Könyvcímek Book Tag

Sajnos nem sikerült még a Nana végére érnem. Már nincs ugyan sok, de csak nem sikerült időben befejeznem, úgyhogy ma egy book tag jön. Az eredetit itt találtam.

A válogatásnál csak az eddig olvasott könyveket vettem figyelembe, és csak a címeket.

1. Egy cím, ami leírja az életedet

Konkrétan a mostani helyzetemet legjobban a Wilhelm Meister tanulóévei írja le. De összességében lehetne a Lazarillo de Tormes élete, jó sora és viszontagságai. (Vagy néha, ha bal lábbal kelek, az Elveszett illúziók.)

 

2. Egy cím, ami leírja a tökéletes hétvégédet

Vízparti történet. Mindenféle formában szeretem a vizet, úgyhogy jöhet tenger, tó, folyó. És persze süssön a nap!

 

3. Egy cím, ami leír egy kalandot, amire szívesen elmennél

Szívesen lenyomnék egy Nyolcvan nap alatt a Föld körül túrát, de egy Nyugati utazást sem vetnék meg (bár tudom, ez utóbbi könyvnek nem ez a teljes címe).

 

4. Egy cím, ahogy elneveznéd a gyereked

Ő lenne Korunk hőse.

 

5. Egy cím, ami leírja a tökéletes munkát

Ide a legjobb, amit találtam A magányos sétáló álmodozásai. Szeretek írni, szeretek kutatni, és mindennél jobban szeretek egyedül dolgozni.

 

6. Egy cím, ami leír egy helyet, amit szívesen meglátogatnál

Na ide aztán volt miből válogatni. Szeretem a várakat és kastélyokat, úgyhogy jöhet Az otrantói várkastély, A Rackrent-kastély és A mansfieldi kastély is. Szívesen ellátogatnék A Kincses szigetre is, és A párizsi Notre-Dame-nak sem mondanék ellent, bár ott már volt szerencsém járni háromszor is. (De mióta leégett, még nem voltam, és nagyon kíváncsi lennék rá.) Ezen kívül elmennék még A vízimalomhoz, az Állatfarmra és Meslohest is megnézném magamnak.

 

7. Egy cím, ami leírja a szerelmi életed

A jelenlegi állapotot leginkább az Értelem és érzelem. De néha olyan jó lenne egy kis Veszedelmes viszonyok…

 

8. Egy kérdés, amit feltennél magadnak

Ide sajnos semmit sem tudtam hozni, mivel még nem olvastam olyan könyvet, aminek egy kérdés lett volna a címe.

 

9. Egy cím, ami egy birodalomra utal, amiben szívesen uralkodnál

Alice Csodaországban. Minden más túl evilági lenne számomra. Csodaországban viszont bármi megtörténhet, úgyhogy ott lenne esélyem úgy uralkodni, ahogy elképzelem.

 

10. Egy cím, ahogy elneveznéd az együttesed

Az ördög és Prym kisasszony. Bár valószínűleg kettőnél többen lennénk, úgyhogy kibővíteném ördögökre. Azt mondjuk nem tudom, milyen együttes lennénk, lévén, hogy én semmilyen hangszeren nem játszok, és a hangom se jó. Talán pantomimegyüttes? :D

 

Szórakoztató volt kitölteni ezt a tag-et, mert itt előtérbe kerülhettek olyan címek is, amelyeket egyébként, főleg, ha kedvelésekről van szó, nem nagyon szoktam emlegetni. Ti milyen címeket választanátok?

Válassz egy kérdést a fentiek közül. 😉

Halloweeni Teremtmények Book Tag

 

Régen töltöttem már ki tag-et, úgyhogy stílusosan jöjjön most a Halloweeni Teremtmények Book Tag. (Az eredetit itt találjátok. Én néhány pontot kihagytam, mert nem tudtam az angol szójátékot igazán jól lefordítani.)

Boszorkány – egy varázslatos karakter vagy könyv

Rögtön az első ponthoz egy csomót tudnék írni. J Aztán persze lehet, hogy majd a többihez meg nem. J J

Ha szó szerint értelmezzük a kifejezést, az első karakter, aki eszembe jut, az Gandalf.

Átvitt értelemben pedig jöhetne ide A gyűrűk ura, A hobbit, a múlt héten emlegetett Cranford, a Hiúság vására és abból kimondottan William Dobbin, és még sorolhatnám. Szerencsére eddig is rengeteg varázslatos könyvvel ismertetett meg ez a projekt, és ez bizonyára a jövőben is így lesz.

 

Vérfarkas – egy könyv, amely tökéletes éjszakai olvasmány

Itt talán Poe történeteit kellene ajánlgatnom, de nekem azok annyira nem tetszettek, úgyhogy talán inkább a következő pont címében szereplő Frankensteint mondanám. Már ha valaki egy kis borzongásra vágyik éjszaka.

