Megfőzöm a könyvet | A hobbit

Mint említettem már itt, a NOHUN sorozatot egyelőre szüneteltetni szeretném, a helyére pedig egy új sorozatot terveztem. Az ötlet 2019 óta érlelődik, akkor olvastam ugyanis A hobbitot, és ez a regény adta az első inspirációt ehhez az új „miniprojekthez”.

Az ötlet tökéletesen passzolt volna ahhoz, hogy elindítsam a blog Youtube csatornáját. Le is forgattam pár próbavideót, de végül úgy döntöttem, hogy megmaradok a hagyományos formátumnál. Egyrészt azért, mert nem érzem magam videóképesnek, másrészt pedig mert be kellett látnom, hogy súlyos időhiányban küszködök, és nincs elég kapacitásom videók készítésére. A mai bejegyzés oroszlánrészét így is a férjem csinálta, akinek ezúton is hálásan köszönöm a segítséget.

Na de térjünk most már a lényegre. J A titokzatos, új projekt nem más, mint egy kis főzőcske, ahogy mondjuk azt a bejegyzés címe is egyértelművé tette. J Az elmúlt jó néhány olvasmányomból már kiválogattam néhány ételt, és úgy döntöttem, hogy elkészítem őket, és megosztom veletek képek és szöveg formájában.

Elsőként tehát A hobbit lesz terítéken, és abból pedig egy rendkívül különleges étel. Annyira különleges volt, számomra legalábbis, hogy amikor felbukkant Bilbó éléskamrájában, rögtön megragadta a fantáziámat, és arra sarkallt, hogy egy komplett sorozatot indítsak. Ez az étel pedig nem más, mint az ánizskenyér. Amint egyébként sütni kell, tehát a cím jelen esetben egy kissé fals, de ne akadjunk fenn ilyen apróságokon. J

A recept abból a szempontból nagyon egyszerű, hogy elég minimális a hozzávalók listája. Kell bele

160g liszt

200g cukor

4 tojás

és 15g ánizs

A tojásokat először is szét kell választani. A sárgáját a cukorral alaposan fel kell verni, majd hozzá kell keverni a lisztet és az ánizst.

Én az első próbasütésnél szépen beleöntöttem a 15 grammot, de mint kiderült nekem az túl sok. Nem ismertem az ánizst, soha életemben korábban nem ettem, ezért is találtam érdekesnek magát az ételt is. Ha te is így vagy ezzel, akkor azt tudnod kell, hogy az ánizs egy elég erős fűszer, mármint elég jellegzetes és markáns íze és illata van, úgyhogy szerintem érdemes elsőre inkább kevesebbel kezdeni, mert hozzátenni még mindig lehet. A második (és harmadik) verzióban már inkább kóstolgattam, és úgy adagoltam az ánizst, ezért nem tudom megmondani pontosan, hogy én végül mennyit tettem bele. J

A tojásfehérjét külön kell felverni, jó kemény habbá, aztán hozzá kell adagolni az előbbi keveréket. Ha ez megvan, az egészet beleöntjük egy őzgerinc formába, és kisütjük.

A végeredmény egy piskóta jellegű sütemény lesz. Nem érdemes túl vastagra hagyni, ahogy azt mi tettük a második alkalommal, amit itt láthattok

mert akkor a közepe nem fog rendesen megsülni. 180 fokon sütöttük egyébként, de a sütési időre megint csak azt tudom mondani, mint az ánizs mennyiségére, próbálkozni kell.

Mivel a keverék igen nagy hányadát teszi ki a cukor, ez egy igazi édesség. De magában egy kicsit száraz, úgyhogy mi feldobtuk egy kis vaníliapudinggal, és azt kell mondjam, isteni volt.

