Egy kihívásokkal teli év margójára, avagy összegezzük 2024-et!

Eljött az év utolsó szerdája, a szokásos évösszegző napja. Váratlanul és felkészületlenül ért most ez engem, ahogy ez az egész év is. 2024 váratlan és soha nem látott kihívások elé állított. Nagyon kemény év volt ez számomra. Rengeteg minden történt, sok jó és sok rossz. A jó dolgok nagyon jók voltak, a rosszak pedig elég szörnyűek. És az már önmagában egy kihívás volt, hogy ezt a rengeteg hullámhegyet és -völgyet hogyan kezeljem.

2024 kihívásai sajnos az olvasmányaimra és a blog életére is rányomták a bélyegjüket. Azt kell mondjam, hogy olvasás szempontjából még sose volt ilyen rossz évem. (Legalábbis mióta dokumentálom azt, hogy mennyit olvasok.) A poén a dologban, hogy egyébként rengeteget olvastam az év során, de főleg szakkönyveket. (Ennek ellenére még mindig úgy érzem, hogy szakmailag borzasztóan le vagyok maradva.)

Na de ez itt egy évösszegző akarna lenni, nem pedig egy sirám, úgyhogy nézzük inkább a (kissé elszomorító 😊) tényeket:

Idén összesen 14 könyvet sikerült elolvasnom. Ebből 7 darab, azaz a fele kapcsolódott a projekthez.

A blogon ezzel együtt 16 bejegyzés született. Ezekben szintén 7 könyvvel foglalkoztam, de abból az egyiket még a tavalyi év végén olvastam. És idénről is van egy könyvem, amivel majd a jövő évet fogjuk kezdeni.

Kedvencet nehéz lesz választani, éspedig két okból. Az egyik, hogy épp most, év végén olvastam egy nem projektes könyvet, ami hatalmas kedvenc lett, és még mindig annak a hatása alatt állok. A másik pedig, hogy egyik sem volt annyira nagyon emlékezetes. Vagy inkább én voltam idén más dolgokkal elfoglalva, és nem annyira ragadtak meg bennem az olvasottak. A molyos értékeléseim alapján a legjobb olvasmányom idén – nem túl meglepő módon – egy George Eliot könyv volt, a Kései boldogság. Szeretem George Eliotot, és valóban nagyon tetszett ez a könyv, mégsem ezt mondanám 2024 kedvencének, hanem a Martín Fierrót. Mégpedig azért, mert zseniálisnak találtam a fordítását. Ez olyasmi, ami nekem általában kevésbé tűnik fel, és ebből a szempontból a Martín Fierro kimondottan emlékezetes volt.

És ha már mondtam két jó olvasmányt, legyen egy harmadik is, hogy megteljen a dobogó: az Amaro atya bűnét is szerettem, mert valamilyen, még számomra is ismeretlen, perverz okból kifolyólag odavagyok a tévúton járó papokért.

És hogy mi várható 2025-ben? Félnék megválaszolni ezt a kérdést. Kettő dolgot tudok csak biztosan. Az egyik, hogy egy George Eliot könyvvel (az utolsóval a listán) fogom nyitni az évet, mert annak az olvasását már befejeztem. A másik pedig, hogy a projekt nem fog véget érni. Haladjon bármilyen lassan, megszakadni nem fog, hiszen már több mint tíz éve egy biztos pont az életemben, én meg elég ragaszkodó típus vagyok.

Vannak persze elképzeléseim arra vonatkozóan, hogy miket szeretnék olvasni, meg ezer millió ötletem, hogy miket lehetne csinálni, de tényleg nem tudom, hogy mire lesz energiám. Úgyhogy legyen 2025 egy meglepetés! 😊

Mi mást is mondhatnék még ezután a kiváló záró mondat után? Kívánok minden kedves Olvasónak kellemes, békés karácsonyt és nagyon boldog, sikerekben, egészségben és minden jóban gazdag új évet!

Mik voltak a 2024-es év legnagyobb örömei és kihívásai?

Viszlát 2023! | Évösszegző

Idén már tizedjére érkezünk el ehhez a részhez, a december végi évösszegzőhöz. Csapjunk is bele!