 

Frankenstein – egy könyv, amely sokkolt

A Nyugaton a helyzet változatlan megmutatta nekem, hogy a háború még annál is sokkal, de sokkal ocsmányabb, mint amilyennek az ember alapból gondolja.

 

A gonosz – egy sötét, gonosz karakter

Ó, ezeknek külön bejegyzést is szenteltem már. J Minden gonosz gonosz, de eddig a leggonoszabb gonosz számomra Julien Sorel volt a Vörös és feketéből. Mert ő nem csupán egy gonosz karakter, hanem egy gonosz főszereplő.

 

A Kaszás – egy karakter, akinek nem kellett volna meghalnia

Ezen sokáig gondolkodtam, mert persze találkoztam már egy csomó szomorú halálesettel, de sokszor a halál valahogy illett a könyv alaphangulatához.

Aki aztán végül eszembe jutott, az Hetty Sorrel a Bede Ádámból. Félreértés ne essék, nincs mentség a tettére. De számára talán nagyobb büntetés lett volna életben maradni.

 

Vízköpő – egy karakter, akit mindenáron megvédenél

Erre Eugénie Grandet jelent meg a lelki szemeim előtt, de aztán rájöttem, hogy ő tulajdonképpen nem szorulna védelemre, elég jól feltalálta magát. J

 

Vámpír – egy könyv, ami leszívta az életkedved

Szó szerint ez történt velem az Üvöltő szelek olvasásakor. Éreztem, ahogy távozik a testemből az életerő. Még sosem tapasztaltam ilyet. Nagyon lehangolt, és nem is tudtam végigolvasni.

 

Szellem – egy könyv, ami még mindig kísért

Ez vicces, de ide kapásból a Tristram Shandy úr élete és gondolatai jutott eszembe. Ez pedig azért vicces, mert egyébként ez nem volt életem olvasmánya, viszont volt benne egy szó, a vesszőparipa, amit azóta is gyakran emlegetek itt a blogon. J Szóval abszolút jó értelemben, de tulajdonképpen kísért engem Tristram Shandy. J

 

Démon – egy könyv, ami megijesztett

A Veszedelmes viszonyok. Mert nem volt benne semmi démoni, semmi természetfeletti, nem folyt benne vér, de az a durva behálózás és manipulálás, ami abban a könyvben folyt, valóban megijesztett, és elborzasztott.

 

Múmia – egy könyv, amit örök időkre megőriznél

Nehéz lenne egyetlen egy könyvet kiválasztani. Már csak azért is, mert ugye ízlések és pofonok, ami nekem tetszik, az nem biztos, hogy másnak is tetszene. De még akkor is nehéz választani, ha önző módon csak magamat veszem figyelembe, mert annyi jó könyvvel találkoztam már. Mégis az örök kedvenc számomra a távolról sem tökéletes, mégis szívet tépően gyönyörű Az ifjú Werther szenvedései.

Te ünnepled a Halloweent?

Alice Csodaországban Book Tag

 

Volt egy book tag-em talonban, ami pont illett volna a Csodaország nyújtotta mesés világhoz. De aztán csak úgy kíváncsiságból beírtam Google-be, hogy Alice in Wonderland Book Tag, és dobott ki rá találatot. Úgyhogy az eredeti tervemet sutba dobva jöjjön most az Alice Csodaországban Book Tag. (Legalábbis az egyik változat, mert hogy kettőt is találtam, de nekem ez jobban tetszett.) A téma a legmesszebbmenőkig illik ehhez a bolondos április hónaphoz, itt ugyanis jelenleg szakad a hó, pedig idén már voltunk lent napozni is a folyóparton a 25 fokban...

 

Alice – Egy elgondolkodtató könyv, amely még sokáig nem hagyott nyugodni

Ide többet is tudnék mondani, de ami reflexből, elsőre beugrik, az Erich Maria Remarque-tól a Nyugaton a helyzet változatlan. Már olvasás közben sem hagyott nyugodni, és még utána is sokat méláztam azon, hogy kinek juthatott eszébe egyáltalán a háború, mint olyan. Nem könnyű olvasmány, de mindenkinek melegen ajánlom.

 

A fehér Nyuszi – Egy letehetetlen könyv

Legutoljára a Hiúság vásáránál éreztem azt, amikor letettem, hogy basszus, még úgy folytatnám. Pedig sokszor bosszantottak a szereplők, meg hát akkora nagy monstrum az a könyv (legalábbis a legfrissebb kiadás), mégis összességében roppant szórakoztató volt.

 

A Szív Királynő – Egy könyv, amit szeretni akartál, de nem ment

Én ennél a meghatározásnál azért durvábban fogalmaznék. Vagyis a könyv, aminek szívesen leüttetném a fejét, az az Üvöltő szelek. Érdekelt, mert folyton az jött velem szembe, hogy ez egy nem mindennapi, nem szokványos szerelmi történet. Hát én nem találtam meg benne a szerelmet. És elég hamar ki is derült, hogy nem leszünk jóban. Sőt, olyannyira nem lettünk jóban, hogy ugye be sem fejeztem.

De ha maradunk az eredeti meghatározásnál, talán az Elveszett illúziókat mondanám ide, mert annyira jó a címe, és olyan ígéretesen indult a történet, és annyira szerettem volna, ha az egy jó könyv lesz. De számomra nem lett.

 

A Macska – Egy könyv, amely folyamatosan meglepetéseket okozott

Ide inkább egy írót mondanék, méghozzá Jane Austent. Jane néni és én kezdetben nem voltunk túl nagy barátságban. Ezen tovább rontott az Értelem és érzelem is, ami annyira érdektelen volt számomra, hogy már a főszereplőkre sem emlékszem belőle. De aztán jött A mansfieldi kastély, ami egyrészt teljesen eltért mind az Értelem és érzelemtől, mind a Büszkeség és balítélettől, másrészt volt egy akkora pofonvágás a végén, aminél azt éreztem, hogy na, tud ez a Jane néni olyat is írni, ami nekem is tetszik. Aztán ott volt az Emma, ami bár nekem megint csak nem tetszett, de a főhőse annyira eltért az előbb említett könyvektől, hogy azt azért be kellett látnom, Jane néni egyáltalán nem sabloníró, és még ugyanazokon a helyzeteken is tud csavarni párat. És aztán a Büszkeség és balítéletet is újraolvastam, ami másodjára már sokkal kellemesebb emlékeket hagyott bennem. Szóval Jane néni volt az, aki nekem folyamatosan meglepetéseket okozott.

 

A Kalapos – Egy könyv, amit folyton újraolvasnál

Nem vagyok egy nagy újraolvasós, de azt hiszem, Hölderlin Hüperiónján még át fogom rágni magam párszor, és talán A magányos sétáló álmodozásainak is neki fogok esni még egyszer. De azt azért túlzás lenne állítani, hogy folyton újraolvasnám őket.

 

A Szív Felső – Egy könyv, amelynek szép a borítója

Lenne ide már rengeteg választásom, amikről már mind esett szó előző tag-ekben, mert valahogy mindegyikben akad egy borítóra vonatkozó kérdés. De most egy olyat mondanék ide, amiről még nem esett szó sokszor a blogon, mégis említésre érdemes. Nem mondanám kifejezetten szépnek, viszont nagyon találó, nagyon illik a történethez. Ez pedig nem más, mint a Fanny Hill és az ő kulcslyukas borítója.

 

A Hernyó – egy könyv egy könnyed nyári vagy egy bekuckózós téli napra

Van egy olyan jelöltem, ami talán passzolna egy téli naphoz, bár olyan fagyos benne a hangulat, hogy lehet, hogy talán inkább a nyári naphoz kellene társítanom. Ez pedig nem más, mint az Ethan Frome.

De érdekes egyébként, mert én nagyon ritkán érzem könyveknél, hogy passzolna valamelyik évszakhoz. Bármit bármikor tudok olvasni. J Az egyetlen kivétel talán a listás könyvek közül A gyűrűk ura (és A hobbit). A középföldei kirándulások nekem valahogy mindig ősszel esnek jól, de magam sem tudom igazán megmagyarázni, hogy miért.

Ha van kedvetek, játsszatok velem, és írjátok meg kommentben, hogy ti melyik ponthoz milyen könyvet párosítanátok.

A tag forrása

Süteményes book tag

Adventi időszak lévén, úgy döntöttem, ma jöjjön egy könnyed kis tag fincsi sütikkel. J Alapvetően én imádom az édességeket, szóval egyes pontoknál nem nagyon értettem, miért lett az adott süteményhez negatív dolog párosítva, de hát nem vagyunk egyformák. J J

 

Csokitorta – egy sötét hangulatú könyv, amit szerettél

Ez iszonyú hülyén fog hangzani így kezdésnek, mert ezt a könyvet nem olyan értelemben szerettem, hogy szerethető lenne. Hanem egyszerűen csak úgy gondolom, hogy nagyon jól bemutatja az adott témát, ennél fogva mindenkinek érdemes lenne életében egyszer olvasnia. Ez pedig nem más, mint a Nyugaton a helyzet változatlan. (Talán módosítanom kéne a pont nevét étcsokitortára…)

 

Vaníliás torta – a kedvenc könnyű olvasmányod

Bár korántsem jelenteném ki kapásból róla, hogy könnyű, mégis ide rögtön a Gulliver utazásai jutott eszembe. Meseszerű, ugyanakkor több értelemmel van megtöltve, mint sok, komolyabbnak titulált történet.