Ez a süti egyrészt pont illik szerintem az őszhöz, ránézésre sivárnak tűnik, mint a lombtalan fák a parkban, de ha beleharap az ember, egy igazi ízorgia. Másrészt pedig remekül passzol Tolkien különleges világához is. Eszegetés közben odaképzelhetjük magunkat Bilbó meghitt üregébe, ahol a kis körablakon kitekintve elénk tárul a békés táj és néhány szorgoskodó szomszéd-hobbit.

Bon appétit!

Szeretsz főzni?

Tolkien Book Tag

Ma egy újdonsággal készültem nektek, méghozzá egy book tag-gel. Én magam még egyet sem töltöttem ki korábban, viszont mindig érdeklődéssel olvastam másokét. És már az első után úgy éreztem, hogy egy ilyet én is szívesen kitöltenék, csak kerestem a megfelelő első választást. Most pedig el is jött az ideje.

Középfölde témában több féle book tag-et is találtam, de végül ennél maradtam, mert ez nem szorítkozik kizárólag A hobbitra vagy A gyűrűk urára. Nem egy szokványos book tag, mert itt nem könyveket kell párosítani a megadott szempontokhoz, ugyanakkor én nagyon élveztem a kitöltését. (A jövőben pedig még több hasonló poszt várható, ezt bizton állíthatom!)

Másoknál engem nagyon bosszant, amikor csak szimplán megválaszolnak egy-egy kérdést, ezért igyekszem majd nem egyszavas válaszokat adni, hanem megindokolni a választásaimat. Bízom benne, hogy érdekesnek fogjátok találni. Aki pedig esetleg kedvet kapna, hogy maga is kitöltse, tegye meg bátran, akár itt kommentben is!

Vágjunk is akkor bele!

1. Hogyan kezdődött a te középföldei utazásod?
   Nos, az enyém egyértelműen A gyűrűk ura filmekkel kezdődött. Rögtön az első, A gyűrű szövetsége elvarázsolt, és tulajdonképpen a filmeknek köszönhetően szereztem tudomást a könyvekről.
    
via GIPHY

2. Melyik a kedvenc könyved, amely Középföldén játszódik?
   A gyűrű szövetsége, mégpedig azért, mert itt olvashatunk a szóban forgó szövetség kialakulásáról, és itt még együtt vannak a főszereplők. És nekem ez a szövetség nagyon szimpatikus.
   Őszintén szólva A gyűrűk urán és A hobbiton kívül csak két másik könyvet olvastam eddig, amelyek szintén Középföldén játszódnak. Ezek ugye a fentebb említett könyvek eseményeinél korábban játszódnak, egyfajta történelemkönyveknek is tekinthetők, és én így is kezelem őket. Inkább ismeretterjesztő könyvek, sem mint kalandregények. Bár a nemrégiben megjelent Beren és Lúthien még változtathat az erre a kérdésre adott válaszomon. (Bár azt hiszem, nekem az ultimate Middle Earth love akkor is az Aragorn-Arwen páros marad.)
    
via GIPHY

3. Melyik a kedvenc filmed, amely Középföldén játszódik?
   Szintén A gyűrű szövetsége a fentebb említett okokból, meg azért is, mert ez volt az a mű, amely megalapozta a Középfölde iránti vonzalmamat.
    
via GIPHY

4. Filmek vagy könyvek?
   Aki olvasta A gyűrűk ura bejegyzéseimet (főleg ezt), az tudhatja, hogy bár fájó szívvel, de ebben az egyetlen esetben azt kell mondanom, a filmek. Nekem ugye esélyem sem volt megalkotni a magam Középföldéjét, hiszen készen kaptam azt a filmekkel, de őszintén szólva kétlem, hogy ilyen gyönyörűnek tudtam volna elképzelni ezt a világot, úgyhogy nem haragszom ezért. És a filmek gyengéd húrokat pengettek meg a lelkemben (újfent az Aragorn-Arwen párost kell emlegetnem).
    
via GIPHY

5. Melyek a kedvenc karaktereid?
   A filmekben Aragorn, mert nagyon szépen lett ábrázolva, ahogy a kétségeiből „kigyógyulva” lassanként a nép vezére lesz (és mert… nem akarom ismételni magam, lásd az előző zárójeles félmondatom). És tulajdonképpen Thorin is nagyon el lett találva számomra, habár ő épp ellentétesen változik, a nemes tündöklése szép lassan foszlik szerte vele együtt.
   A könyvekben pedig Samu, mert még a filmbeli megjelenítésnél is sokkal ragaszkodóbb, hűségesebb és hősiesebb.
    
via GIPHY

6. Melyik középföldei fajhoz tartoznál?
   Szívem szerint a tündékhez csatlakoznék, de ha a mostani valómat kellene átkonvertálni… szerintem ent lennék. (Az a tény, hogy ők csak igen indokolt esetben szólnak… nos, tisztára mintha én lennék. Nekem sem kenyerem a dumálás.)
    
via GIPHY

7. Melyik a legjobb színész-karakter párosítás?
   Az igazság az, hogy én a legtöbb színész-karakter párosítással meg vagyok elégedve, szerintem majdnem mindenkit nagyon jól eltaláltak. Azért külön kiemelném Richard Armitage-t, mert nem hittem volna, hogy egy törp lehet szexi. J (De hát a best azért Viggo Mortensen marad.)
   Szóval ennél a kérdésnél én inkább azt emelném ki, hogy ki az, akit véleményem szerint nem találtak el. Cate Blanchett számomra az egyik legkevésbé kedvelt karakterré tette Galadrielt, egyszerűen feláll a szőr a hátamon, ha meglátom őt. Nem igazán tudom eldönteni, hogy a színésznővel vagy magával a karakterrel van-e bajom, de ez a kettő így együtt borzasztó párosítás lett. Én Galadrielt ennek következtében a negatív karakterek közé sorolom. És bár Lee Pace alakításával alapvetően semmi bajom sincs, sajnálom, hogy egy olyan negatív karaktert játszott, mint Thranduil. Ezzel szemben viszont akkor már meg kell jegyeznem, hogy tök jó viszont Hugo Weavinget pozitív szerepben látni! Valamint én egyáltalán nem erőltettem volna Evangelin Lily karakterét, számomra felesleges és oda nem illő volt. (Sem ő, sem a szerelmi háromszöge nem kellett volna.)
    
via GIPHY

8. Melyik a kedvenc helyed Középföldén?
   Ez egy nagyon nehéz kérdés, mert nagyjából az összes helyet, ahol a két mű szereplői megfordultak, szívesen felfedezném magamnak. (Persze orkok és más gonosz, barátságtalan lények nélkül.) Azért persze ha választanom kellene, le tudnám szűkíteni a kört, de nagyon nehéz, mert Tolkien és Jackson sok gyönyörű és érdekes helyet megálmodtak. Csak hogy néhányat kiemeljek: Hobbitfalva, a Pajkos Póni, Völgyzugoly, Erebor és Suhatag fénykorukban, a fehér város, Beorn háza. De ha tényleg csak egyetlen egy helyet lehetne választani, akkor azt hiszem, az az Argonath lenne. Monumentális, lenyűgöző, történelmi, misztikus, varázslatos.
    
via GIPHY

9. Melyik a kedvenc idézeted a könyvekből vagy a filmekből?
   Alapvetően Gandalf megszólalásait kedvelem a leginkább. Nem is csoda, elvégre ő lenne itt a nagy bölcs. És ha egyet ki kellene emelnem, az A hobbitból (film) a trollok legyőzése utáni pillanat, amikor Thorin és Gandalf váltanak néhány szót:
   „- Hová tűntél, ha szabad kérdeznem?
   - Előrementem.
   - És mi hozott vissza?
   - Hogy hátranéztem.”
   Ami persze így önmagában egy teljesen érdektelen beszélgetés, és épp ez tetszik benne, hogy semmitmondó, ugyanakkor kontextusba helyezve nagyon is találó.
via GIPHY

Az eredeti, angol nyelvű tag-et itt találtam:

https://mcgeetraveltales.com/2019/02/18/tolkien-book-tag/

Couchsurfing Középfölde módra | J.R.R. Tolkien: A hobbit

Mióta először merültem el Tolkien világában, azóta minden egyes nyáron elfog egy igen erős érzés, hogy vissza akarok kirándulni Középföldére. Nem tudom megmagyarázni, hogy mivégre ez a nagy vonzalom, és miért többnyire nyáron jön elő, de így van, és kész. Egyszerűen olyan ez nekem, mint egy nyaralás.

Na már most oda ugyebár a couchsurfingnek egy speciális formájával vezet az út, mégpedig úgy, hogy felpattansz a kis kanapédra, kezedbe veszed a könyvet, és meg(/fel) sem állsz a végéig. Én is ezt tettem augusztus végén, annak ellenére, hogy éppen nyári szünetet tartottam. (A nyári terveimről itt olvashattatok, most pedig megsúgom nektek, hogy még A hobbittal együtt sem sikerült teljesíteni, természetesen. J)

Tavaly szintén nyáron olvastam újra A gyűrűk urát, most pedig A hobbiton volt a sor. (És ezzel gyakorlatilag le is tudtam Tolkien listás könyveit, úgyhogy nem tudom, jövőre mit fogok csinálni.) Nézzük először röviden a történetet. Az első oldalakon megismerkedünk egy furcsa népség furcsa tagjával, Zsákos Bilbóval, aki történetesen hobbit. Ő azonban egy igen különleges hobbit, hobbit létére ugyanis belevág egy nagy kalandba Gandalf, a mágus és néhány törp unszolására. Egy törp csapathoz csatlakozik, akik keletre tartanak, hogy visszafoglalják egy gonosz sárkánytól az otthonukat. Útjukat természetesen számtalan kaland szövi át. Például trollok és óriáspókok étkezéseit kell meghiúsítaniuk, valamint tündebörtönből kell szökniük, és mindezeket még azelőtt, hogy egyáltalán eljutnának a sárkányig. Ráadásul még egy háborút is kirobbantanak. Bilbó rengeteg felfedezést tesz az út során a saját személyiségét illetően, valamint hozzá kerül az a gyűrű, amely a folytatás, A gyűrűk ura mozgatórugója lesz. A kaland természetesen happy enddel végződik, legalábbis ami Bilbót illeti. Visszatér hőn szeretett üregébe, és boldogan éli tovább nyugalmas hobbit életét, amíg el nem kezdődik A gyűrűk ura cselekménye. J

Amit feltétlenül le kell szögeznünk a könyv kapcsán, hogy ez egy mese. És még ha ezt nem is tudnánk róla, a számtalan mesés fordulat a szövegben ezt eléggé egyértelművé teszi. Ami egy kissé furcsa a folytatás tekintetében, de hát ez van, ezzel nincs mit tenni. Ettől még a szöveg nem lesz kevésbé élvezhető. Attól viszont igen, hogy az én kiadásomban, ami 2006-os, az orkot következetesen goblinnak fordították. Csak hogy átérezzük a problémát, az első A gyűrűk ura film 2001-ben jött ki, és abban szó sem volt semmiféle goblinokról. Valamint az én könyvem egy illusztrált példány, vannak benne például térképek, az elején és a végén, rajta tünde betűk, amelyeket valamilyen érthetetlen okból kifolyólag magyar rovásírással helyettesítettek. Ezt sem nagyon értettem, és akkor magába a magyar rovásírás vitatásába inkább bele se megyek.

