty asszonyság volt, akiről azt kell tudni, hogy attól akar rendkívül műveltnek látszani, hogy mindenféle idegen szavakkal tűzdeli tele a mondandóját. Csak hát az esetek többségében maga sem érti ezeket a szavakat, úgyhogy néha elég cifrákat tud mondani.

Az egyetlen apróság, amit ennek a könyvnek kapcsán ki szeretnék emelni, hogy ez az első olyan könyv a listáról, aminek az előszavában kiemeli az író, hogy bármilyen jellegű egyezés a valósággal csak a véletlen műve. J

Összességében nem volt rossz. Sőt, egészen jó volt. Jókat derültem a fent említett két szereplőn. És úgy alapjában véve nem volt semmi probléma a sztorival. Csak hát… már láttunk ilyet ugyebár…

„Hallott-e már valaki a férfiúi erényességről?! Állította-e valaha akár a legnagyobb vagy a legtekintélyesebb férfiú, hogy rendelkezik ilyesmivel? A bíró, aki bünteti a bujaságot, vagy a pap, aki prédikál ellene – vajon érzi-e a legcsekélyebb lelkiismeretfurdalást, amikor saját maga tobzódik benne?”

„Kevéssel elégedettnek lenni nagyobb dolog, mint az egész világot birtokolni, mert a világ birtoklása mit sem ér elégedettség nélkül.”

„Amíg a lelkiismeretem tiszta, nem félek attól, amit ember tehet ellenem.”