 

Vörös bársony torta – egy könyv, ami felemás érzéseket keltett benned

Kapásból kettő is eszembe jutott, a Cléves hercegnő és Az ártatlanság kora. A Cléves hercegnőnél ez a felemásság fizikailag is jól látható, a könyv első része egyáltalán nem kötött le, mivel ugyebár nem ismertem a korabeli elitet. A második része viszont zseniális volt.

Az ártatlanság koránál nem lehet ilyen élesen elválasztani a kettőt, de a problémám gyakorlatilag ugyanaz volt. Nem nagyon kötött le a New York-i elit név szerinti, részletes bemutatása.

Egyébként, ha nem kóstoltátok még a vörös bársony tortát, azt ajánlom, gyorsan pótoljátok eme hiányosságotokat. Szerintem egyáltalán nem hagy felemás érzéseket… J

 

Sajttorta – egy könyv, amit bármikor bárkinek ajánlanál

Akik hellyel-közzel olvasnak, azok biztos belefutottak már az ultimate listámba, amiről bármikor bárkinek képes vagyok áradozni. De egyre inkább kezdek rájönni, hogy ezek a könyvek egyáltalán nem valók mindenkinek, mert annyira szélsőségesek (mint én). J Mégis erről a listáról választottam, méghozzá az Ethan Frome-ot. Rövid könyvről van szó, és sokkal kifinomultabb mint a top 1 Werther. (Nem mellesleg szerintem Edith Wharton sokkal inkább megérdemelte volna ezért a műért a Pulitzer díjat, mint Az ártatlanság koráért.)

 

Kávés torta – egy könyv, amit elkezdtél, de nem fejezted be

Ez a pont elég sok tag-ben elő szökött jönni, és eddig sosem tudtam hozzá mit írni, mert az egyetlen delikvens olyan könyv, amit ugyebár nem nevezünk nevén. Na de idén végre van már egy megnevezhető történetem is, méghozzá az Üvöltő szelek. A mai napig kiver a víz, ha csak rá gondolok, és bocsánat, de nem értem, hogy tudta azt bárki végigolvasni. Igen, az tény, hogy nagyon más, mint a kortársai, de könyörgöm, engem semmi nem hozott még úgy le az életről, mint Cathy és Heathcliff „szerelme”.

 

Répatorta – egy szépen megírt könyv

Ide most A skarlát betű jutott eszembe. Habár nem voltam száz százalékosan megelégedve a könyvvel, mégis határozottan emlékszem, hogy Hawthorne-nak gyönyörűek a leírásai, megfogalmazásai. Tehát ez a könyv szó szerint szépen van megírva. J

 

Tiramisu – egy könyv, ami hiányérzetet hagyott benned

A gyertyák csonkig égnek egy nagyon szépen megírt, nagyon érdekes történet volt (mehetett volna akár az előző ponthoz is), de az eseményeket csak az egyik szemszögből ismerhettük meg, holott engem nagyon érdekelt volna, hogy mit tudott volna felhozni a másik fél mentségül. Vagy hogy egyáltalán akart volna-e bármit is mentségül felhozni.

 

Muffinok – egy sorozat 4 vagy több könyvvel

Nos, bár még sehol sem láttam, hogy ezeket a könyveket igazán egy sorozatként emlegették volna bárhol is, de mivel mást nem tudok ehhez a ponthoz hozni, így A hobbitot és A gyűrűk urát mondanám. Mert hát végül is a mai modern szóhasználattal élve A hobbit gyakorlatilag A gyűrűk ura előzménykötete.

 

Gyümölcstorta – egy könyv, ami nem azt adta, amire számítottál

Na hát ide hogy is jöhetne más, mint A Jarndyce-örökösök, aminek a címe alapján én egy teljesen más jellegű történetre számítottam, pereskedésre és az ebből fakadóan kiderülő szaftos, családi titkokra. Ehhez képest ez a könyv abszolút felejthető volt, és tulajdonképpen a pereskedést csak messziről érintette.

 

Köszönöm, hogy itt voltál, és elolvastad. Ha van kedved, írd meg kommentben, te melyik ponthoz milyen könyvet párosítanál.

Forrás

További kellemes adventi készülődést! J

Életem könyvekben Book Tag

Jöjjön ma ismét egy book tag, mert már olyan régen volt… J (Forrás)

Találj egy-egy könyvet a monogramod mindegyik betűjéhez:

Hűha, most meg fogjátok tudni a valódi nevem kezdőbetűit, hajaj. J Na de jó, legyen!

Tehát a két könyv: Vízparti történet és Szerény javaslat. (Tudom, tudom, az utóbbi nem könyv, de nem volt túl sok lehetőségem sz betűvel azok közül, amiket már olvastam…)

Számold le az életkorod a könyvespolcon. Melyik könyv jött ki?

