Időről
időre belefutok olyan történetekbe, amelyen iszonyúan tetszenek, egészen a
végkifejletig. Mert persze nyilván semmire sem megoldás sem az öngyilkosság,
sem a gyilkosság. De azért azt gondolom, ép elméjű ember ezt fel tudja
dolgozni, és helyén tudja kezelni. Mert ezek a történetek, például Az ifjú Werther szenvedései, az
Ethan Frome vagy a szóban forgó Kreutzer-szonáta a halálon túl mind adnak
valami értékeset nekünk, amin elgondolkodhatunk.
Jelen esetben egy elnökjelöltet… J
Az
oroszokkal alapjában véve nem túl rózsás a kapcsolatom (mármint az írókkal).
Eddig csak Puskin tudott olyat alkotni, amit igazán élveztem, és most végre
megismerkedtem Tolsztojjal, és fellélegezhetek. Kiderült, nem zsigerből utálom
az orosz irodalmat. Csak meg kellett találnom a megfelelő műveket.
Összességében az Iván Iljics halála is tetszett, és ugyanabban a kötetben volt
ez a novella(??) (kisregény??) is, ami által kiderült számomra, hogy vannak még
jó orosz írók Puskinon kívül.
A történet kezdetén egy vasúti
kocsiban hallgatjuk, ahogy egy társaság a szerelemről beszél, és becsatlakozik
egy rejtélyes férfi is, aki fennen hangoztatja, hogy a szerelem, mint olyan,
nem létezik. Később ennek a férfinak az élettörténetével ismerkedünk meg.
Elmeséli, milyen életet élt a házassága előtt, hogyan házasodott meg, hogyan
élt utána, és mi minden vezetett a tragikus végkifejletig.
Tulajdonképpen a végkifejlet
számomra nem is volt lényeges, sokkal inkább az oda vezető út, a főhősünk
sajátos látásmódja, ami – rá kellett jönnöm – szerintem is egészen közel áll a
valósághoz. Fejbevágó gondolatok hangzanak el a
szerelemről, a házasságról, a szexről és úgy általában az életről. És elhangzik
benne az az alapigazság, amit én először a Holiday című filmben hallottam, hogy
tudniillik a szex kuszálja össze a dolgokat. Ha csináljuk, akkor azért, ha nem
csináljuk, akkor meg azért.
Félreértés
ne essék, nem arról van szó, hogy mostantól akkor ennek kell lennie a
szentírásnak a párkapcsolatokat illetően. De kétségtelenül
olyan gondolatok vannak ebben a rövidke történetben, amelyeket érdemes
alaposabban átgondolni. Házasság előtt állóknak pedig
kifejezetten ajánlott. J
„A
szerelem az érzékiség kielégítésével kimerült, s mi ott maradtunk egymással
szemben valóságos viszonyunkban, vagyis két tökéletesen idegen egoista, aki a
másikon át lehetőleg minél több gyönyört óhajt kapni.”
„…úgy
csinálják, hogy nem lehet többé rabszolgavásárt rendezni, s azt képzelik, s
magukkal is elhitetik, hogy rabszolgaság nincs többé, s nem látják és nem
akarják látni, hogy a rabszolgaság továbbra is megvan, minthogy az emberek
éppen úgy szeretik, helyesnek is tartják, ha a mások munkáját kihasználják.”
„Ez
az ember menekvése és büntetése, hogy amikor helytelenül él, el tudja
ködösíteni, úgyhogy nem látja helyzete nyomorúságát.”
„Boldogtalan
embereknek könnyebb városon élniük. Városon az ember száz évet is elélhet, s
nem veszi észre, hogy rég meghalt és elrothadt.”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése