Könyv vs. színdarab | Robert Louis Stevenson: Dr. Jekyll és Mr. Hyde különös esete

Ebben a bejegyzésben még utoljára a Dr. Jekyll és Mr. Hyde különös esete című művel foglalkozok. A könyv tartalmát, az én értékelésemet és néhány kósza gondolatot elolvashatjátok a linkeken. Na és volt még egy bejegyzésem még jóval korábban Stevenson eme művéről. Ez a bejegyzés tavaly októberben született, ekkor jártam ugyanis a budapesti Operettszínházban, és éppen a Jekyll és Hyde című darabot volt szerencsém megnézni. Ebben a mai bejegyzésben pedig szeretném kicsit összehasonlítani a darabot és az eredeti művet.

Feltehetően mindenféleképpen megszületett volna ez a bejegyzés, de most van egy kis extra is a dologban. Az a ritka eset állt ugyanis elő, hogy a feldolgozás jobban elnyerte a tetszésem, mint az eredeti, és ez számomra mindig különös. Nekem ugyanis az az alapfeltevésem, hogy mivel egy könyvbe több információ fér bele, mint egy filmbe vagy egy színdarabba, automatikusan érdekesebb és izgalmasabb lesz, és ezáltal jobban is fog tetszeni. Olyannal persze már többször is találkoztam, hogy egy könyv feldolgozása is tetszett (például a Jane Eyre esetében). De olyan eset, hogy a feldolgozás sokkalta jobban tetszett, mint az eredeti, csak egyszer fordult eddig elő, méghozzá A gyűrűk urával kapcsolatban. Itt elolvashatjátok, miért tetszett nekem a filmtrilógia jobban, mint a könyv. Viszont még A gyűrűk ura esetében sem arról van szó, hogy ne tetszett volna a könyv. Nagyon szeretem a könyveket is, mert persze arra is áll, hogy több minden történik bennük, mint a filmekben. Csak az én kis, végtelenül romantikus lelkemhez bizonyos aspektusok miatt a filmek közelebb állnak. A Jekyll és Hyde esetében viszont ráadásul arról van szó, hogy a könyv egyáltalán nem tetszett, míg a színdarab viszont nagyon.

És hogy miért is volt a színdarab sokkalta jobb a könyvnél? Nos, a könyvnek igazából nem nagyon volt cselekménye. Történt benne egy gyilkosság, de annak sem lehetett az olvasó „szemtanúja”, csak mások elmondásából értesült róla. És azon túl többnyire dr. Jekyll barátjának, dr. Uttersonnak az elmélkedéseit olvashatjuk arról, vajon mi köze lehet Jekyllnek Hyde-hoz.

A könyv cselekménye teljesen egyértelműen kevés lett volna egy szórakoztató színdarabhoz. Ám ahogy azt már egy korábbi bejegyzésben jeleztem, a téma igenis adott volna lehetőséget egy bővebb, és ezáltal érdekesebb kifejtésre. Szerencsére más is meglátta ezt a hatalmas potenciált, és a lehető legpraktikusabban és szórakoztatóbban került kibővítésre a történet.

Bekerült két nagyon jelentős női főszereplő is a történetbe, a gyilkosságok számát is megemelték, és úgy összességében zseniálisan szőtték össze a szálakat. Jobban mondva alapvetően arról van szó, hogy egyáltalán csináltak szálakat, amelyeket össze lehetett fűzni, és aztán fantasztikusan össze is fűzték őket.

Egyáltalán nem azt akarom azonban mondani, hogy a darab hibátlan lenne, mert erről szó sincs. De összességében mégis élvezhetőbb volt, mint a könyv, és a lehetőségeihez mérten alaposabban foglalkozott a témával.

Mi a véleményed a könyves feldolgozásokról?