Mint
említettem már itt, a NOHUN sorozatot
egyelőre szüneteltetni szeretném, a helyére pedig egy új sorozatot terveztem.
Az ötlet 2019 óta érlelődik, akkor olvastam ugyanis A hobbitot, és ez a
regény adta az első inspirációt ehhez az új „miniprojekthez”.
Az
ötlet tökéletesen passzolt volna ahhoz, hogy elindítsam a blog Youtube
csatornáját. Le is forgattam pár próbavideót, de végül úgy döntöttem, hogy
megmaradok a hagyományos formátumnál. Egyrészt azért, mert nem érzem magam
videóképesnek, másrészt pedig mert be kellett látnom, hogy súlyos időhiányban
küszködök, és nincs elég kapacitásom videók készítésére. A mai bejegyzés
oroszlánrészét így is a férjem csinálta, akinek ezúton is hálásan köszönöm a
segítséget.
Na
de térjünk most már a lényegre. J A titokzatos,
új projekt nem más, mint egy kis főzőcske, ahogy mondjuk azt a bejegyzés címe
is egyértelművé tette. J Az elmúlt jó néhány olvasmányomból már
kiválogattam néhány ételt, és úgy döntöttem, hogy elkészítem őket, és megosztom
veletek képek és szöveg formájában.
Elsőként
tehát A hobbit lesz terítéken, és abból pedig egy rendkívül különleges étel.
Annyira különleges volt, számomra legalábbis, hogy amikor felbukkant Bilbó
éléskamrájában, rögtön megragadta a fantáziámat, és arra sarkallt, hogy egy
komplett sorozatot indítsak. Ez az étel pedig nem más, mint az ánizskenyér.
Amint egyébként sütni kell, tehát a cím jelen esetben egy kissé fals, de ne akadjunk fenn ilyen apróságokon. J
A
recept abból a szempontból nagyon egyszerű, hogy elég minimális a hozzávalók
listája. Kell bele
160g
liszt
200g
cukor
4
tojás
és
15g ánizs
A
tojásokat először is szét kell választani. A sárgáját a cukorral alaposan fel
kell verni, majd hozzá kell keverni a lisztet és az ánizst.
Én
az első próbasütésnél szépen beleöntöttem a 15 grammot, de mint kiderült nekem
az túl sok. Nem ismertem az ánizst, soha életemben korábban nem ettem, ezért is
találtam érdekesnek magát az ételt is. Ha te is így vagy ezzel, akkor azt
tudnod kell, hogy az ánizs egy elég erős fűszer, mármint elég jellegzetes és
markáns íze és illata van, úgyhogy szerintem érdemes elsőre inkább kevesebbel
kezdeni, mert hozzátenni még mindig lehet. A második (és harmadik) verzióban
már inkább kóstolgattam, és úgy adagoltam az ánizst, ezért nem tudom megmondani
pontosan, hogy én végül mennyit tettem bele. J
A
tojásfehérjét külön kell felverni, jó kemény habbá, aztán hozzá kell adagolni
az előbbi keveréket. Ha ez megvan, az egészet beleöntjük egy őzgerinc formába,
és kisütjük.
A végeredmény egy piskóta jellegű sütemény lesz. Nem érdemes túl vastagra hagyni, ahogy azt mi tettük a második alkalommal, amit itt láthattok
mert akkor a közepe nem fog rendesen megsülni. 180 fokon sütöttük egyébként, de a sütési időre megint csak azt tudom mondani, mint az ánizs mennyiségére, próbálkozni kell.
Mivel
a keverék igen nagy hányadát teszi ki a cukor, ez egy igazi édesség. De magában
egy kicsit száraz, úgyhogy mi feldobtuk egy kis vaníliapudinggal, és azt kell
mondjam, isteni volt.
Ez
a süti egyrészt pont illik szerintem az őszhöz, ránézésre sivárnak tűnik, mint
a lombtalan fák a parkban, de ha beleharap az ember, egy igazi ízorgia.
Másrészt pedig remekül passzol Tolkien különleges világához is. Eszegetés
közben odaképzelhetjük magunkat Bilbó meghitt üregébe, ahol a kis körablakon
kitekintve elénk tárul a békés táj és néhány szorgoskodó szomszéd-hobbit.
Bon
appétit!
Szeretsz
főzni?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése