Legutóbbi
kiadás: 2022, Hachette Hungary
Ez
a második könyvem Vernétől, nem csak a projekt kapcsán, hanem egyébként is, és
továbbra is nagyon fájlalom, hogy csak most ismerkedtem meg vele!
Ezt
a könyvét, ahogy az előzőt is, a MEK-ből töltöttem le ingyenesen és legálisan.
Itt te is megtalálod.
Az
Utazás a Föld középpontja felével ellentétben
ezt a történetet viszont ismertem, mert annak idején láttam a Nyolcvan nap alatt a
Föld körül Willy Foggal című mesét. És persze imádtam, szerintem többször is
megnéztem. Nem is értem, hogy kerültem el a könyvet annak idején. De most
bepótoltam, és ezt is imádtam! Csupán egyetlen egy icipici dolog miatt nem lett
kedvenc, de az is csak az én hülyeségem.
A
könyv – nem túl meglepő módon – arról szól, hogy egy
angol úriember, bizonyos Phileas Fogg és inasa körül utazza a Földet éppen 80
nap alatt. Ez már szerintem egy önmagában is
érdekes alapszituáció, de Verne zseniálisan felturbózza még ezt is. Először
is már a kezdet kezdetén csavar egyet a sztorin, ugyanis itt nem
csak egy gazdag különc hóbortos utazásáról van szó. Az egész dolog fogadásból
történik. Vagyis ahhoz, hogy Mr. Fogg ne jusson
koldusbotra, körül kell utaznia a Földet 80 nap alatt. Na most a fogadás
tényéből sejthető, hogy ez a nyolcvan nap épp csak, hogy elég ennek a
nagyszabású tervnek a véghezviteléhez. Vagyis bármiféle késedelem súlyos
következményekkel járhat. És bizony lesznek késedelmek. De ezen túl is
számíthatunk azért izgalmakra. Jönnek-mennek majd az
útitársak, különféle incidensekbe kerülnek a szereplők, néha
együtt, néha külön-külön. Szóval tele van a történet nem várt fordulatokkal. És
akkor már nem is említem a fogadás apropóját, amiről én nem is gondoltam volna,
hogy végig kíséri az egész történetet, de még ez is adott egy extra csavart a
dologhoz.
Kicsit
aggódtam az elején, hogy tényleg csak végig rohanjuk a Földet, és semmi
ismeretterjesztő jellege nem lesz a könyvnek, ellentétben az Utazás a Föld
középpontja felé című művel, de Verne ezt a részt is zseniálisan megoldotta.
Szóval bármennyire is ég majd a főszereplőkkel együtt a
talpunk alatt a talaj, azért mindig megtudunk ezt-azt az adott helyszínről,
ahol épp járművet váltunk. Sőt, néha épp maga a jármű lesz az érdekesség.
Nincs
túl sok szereplője a könyvnek, de az a néhány mind imádnivaló. Szerettem
és elmondhatatlanul irigyeltem is Mr. Fogg hidegvérét. Semmilyen akadály nem
tudta letaglózni. Ha adódott valami hátráltató tényező, ő mindig a megoldást
kereste, mégpedig azonnal. Egy cseppet sem állt meg bánkódni vagy kétségbeesni.
Azt mondjuk nem értem, hogy tudta Passepartout-t, az inasát elviselni, mert ő
meg épp az ellentéte volt. Heves érzelmek egész skáláját mutatta be, és egyéb,
„elfogadhatatlan” tulajdonságokkal is rendelkezett. Azért írtam, hogy
elfogadhatatlan, mert bizony nem egyszer éppen ő volt az, aki hátráltatta a
gazdáját az előrejutásban. Viszont ő volt az is, akin keresztül valamennyire
megismerhettük az egyes állomásokat. Mrs. Auda nem sok vizet zavart, viszont
dicséretre méltó, ahogy nő létére állta a sarat Fogg mellett. Habár
tulajdonképpen nem sok választása volt. És végül ott van Fix, akiről nem
árulhatom el, hogy pontosan kicsoda és milyen szerepe van a történetben, de ő
volt számomra a legszórakoztatóbb.
A
történet egyetlen szépséghibája, hogy a lezárása számomra egy kicsit hiteltelen
volt. Persze tudom, ez egy fikció, de
amikor van egy tűpontos főszereplőnk, aki annyira precíz, hogy egyszerűen
mindig mindent tud, azzal én nem tudom sajnos összeegyeztetni az „apró
bakikat”.
Összességében
ismét egy zseniális könyvet olvashattam Gyula bácsitól, és azt hiszem, van még
könyve a listán, amit természetesen izgatottan várok. Gyanús,
hogy új kedvenc íróm lett. 😊
Itt
egy újabb karakter, maga Phileas Fogg, aki imád whistezni… 😊
Most már tényleg meg kellene ismerkednem ezzel a játékkal.
„A
legrövidebb idő is mindenre elég, ha jól felhasználjuk.”
„Én
mindig útra kész vagyok!” – Ezt akár én is mondhattam volna. 😊
„Úgy
látom, ha újat akarunk látni, nem is rossz dolog az utazás.”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése