Amikor érzed, hogy valami nem neked szól | Charles Dickens: Copperfield Dávid

 

Azt hiszem, ez egy egészen rövidke bejegyzés lesz, ugyanis fogalmam sincs, hogy mit is írhatnék erről a könyvről.

Az én Mórás kiadásom végén van egy kis tanulmány, amely egyértelműen leírja, hogy a Copperfield Dávid önéletrajzi ihletésű mű, Dickens saját gyerekkori élményei köré kerekített egy fiktív történetet. Ez önmagában megadja a mű értékét. Ugyanakkor Dickens engem egyáltalán nem nyűgözött le, vagyis ez az érték minden bizonnyal érték valaki számára, de számomra nem.

Ha pedig eltekintünk ettől, és csak úgy önmagában vizsgáljuk ezt a könyvet, akkor azt láthatjuk, hogy mintha ez egy előtanulmány lett volna a Twist Olivérhez. Szegény, szerencsétlen, árva gyerek a főszereplő, aki rossz kezekbe kerül, kisebb-nagyobb kalandokat él át, és a sorsa végül egészen jóra fordul. Azért mondom, hogy előtanulmány, mert a Copperfield Dávid egy fokkal unalmasabb, mint a Twist Olivér. Egyszerűbb. Köznapibb. Életszerűbb.

El kell ismernem, lehetne pár dolgot elemezgetni ennek a könyvnek a kapcsán, kezdve a gyerekek viselkedésénél, a nevelőszülőségen át az oktatási rendszerig. És kétségtelenül van szó néhány érdekes karakterről is. Mindjárt elsőként említhetném Betsey nénit, aki első felháborodásában elhagyja a sógornőjét, amiért az nem lánynak adott életet, majd később mégis befogadja a szerencsétlenül járt gyereket. Vagy Micawber urat, aki páratlanul nagy életművész.

Fájdalmas talán a tény, de egyáltalán nem érzem úgy, hogy erről a könyvről bármit is mondanom kellene. Az egyetlen dolog, amire jó volt, hogy megerősítette, Dickens nem nekem való író. (Van még egy könyve a listán, a Szép remények. Félelemmel vegyes kíváncsisággal várom, mert az legalább nem gyerekekről szól.) Ezen túl a könyv pusztán egy gyerek története, akinek kétségtelenül elkeserítően indul az élete, aztán meg szerencsésen jobbra fordul.

Elég sok listás könyvre történik utalás: Peregrine Pickle kalandjai, HumphreyClinker kalandozásai, Tom Jones, A wakefieldi lelkész, Don Quijote, Robinson Crusoe és Az ezeregy éjszaka meséi

„Nyugodt lehet, a szorgalmas emberek is teljes mértékben kiveszik a részüket a világon elkövetett gonoszságokból. Mi egyebet műveltek ebben az elmúlt egy-két évszázadban azok az emberek, akik a legszorgalmasabban gyűjtögették a vagyont és a hatalmat? Mi egyebet, ha nem gonoszságot?”