Na itt én mindjárt módosítottam egy kicsit, és úgy gondoltam, inkább a nagy könyvben számolom le, és csak azokat a könyveket fogom számolni, amelyeket ténylegesen olvastam is.

És a nyertes könyv pedig: J J Tristram Shandy úr élete és gondolatai J J Mindig azok a fránya vesszőparipák… J

Egy könyv, ami a szülőhelyeden (város/ország) játszódik:

Ez egyszerű, az Egri csillagok. Meglehetősen közel játszódik a szülőhelyemhez is egyébként, nem csak az ország stimmel.

Egy könyv, ami olyan helyen játszódik, ahová mindig is szerettél volna eljutni:

Elég sok hely van, ahová szeretnék eljutni, de akkor most megpróbálom kettőre szűkíteni a lehetőségeket, mert ennél a kettőnél még a kor is stimmel. Mármint most is örömmel meglátogatnám az adott helyszíneket, de a könyvekben lévő korban is szívesen megnéztem volna őket. Az egyik A lusiadák összes helyszíne, a másik pedig Az ártatlanság korának New Yorkja.

Egy könyv, aminek a kedvenc színed van a borítóján:

Ez nehéz volt, ugyanis a legtöbb könyvnek elég minimalista a borítója, sokat pedig ugye eleve a MEK-ből töltöttem le, vagyis gyakorlatilag nincs is neki. Ezért elkezdtem hátulról előre lapozgatni a nagy könyvet, hátha találok valamit, ugyanis vannak benne képek is erről-arról, néha könyvborítókról is. Mondjuk olyat nem találtam, amelyik igazán tetszene is, de nem is ez volt végeredményben a feladat, úgyhogy tessék, kifotóztam nektek a Gépnarancs egyik borítóját (a betűszín a lényeg):

Melyik könyvről vannak a legboldogabb emlékeid?

Alapjában véve ezek nem azok a tipikus boldogságot adó könyvek, szóval ez egy nehéz kérdés. Azt tudom, melyik az a két könyv, amelyek a legpozitívabb érzelmeket váltották ki belőlem, de ezt sem mondanám boldogságnak. Inkább talán csak a viszontlátás boldogságát idézték elő, mert mindkét könyvben rokonlelkekre találtam. Az egyik Az ifjú Werther szenvedései, a másik pedig az Új Héloise.

Melyik könyvet volt a legnehezebb elolvasnod?

Ide tudnék azért mondani párat különböző okokból. Eleve a rohadt hosszú könyvekhez nehezen fogok hozzá. És akkor ezt még tudja rontani, ha mondjuk más a kultúra, mert ugye akkor azt külön értelmezni kell, vagy folyton hátralapozgatni a lábjegyzetekhez. Az is nehezítheti az olvasást, ha ősrégi a fordítás. Egyszóval sok minden közrejátszhat abban, ha szenvedős egy olvasás, de ha egyet kellene most hirtelen kiválasztanom, akkor – a változatosság kedvéért – mondok egy rövid, de számomra rettenetes könyvet, a Vathek kalifa történetét.

Melyik könyv elolvasása után leszel a legbüszkébb magadra?

Vár még rám pár meglehetősen vaskos könyv, de legutóbb a szintén féltégla címkével kitüntetett Hiúságok vására „leküzdése” töltött el némi büszkeséggel. Szerencsére nem volt igazi küzdelem, de erről a jövőben várhatóak részletek. :)

Tavaszi nagytakarítós book tag

Úgy érzem, mindenféle téren rám fér most egy tavaszi nagytakarítás, és miután teljesen véletlenül rátaláltam erre a tag-re, úgy gondoltam, akkor ebből a programból a blog sem maradhat ki. Szóval íme a tavaszi nagytakarítós tag az én fordításomban. (Forrás)

Kezdeti nehézségek: egy könyv vagy könyvsorozat, amibe nagyon nehezen kezdtél bele a mérete miatt

Ez ciki, de kb. minden, kétszáz oldalnál hosszabb könyvbe nehezen kezdek bele. Mert azért lássuk be, ebben a projektben nem mindegyik könyv jó. És ugyebár minél hosszabb egy könyv, annál inkább megszívja az ember, ha nem jó. Szóval mondhatnám ide akár a legelső delikvenst, Az ezeregy éjszaka meséit, a nagy távol-keleti regényeket, mint a Gendzsi regénye vagy A vörös szoba álma, de akár a Monte Cristo grófját is ide sorolhatnám.