Idén összesen 17 könyvet olvastam el, ami egy személyes negatív rekord. 😊 (Ebben csak a molyon vezetett, magyar nyelvű könyvek vannak benne, de időről időre olvasok német nyelvű könyveket is, ezek viszont legtöbbször nincsenek fent, és lusta vagyok felvinni őket. De idén még azokkal együtt sem volt sokkal több.) Ebből 9 volt projekthez kapcsolódó. Mentségemre legyen mondva, hogy a Háború és béke című monstrum legalább három normál könyvet tenne ki. 😊

Mielőtt rátérnénk 2023 best of-jaira, mindenképp álljon itt, hogy ez egy elég durva év volt, hatalmas hullámhegyekkel és hullámvölgyekkel. Az év elején eltökéltem magam, hogy végre a tettek mezejére lépek egy régi álmom megvalósítása terén. Ez azt jelentette, hogy már az év elején tudtam, hogy az év második felének elején fel fogok mondani a munkahelyemen. Ez azért már önmagában adott egyfajta nyomást. A munka iszonyú nehéz volt önmagában is, mert a maga nemében az is egy szerelem projekt volt. Vagy talán szerelem mégsem, de mindenesetre nagyon fontos volt számomra. Ám a munkakörülmények távolról sem voltak megfelelőek, magyarul a belemet kidolgoztam. Aztán meg persze egyszerre történt minden. Vagyis először kiderült, hogy felvettek az egyetemre. Utána pedig az utolsó pillanatban találtunk lakást, szóval költöztünk és kezdődött az egyetem egyszerre, plusz a páromnak is új munka kellett, szóval az október pusztán csak ezek miatt volt elég stresszes. 😊 És hát az egyetem… az önmagában egy óriási stresszforrás. 😊 De persze én akartam, senki sem kényszerített. 😊

Ahogy azt a tíz éves, ünnepi posztban is írtam, most valahogy úgy érzem, hogy bezárult egy kör. Amikor indítottam ezt a projektet, akkor is épp egyetemre jártam. Most, tíz évvel később pedig megint. Sok tekintetben elég messze kerültem már a tíz évvel ezelőtti énemtől. Elvégre mégis csak tíz év tapasztalataival vagyok gazdagabb. Ugyanakkor még túl sok olyan dologban látom a hasonlóságot és a kapcsolódási pontokat az akkori énemmel, amikkel nem vagyok elégedett.

Na de ennyit rólam, most már tényleg legyen inkább a könyveké a főszerep. 2023 legmeghatározóbb könyve egyértelműen a Háború és béke volt, már csak a terjedelme miatt is. Büszke vagyok magamra, hogy legyűrtem ezt a gigászt. Na és persze azért szó sincs itt kimondott legyűrésről, mert én élveztem ennek a könyvnek az olvasását. Kedvenc azért nem lett, de egészen jó volt.

Az év másik szenzációja a Brás Cubas síron túli emlékezései volt, amely idén, azaz 2023-ban jelent meg először magyarul. A könyvről 2020-ban írtam először, akkor még a NOHUN sorozatban. Akkor azt írtam róla, ha megjelenne magyarul, én szívesen elolvasnám. És ezt idén végre meg is tehettem. És bár összességében ez a könyv is távol áll még a kedvenctől, egyrészt nagyon örültem a fordításnak, másrészt pedig voltak benne fantasztikus részek, amelyek miatt abszolút úgy érzem, hogy érdemes megismerkedni ezzel a könyvvel.

(A Háború és békét 4, a Brás Cubas síron túli emlékezéseit 4,5 csillagra értékeltem a Molyon, szóval tényleg közel voltak a kedvenc kitüntetéshez. 😊)

Az év abszolút csalódása a Dr. Jekyll és Mr. Hyde különös esete volt Stevensontól. Annyira tetszett tavaly a színdarab, és alig vártam, hogy olvashassam végre az eredeti művet, de meg sem közelítette a színpadi változatot.

