Gyula bácsi világszám | Jules Verne: Nyolcvan nap alatt a Föld körül

 

Legutóbbi kiadás: 2022, Hachette Hungary

Ez a második könyvem Vernétől, nem csak a projekt kapcsán, hanem egyébként is, és továbbra is nagyon fájlalom, hogy csak most ismerkedtem meg vele!

Ezt a könyvét, ahogy az előzőt is, a MEK-ből töltöttem le ingyenesen és legálisan. Itt te is megtalálod.

Az Utazás a Föld középpontja felével ellentétben ezt a történetet viszont ismertem, mert annak idején láttam a Nyolcvan nap alatt a Föld körül Willy Foggal című mesét. És persze imádtam, szerintem többször is megnéztem. Nem is értem, hogy kerültem el a könyvet annak idején. De most bepótoltam, és ezt is imádtam! Csupán egyetlen egy icipici dolog miatt nem lett kedvenc, de az is csak az én hülyeségem.

A könyv – nem túl meglepő módon – arról szól, hogy egy angol úriember, bizonyos Phileas Fogg és inasa körül utazza a Földet éppen 80 nap alatt. Ez már szerintem egy önmagában is érdekes alapszituáció, de Verne zseniálisan felturbózza még ezt is. Először is már a kezdet kezdetén csavar egyet a sztorin, ugyanis itt nem csak egy gazdag különc hóbortos utazásáról van szó. Az egész dolog fogadásból történik. Vagyis ahhoz, hogy Mr. Fogg ne jusson koldusbotra, körül kell utaznia a Földet 80 nap alatt. Na most a fogadás tényéből sejthető, hogy ez a nyolcvan nap épp csak, hogy elég ennek a nagyszabású tervnek a véghezviteléhez. Vagyis bármiféle késedelem súlyos következményekkel járhat. És bizony lesznek késedelmek. De ezen túl is számíthatunk azért izgalmakra. Jönnek-mennek majd az útitársak, különféle incidensekbe kerülnek a szereplők, néha együtt, néha külön-külön. Szóval tele van a történet nem várt fordulatokkal. És akkor már nem is említem a fogadás apropóját, amiről én nem is gondoltam volna, hogy végig kíséri az egész történetet, de még ez is adott egy extra csavart a dologhoz.

Kicsit aggódtam az elején, hogy tényleg csak végig rohanjuk a Földet, és semmi ismeretterjesztő jellege nem lesz a könyvnek, ellentétben az Utazás a Föld középpontja felé című művel, de Verne ezt a részt is zseniálisan megoldotta. Szóval bármennyire is ég majd a főszereplőkkel együtt a talpunk alatt a talaj, azért mindig megtudunk ezt-azt az adott helyszínről, ahol épp járművet váltunk. Sőt, néha épp maga a jármű lesz az érdekesség.

Nincs túl sok szereplője a könyvnek, de az a néhány mind imádnivaló. Szerettem és elmondhatatlanul irigyeltem is Mr. Fogg hidegvérét. Semmilyen akadály nem tudta letaglózni. Ha adódott valami hátráltató tényező, ő mindig a megoldást kereste, mégpedig azonnal. Egy cseppet sem állt meg bánkódni vagy kétségbeesni. Azt mondjuk nem értem, hogy tudta Passepartout-t, az inasát elviselni, mert ő meg épp az ellentéte volt. Heves érzelmek egész skáláját mutatta be, és egyéb, „elfogadhatatlan” tulajdonságokkal is rendelkezett. Azért írtam, hogy elfogadhatatlan, mert bizony nem egyszer éppen ő volt az, aki hátráltatta a gazdáját az előrejutásban. Viszont ő volt az is, akin keresztül valamennyire megismerhettük az egyes állomásokat. Mrs. Auda nem sok vizet zavart, viszont dicséretre méltó, ahogy nő létére állta a sarat Fogg mellett. Habár tulajdonképpen nem sok választása volt. És végül ott van Fix, akiről nem árulhatom el, hogy pontosan kicsoda és milyen szerepe van a történetben, de ő volt számomra a legszórakoztatóbb.

A történet egyetlen szépséghibája, hogy a lezárása számomra egy kicsit hiteltelen volt. Persze tudom, ez egy fikció, de amikor van egy tűpontos főszereplőnk, aki annyira precíz, hogy egyszerűen mindig mindent tud, azzal én nem tudom sajnos összeegyeztetni az „apró bakikat”.

Összességében ismét egy zseniális könyvet olvashattam Gyula bácsitól, és azt hiszem, van még könyve a listán, amit természetesen izgatottan várok. Gyanús, hogy új kedvenc íróm lett. 😊

Itt egy újabb karakter, maga Phileas Fogg, aki imád whistezni… 😊 Most már tényleg meg kellene ismerkednem ezzel a játékkal.