A szekrények kitakarítása: egy könyv vagy könyvsorozat, amin szeretnél túladni

Nos, ehhez nekem külön programpontom van. Ami ugyan pang, de nem adom fel, és addig is, amíg el nem kelnek a szóban forgó könyvek, jó helyen vannak nálam. Egyébként, ha már itt tartunk, elmesélem, hogy a sztori úgy kezdődött, hogy megkeresett annak idején a molyon egy srác, hogy hol tudná beszerezni A lusiadákat, én pedig nagy lelkesen felajánlottam neki, hogy szívesen elküldöm neki az én példányomat (mert bármennyire is tetszett, azt azért nem tervezem újraolvasni). És utána gondolkodtam, hogy miért ne tehetném meg a többi könyvvel is, aminél biztos vagyok, hogy nem fogom még egyszer a kezembe venni őket. Viszont sajnos A lusiadákon kívül még egy könyvért sem jelentkezett senki.

Szellőztetés: egy könyv, amely üdítően hatott

Ide nem annyira egy könyv, mint inkább egy író jutott eszembe, mégpedig nem más, mint Rousseau. Nagyon sok gondolatával, nézetével, amelyeket megosztott a könyveiben, magam is egyetértek, mosolyogva bólogattam, miközben olvastam őket. Öröm volt egy ilyen régmúlt korban élt lelki társra rátalálni.

És amiket Rousseautól szerettem: Új Heloise, A magányos sétáló álmodozásai, Vallomások

Ágyhúzás: egy könyv, aminél azt kívántad, bárcsak átírhatnál egy bizonyos részt

Az Ethan Frome-nak a végét szívesen átírnám bármire, ami nagyobb boldogságot ígér. De alapvetően nem vagyok az az átírós fajta. Mármint persze vannak elképzeléseim, hogy én hogy csinálnám, hogy jobban tetsszen nekem, de nagyon nem szoktam lázadozni. Tiszteletben tartom a másik munkáját. Az író akkor valamiért úgy látta jónak. (Csak akkor borulok ki nagyon, ha az egész könyv…, szóval ha az egész könyvet nem értem, mint például nem is olyan rég az Orlandot. J)

Csecsebecsék szortírozása: egy könyvsorozat egy része, amit nem éreztél feltétlenül szükségesnek a sztorira nézve

Ilyet egyelőre nem tudok mondani. De az igazsághoz azért az is hozzátartozik, hogy szerencsére inkább különálló könyvek szerepelnek a listán, kevés a sorozat. Én valahogy nem vagyok annyira sorozatpárti.

Ajtókilincsek polírozása: egy könyv, aminek kielégítő befejezése volt

Ide egyértelműen a Jane Eyre a zsigeri válaszom. Annak a befejezése számomra katartikus volt. Nem számítottam rá, nem hittem, hogy jól ki lehet jönni abból a helyzetből, amit az írónő teremtett, de sikerült a lehető legjobban megoldania a problémát. Egyszerűen nem lehet mást csinálni azzal a befejezéssel (és az egész könyvvel), csak imádni.

Szekrénytetők portalanítása: egy könyv, ami nagyon erőlködve akart közvetíteni egy bizonyos üzenetet

A Candide. Számomra az egy roppantul bosszantó kis könyv volt. Amikor valaki ennyire szájbarágós, azt nem tudom komolyan venni, és nem is szórakoztat.

A tavaszi nagytakarítás vége: egy könyvsorozat, aminek a befejezése megelégedéssel töltött el

Nos, mint már fentebb említettem, eddig sem volt túl sok dolgom sorozatokkal, és gyanítom (vagy inkább remélem?), hogy ezután sem lesz. De ehhez a ponthoz viszont pont tudok mondani egy könyvet: A gyűrűk ura vége szerintem teljesen rendben volt. (Meg persze az eleje és a közepe is.)

Karácsonyi Book Tag

Tekintettel a közelgő ünnepre, kitöltöttem egy karácsonyi témájú book tag-et, fogadjátok sok szeretettel. (Az eredeti, angol tag-et Pinteresten találtam.)

 

Egy könyv, aminek olyan szép a borítója, hogy karácsonyfadíszként is megállná a helyét

Erről már volt szó a klasszikusok témájú tag-ben. Én alapvetően nem vagyok egy borító fan, de a Penguin’s Clothbound Classics bármelyik tagját elfogadnám, mert ezeket különösen gyönyörűnek találom. És ha beférne egy vaskosabb fa a lakásba, amelyik elbírná őket, akár tényleg még karácsonyfadíszként is funkcionálhatnának.

 

Egy állat, amelyik húzhatná a Mikulás szánját

Nem igazán emlékszem jelentősebb állat szereplőre egyik könyvből sem, talán csak A gyűrűk urából, de úgy gondolom, a Mearák túl büszkék lennének ilyen „alantas” munkához. Talán a rohírok kölcsönözhetnének pár lovat, persze szigorúan csak azokat, amelyeknek a lovasa elhalálozott. (Vagy Radagast nyulait tudnám még mondani, csak azok ugye nem szerepelnek a könyvben, csak a film változatban.)