A mesés jelleget erősíti továbbá a kalandok csodás kimenetele. Ebben a könyvben gyakorlatilag egy eseménytől eltekintve a jó mindig győzedelmeskedik, a gonosz pedig elnyeri méltó jutalmát. Igen, tudom, tulajdonképpen A gyűrűk ura is így végződött, de ott azért a jók is megszenvedték a magukét, míg végre fellélegezhettek. Itt viszont nagyjából ismétlődik az a séma, hogy a törpök vagy mindannyian bajba kerülnek, és Bilbó (vagy esetenként Gandalf) csodák csodájára megtalálja a bajok ellenszerét, vagy a probléma egyszerűen elhárul. Egy pontig igazából nem is lett volna ezzel bajom, de könyörgöm, az egész küldetés gyakorlatilag a sárkány ellen megy, és a sárkány olyan gyors véget ér, mint szerintem még soha egy sárkány sem a történelemben.

Szintén a könyv mese mivoltának tudható be az, hogy a gyűrű megtalálása gyakorlatilag teljesen eltörpül az események forgatagában. Persze lesz jelentősége a kalandok során, de senkiben semmi gyanús nem merül fel a gyűrű kapcsán, és nekem ez végtelenül furcsa volt.

A történet jóval rövidebb, mint az utódja, ellenben pörögnek benne az események, egy perc megállás sincs. Szóval, aki szeretne elsőként csak belekóstolni Tolkien világába, annak én nagyon javaslom, hogy ezzel kezdjen, mert szerintem ez egy remek kedvcsináló. Viszont épp a rövidsége miatt (és a rövidségéből fakadó hibái miatt, hogy a problémák gyorsan megoldódnak, lásd fentebb), meg talán egy kicsit a karakterek miatt is nem annyira varázsolja el az embert, mint A gyűrűk ura. Vagy hát nem tudom, ki hogy van vele, de én ebben a könyvben úgy igazán egy szereplőt sem kedveltem meg. Értettem én Bilbó fejlődését, vagyis ahogy felfedezi önnön fantasztikus, ámde korábban rejtett tulajdonságait, nekem valahogy mégsem működött ő, mint főszereplő. Ezektől eltekintve viszont kétségtelenül élveztem az olvasást.

Talán nem is az egyes szereplőktől jó ez a történet, hanem a nagy egésztől. Minden mindennel összefügg, minden és mindenki jókor van jó helyen, és ettől lesz zseniális ez a világ, ahová én személy szerint újra és újra visszatérnék. És mindenki másnak is csak ajánlani tudom.

„Ha többen volnánk, akik aranykincsnél jobban becsülik az ételt, a vidámságot és a dalt, vígabb hely lenne a világ.”

Visszatérés a Megyébe | BubbleBook megaBubble box unboxing

Ismételten kicsomagoltam valamit, és tudom, tudom, hogy le vagyok maradva, mert rajtam kívül nagyjából már mindenkihez rég odaért ez a csomag. De mivel én nem Magyarországon lakom, így hozzám lassabban jutnak el ezek a dolgok.

Mindenesetre most itt van, illetve én vagyok jelenleg ott, ahol a csomag, szóval jól kibontottam, és megmutatom nektek (ha esetleg valaki még nem látta volna... :)).

A BubbleBook megaBubble csomagjáról van szó egyébként, amely Középfölde témában készült. Bevallom őszintén, eredetileg azért csaptam le rá, mert azt hittem, hogy gyűrűk urás kincsek lesznek benne. Az meg sem fordult a fejemben, hogy nem csak A gyűrűk ura játszódik Középföldén. De jöjjenek először a képek...



A BubbleBook egy magyarországi, könyves meglepetéscsomagokat megálmodó, összeállító és forgalmazó csapat. Korábban egyszer már rendeltem tőlük egy dobozt, méghozzá az egyik 2018 karácsonyára összeállított dobozukat, ez a megaBubble box pedig a második volt. A megaBubble box nem tartalmaz könyvet, hanem egy-egy témához szorosan kötődő ajándéktárgyakat. Azt hiszem, ez volt a második ilyen megaBubble boxuk, és hát mikor megláttam, hogy Középfölde lesz a téma, rögtön lecsaptam, két okból is. Az egyik, hogy nagyon szeretem az egész Középfölde univerzumot. A másik pedig, hogy ez jó témát biztosít majd egy bejegyzéshez. :)

Mint mondtam, egészen a nyitás pillanatáig fel sem merült bennem, hogy nem csak gyűrűk urás dolgok lesznek a dobozban, így nagyon meglepődtem, amikor széthajtottam azt a pergament, amely a fekete selyempapíron kívül fogadott.