 Mennyire vagy hidegvérű, ha a céljaid eléréséről van szó?

„A legrövidebb idő is mindenre elég, ha jól felhasználjuk.”

„Én mindig útra kész vagyok!” – Ezt akár én is mondhattam volna. 😊

„Úgy látom, ha újat akarunk látni, nem is rossz dolog az utazás.”

Nemzeti alaptankönyv 2. | Jules Verne: Utazás a Föld középpontja felé

Nem hagyott nyugodni a legutóbbi bejegyzésem, mert tényleg úgy gondolom, hogy ezt a regényt kiválóan lehetne használni az iskolában. Ezért úgy döntöttem, a teljesség igénye nélkül – mivel nem vagyok képzett szakember – összegyűjtöm, milyen témákról lehetne beszélni egy tanóra keretén belül.

Avagy szentelek ezúttal egy külön bejegyzést az apró kincseimnek. J

Földrajz

• Érdekes vulkáni képződmények: a könyvben konkrétan az Óriás útjáról Írországban és Fingal barlangjáról a Hebridákon esik szó.
• Meteorológiai jelenségek, például Szent Elmo tüze
• Meteorológiai mérőműszerek (hőmérő, légnyomásmérő)
• Földrajzi szélesség és hosszúság meghatározása
• Iránytű használata
• Földtörténeti korok
• Flóra és fauna változása a földtörténeti korokban
• Híres barlangok, például a Mamut-barlang Kentucky-ban, vagy a Dionüszosz füle

Történelem

• Találmányok, például a Ruhmkorff-féle készülék
• Tudomány változása az évek során
• Titkosírások

Irodalom

• Mi valóságos ebben a regényben, és mi az, ami fikció?
• Következetlenségek egy regényben (Igen, még ilyesmit is véltem felfedezni a könyvben, de nem árulom el, hogy pontosan mit, mert szerintem nem túl zavaró, és lehet, hogy másnak fel sem tűnik.)

Melyik (volt) a kedvenc tantárgyad, és miért?

Nemzeti alaptankönyv | Jules Verne: Utazás a Föld középpontja felé

 

Nagyon vártam a találkozást Verne Gyulával, mert nagyon különleges a kapcsolatom vele. Először is gyerekkoromban láttam egy mesefeldolgozást a 80 nap alatt a Föld körülből, ami egyszerűen zseniális volt. Másrészt pedig – kínos, de igaz – évek teltek el, mire egyszer megvilágosodtam, hogy a világhírű magyar író, Verne Gyula valójában Jules Verne. J

Elsőként azonban nem a fent említett regénye, hanem az Utazás a Föld középpontja felé című jött a listán, így ez volt az első olvasásom tőle. A könyvet a MEK-ből töltöttem le ingyen és teljesen legálisan. Itt ti is megtalálhatjátok.

A címből az ember arra gondolna, hogy ez egy aranyos, ámde légből kapott kalandregény lesz. És persze alapvetően tényleg az, de még annál is sokkal több. Lidenbrock professzor (akinek a nevét én következetesen mindig Lindenbrocknak olvastam, és meglepetésemre a nagy könyv is így hivatkozik rá J) és unokaöccse, Axel, valamint egy segítőül melléjük szegődött izlandi, bizonyos Hans kalandjait olvashatjuk. Ők hárman leereszkednek Izland egyik rég kihunyt vulkánjába abból a célból, hogy onnan majd elérik a Föld középpontját. Útjuk során sokat beszélgetnek, és még több felfedezést tesznek, amiből az olvasó is rengeteget tud tanulni. Főként földrajzról van persze szó, de azért helyet kap a történelem is, és okosan forgatva a könyvet még az irodalmi tanulmányokhoz is hasznos lehet.

Verne Gyula bácsi ezen könyve, rövid, pörgős, kalandos és tele van érdekességekkel. Úgy érzem, hogy ez egy súlyosan kiaknázatlan iskolai segédeszköz. Nem értem, hogy lehet valamit ennyire figyelmen kívül hagyni. Pedig ez a könyv lehetne minden tanár és diák álma, mert szórakoztató, ugyanakkor tömve van zseniális témákkal.

Hová szeretnél most leginkább elutazni, és miért?

„A tudomány, fiam, csupa tévedésekből áll, de a tévedéseket el kellett követni, hogy lassan eljuthassunk az igazsághoz.”

„Meggyőződésem, hogy egy ember, akiben van akaraterő, mindaddig nem eshet kétségbe, amíg a szíve ver.”