 

Karakterek, akik olyan egyediek, mint a hópelyhek

Ide elég sok mindenkit lehetne mondani, de akik most így eszembe jutnak anélkül, hogy visszaolvasgatnám a bejegyzéseimet, azok Eugénie Grandet és Fanny Price. És azért épp őket választottam, mert ők olyan karakterek, akikről azt hiszi az ember, hogy könnyű kiismerni, aztán már jócskán benne jár az ember a sztoriban, amikor még mindig derülnek ki váratlan dolgok róluk.

 

Karakterek, akikkel szívesen találkoznál a fagyöngy alatt

Edward Fairfax Rochesterrel természetesen. De azért akad még egy-két ember, akit nem utasítanék vissza, például Ethan Frome-ot, Werthert, St. Preux-t, Aragornt…

 

Kitalált világok, ahová szívesen elmennél karácsonyi bevásárlókörútra

Nagyon sok kitalált világgal még nem volt dolgom a projekt során. Sőt, most az egyetlen, ami hirtelen eszembe jut, az Középfölde, de hát ott ugye nem dívott a karácsony, úgyhogy nem is tudnám elképzelni… Habár most, hogy jobban belegondoltam, egy paródia esetleg készülhetne belőle. Képzeljétek el, ahogy például boák lógnának a Minas Tirith-i fehér fáról, Gandalf ideiglenesen pirosra cserélné a süvegét, a tündék pedig mézeskalács ízű lembast falatoznának… J J J

 

Bölcs karakterek, akik találóbb ajándékot adnának, mint a Mikulás

Ide a csípőből jövő válaszom Edmond Dantes lenne, miután már átvedlett a gróffá. Nem azért, mert akkor lenne pénze drága ajándékokra, hanem mert akkor meglenne minden eszköze arra, hogy kikutassa a legtitkosabb vágyaimat.

 

Könyvben feltűnő ünnepi hagyományok, amiket szívesen bevezetnél magad is

és

Könyvben szereplő ünnepi dekorációk

Ezt a két pontot összevonva válaszolom meg, és meglehetősen rövid lesz a válaszom. Ugyanis emlékeim szerint eddig egyik könyvben sem játszott komolyabb szerepet a karácsony, úgyhogy ezeket a pontokat sajnos passzolnom kell.

De hogy mégis adjak valamiféle választ, legalább az első ponthoz, szívesen tartanék szűkebb baráti összejöveteleket, mint mondjuk az Emmában (vagy gyakorlatilag bármelyik Austen könyvben), amikor vagy teázunk és sütizünk, vagy pedig megvacsorázunk, aztán kártyázunk (vagy valami más játékot játszunk). Ezt el tudnám viselni, csak sajnos elég nehéz lenne kivitelezni, mert jelenleg a barátaimmal nem hogy messzire lakunk egymástól, hanem gyakorlatilag három különböző kontinensen élünk.

 

Remélem, tetszett nektek is ez a kis játék, én nagyon élveztem. Találkozunk jövő héten!

Születésnapos | Klasszikusok book tag

Megérkeztem a nyaralásból, éppen a blog születésnapjára. Szóval először is hurrá-hurrá, pezsgőbontás, miegymás. Ma hat éve, hogy elindult ez a hosszú, de felettébb izgalmas felfedezőút.

Mint azt láthatjátok, születésnapja alkalmából új dizájnt kapott a blog, remélem, elnyeri a tetszéseteket. Valamint egy ünnepi, tag-es bejegyzéssel készültem mára, mégpedig a Klasszikusok book tag-et fogom kitölteni, amit itt találtam. Csapjunk is bele.

1. Egy agyon dicsért klasszikus, amit nem igazán szerettél
   Nos, erre a kérdésre az én zsigeri válaszom a Büszkeség és balítélet. Azt hiszem, kétszer olvastam a könyvet. Már elsőre is elég későn tudtam rászánni magam, szerintem már a gimin is túl voltam. Ekkor szívből utáltam az egészet. Másodjára pedig a blog miatt olvastam újra, ekkor épp jó kedvemben kapott el, mert egész jó élményként maradt meg ez a második találkozás, de azért kedvenc sosem lesz belőle.
    
2. A kedvenc klasszikus korszakod, amiről szívesen olvasol
   Nem tudnék kiemelni egyet sem, bármelyik korról szívesen olvasok.
    
3. A kedvenc tündérmeséd, ami számodra már klasszikusnak számít
   Ez is egy nehéz kérdés, mert van kedvenc mesém, de azt éppen nem mondanám tündérmesének. Viszont abszolút egy olyan sztorit dolgoz fel, ami engem nagyon érdekel: Amerika felfedezését, az őslakosok és az európaiak konfrontációját. És ebből, azt hiszem, már nem is volt olyan nehéz kitalálni, hogy a szóban forgó mese a Pocahontas.
    