Mert az ugyanis nem volt más, mint egy szerződés Tölgypajzsos Thorintól, miszerint elvállalom a betörő szerepét a törpcsapatban. És ez ugyebár A hobbit cselekményének szerves része. Ami egyébként szintén rajta van a listán, tehát valamikor majd újra fogom olvasni, és szintén Középföldén játszódik. De én valamiért gondolatban teljesen összekötöttem Középföldét A gyűrűk urával. (A mellette lévő kártya tételesen felsorolta a doboz tartalmát.)

Amit elsőként megpillantottam a dobozban, az a Funko Pop figura volt. Bármennyire igyekeztem is, nem tudtam teljes mértékben kikerülni a neten kerengő spoileres képeket, így tudtam, hogy lesz benne ilyen figura. Ami, bevallom őszintén, engem nem nyűgözött le, mert nem gyűjtöm ezeket a figurákat. Véleményem szerint ahhoz képest, hogy semmire sem jók, nagyon sokba kerülnek. A csekély lelkesedésemet pedig még tovább rontotta, hogy az én dobozomban egy Witch King volt.

Viszont ahogy bontogattam tovább a dobozt, a tekintetem egyre visszatért erre a figurára. Mert ő ugye egy gonosz karakter, viszont ez a figura halálosan cuki. Úgyhogy akárhányszor ránézek, folyton elmosolyodok. (Egyszer olvastam valahol, hogy azért szeretik az emberek az állatkölyköket, mert bizonyos dolgokban hasonlítanak az ember gyerekére. Például abban, hogy a testükhöz képest túl nagy a fejük, és ez a látvány tudatosan beindítja a szülői géneket. És ennél a figuránál is ez van, vagyis ez itt egy bébi Witch King, akit egyszerűen nem lehet utálni. :) :))

A másik jó nagy tétel, amely rögtön szemet szúrt, egy Prancing Pony-s bögre, amit viszont egyenesen imádok, mert imádom a mindenféle fan bögréket, meg úgy a bögréket általában.

Természetesen ezt azonnal kitéptem a kartonjából, elmostam, és fel is avattam. Igaz, csak teával. :)

Volt a dobozban még valami, ami extra dobozba volt csomagolva. Ez pedig nem más volt, mint egy kulcstartó, amit szintén csak imádni tudtam, ugyanis az egyetlen dolog, amit mai napig gyűjtök, azok a kulcstartók. (De ez valószínűleg nem a gyűjteménybe fog rögtön kerülni, hanem a lakáskulcsomra.)





Ezeken kívül volt még benne három darab poháralátét. Őszintén szólva ezt nem nagyon tudtam mire vélni. Biztos, hogy soha nem fogom használni őket, mert egyáltalán nem használok poháralátétet.

Illetve volt még benne egy óriási Középfölde térkép. Illetve csak egy részét ábrázolja Középföldének, és tényleg hatalmas. Ez valószínűleg ki fog majd kerülni a régi szobám falára.

Összesen tehát hat dolog volt a dobozban. Ebből kettőnek, a bögrének és a kulcstartónak igazán nagyon örültem, de a többi engem személy szerint nem vett le a lábamról. Ettől függetlenül nem mondanám azt, hogy kidobott pénz volt, mert egyrészt ajándékba kaptam végeredményben. Másrészt ha sosem próbáltam volna ki ezeket a meglepetés dobozokat, akkor mindig sóvárogtam volna utánuk. De azt hiszem, én ezekhez már túl öreg vagyok... :)