4. Egy híres klasszikus, amit még nem olvastál
   Na, ide aztán lehetne sorolni ezernyit, hiszen még nagyon az elején vagyok a klasszikusok felfedezésének. De ami mostanában leginkább foglalkoztatja a fantáziámat, az a Moby Dick. Valamiért úgy érzem, hogy ez a könyv nekem nagyon tetszeni fog, és újabb kedvencet avatok.
    
5. Nevezz meg legalább egy, de minimum öt klasszikust, amiket el szeretnél olvasni
   Nos, azt már nem merném megkockáztatni, hogy idén öt még sorra fog kerülni, de mondjuk azt, hogy a közeljövőben a következők lesznek várhatóan terítéken: Üvöltő szelek, Hiúság vására, Moby Dick, Örökösök és A hétormú ház.
    
6. Egy olyan kedvenc könyved/könyvsorozatod, aminek egy klasszikus az alapja
   Ezt a kérdést passzolnám. Vannak kedvenc klasszikusaim és kedvenc nem klasszikusaim, de nem hinném, hogy a nem klasszikusok közül bármelyiknek is klasszikus lett volna az alapja. Sőt, egyáltalán, nem gondolnám, hogy olvastam valaha olyan könyvet, aminek klasszikus lett volna az alapja.
    
7. A kedvenc filmed/sorozatod, aminek egy klasszikus az alapja, vagy a kedvenc eredeti klasszikus feldolgozásod
   A kedvenc eredeti klasszikus feldolgozásom a 2011-es Jane Eyre. Nem azt mondom, hogy tökéletes, de számomra elementáris erővel bírtak benne a zenék, a film lezárása, a főszereplők is el lettek találva, és nagyjából könyvhű is, persze jócskán lerövidítve, de megőrizve a lényeges részeket.
   Egyébiránt nem nagyon szeretek klasszikusokat tévében nézni, inkább olvasom őket. Azt meg kifejezetten utálnám, ha ugyanabból a klasszikusból meg kellene néznem az összes adaptációt. Számomra ez értelmetlen. A fentebb említettet is csak egy barátnőm kifejezett kérésére néztem meg, és véletlenül pont totál beleszerettem. J
    
8. A legrosszabb klasszikus adaptáció
   Szerintem a fent említett Jane Eyre adaptáción kívül még nem is láttam mást életemben, úgyhogy erre a kérdésre nincs válaszom.
    
9. A kedvenc klasszikus kiadásod, amit még gyűjtesz is
   Nem vagyok egy gyűjtős típus, pedig vannak tényleg gyönyörű kiadások. De amikor egy könyvről tudom, hogy biztosan nem fogom újraolvasni (és az újraolvasás híve sem vagyok igazán, úgyhogy ez a könyvek 98%-ára igaz), akkor feleslegesnek tartom beszerezni őket bármilyen más kiadásban azon kívül, ahogy már egyébként is megvan, legyen bármennyire szép is az új. (Példának okáért most odavagyok az új Harry Potter kiadásokért, de mivel nekem megvan az egész sorozat, nem fogom újra megvenni őket.) Azért van egy klasszikus sorozat, amit tényleg gyönyörűnek találok, ez pedig nem más, mint a Penguin’s Clothbound Classics. Gondolkodom is rajta, hogy egyetlen egy darabot, amit még nem olvastam, majd beszerzek belőle.
    
10. Egy alulértékelt klasszikus, amit bátran ajánlasz
    Ennek nemrégiben egy egész bejegyzést szenteltem, amit itt találtok, és csak ismételni tudom magam. Ha pedig végképp egyet kellene kiemelnem, nem is tudnék, mert rögtön az első ajánlatom az Új Héloise ÉS a Kohlhaas Mihály. Ezekben olyan szereplőkre bukkantam, akikkel vagy nagyon tudok azonosulni, vagy nagyon tudom őket becsülni.
     
11. A kedvenc klasszikusod
    Ide is van egy zsigeri válaszom, bár azóta már jócskán bővült a kedvencek köre, és nem is tudok már igazán egyet kiemelni. Mégis azért mondanám ezt, mert ez volt számomra az első klasszikus szerelem. Ez pedig Goethe-nek szerintem a legkevésbé kedvelt könyve, Az ifjú Werther szenvedései. Én imádtam, hogy Werther nem egy nyomulós macsó s*****j, hogy a dühön és a hatalom-/birtoklásvágyon kívül más érzelmei is voltak, amelyeknek hangot is adott. Ezek számomra nem nyálassá és nőiessé tették őt, hanem nagyon is szerethetővé.