Összességében viszont idén csupa fantasztikus történetekkel sikerült megismerkednem. És akkor most képzeletbeli dobpergéssel kísérve jöjjön 2023 kedvence. Szerintem, aki esetleg követte az idei utamat, annak nem lehet nehéz kitalálni, hogy az év legjobb könyve számomra a Drakula volt, a kedvenc szereplőm pedig Van Helsing. (Bár ebben bizonyára nagyban közrejátszanak a „hozzágondolt értékek” is.)

Most, ahogy írom ezt a bejegyzést, gondolkodok el rajta, hogy milyen furcsa, hogy a két könyv, amelyek a legígéretesebb témákkal kecsegtettek, állnak éppen az idei sikerlista két végén. Felettébb különös…

Visszakerestem a 2022-es évösszegzőt is, ahol nagyon optimistán mindenféle célokról beszéltem, ezeket még szeretném gyorsan áttekinteni. A dupla bejegyzés a könyvekről nekem tetszik, valószínűleg meg fogom tartani. Az Instagram oldal felturbózása… az még várat magára. Hiába na, egyértelműen túl öregnek érzem magam ehhez a plattformhoz. Engem sokkal inkább megfognak a szavak, mint a képek. Zolával és George Eliottal idén nem találkoztam, és Thomas Hardy-val is csak épp most randevúzok, így az már áttolódik 2024-re.

És hogy mit tudok ígérni a jövő évre? Megígérem, hogy nem ígérek semmit. 😊 Ugyanis eléggé lefoglal most az egyetem, így félnék bármi konkrétumot mondani például arról, hogy milyen sűrűn lesznek bejegyzések. Minden bizonnyal rendszertelenül fognak jönni. Ennél bővebben egyelőre nem akarok nyilatkozni, majd meglátjuk. Az biztos, hogy 2024 egy nagyon fontos év lesz az életemben.

Minden kedves Olvasónak ezúton kívánok nagyon boldog, sikerekben, élményekben, örömökben, csodákban és lenyűgöző olvasmányokban gazdag új évet!

Szerinted van értelme újévi fogadalmakat tenni?

2022-ben az utolsó | Évösszegző 2022

Az év utolsó bejegyzése következik. Ez mindig izgalommal tölt el, két okból is. Először is, mert jó visszatekinteni arra, ami volt, ugyanis ilyenkor már főleg csak érzések vannak meg, konkrét könyvek nem igazán. 😊 Másodszor pedig ilyenkor még mindig izgalmas tervezgetni a jövő évet. (Most is tele vagyok tervekkel, de hát ki tudja, mit hoz a jövő! 😊)

Azt mindjárt itt az elején ki kell jelentenem, hogy a 2022-es nem volt egy könnyű év, semmilyen szempontból sem. A családomban és a munkahelyem is történtek olyan dolgok, amik igencsak hátráltattak az olvasásban. A munkahelyi változásokat már tavaly novemberben tudtam, ezért is terveztem úgy ezt az évet, hogy csak kéthetente lesznek bejegyzések. De be kell vallanom, az év során néha még ezt is túl sűrűnek éreztem. Nagyon sok olyan, hosszabb időszak volt az év folyamán, amikor egyszerűen nem volt kedvem kézbe venni könyvet.

Ha már itt tartunk, azt is be kell vallanom, hogy a helyzet még koránt sem normalizálódott. Csak annyiban történt változás, hogy most éppen túlteng bennem az optimizmus, tele vagyok tervekkel és ötletekkel. Lélekben persze igyekszem felkészülni arra, hogy valószínűleg, rajtam kívül álló okok miatt majd el fog fogyni ez a lelkesedés. Mint mindig, biztosan jövőre is lesznek hullámhegyek és -völgyek. De egyelőre igyekszem inkább a hegyekre berendezkedni! 😊 Ez elsőként azt jelenti, hogy szeretnék visszatérni a heti bejegyzésekhez. De, hogy jobban igazodni tudjak a hullámzó olvasási kedvemhez, azt tervezem, hogy a jövőben – vagy legalábbis jövőre – minden könyvről legalább két bejegyzés fog születni.

Természetesen még ezer más ötletem is van a jövő évre, kezdve a siralmas Instagram oldalam feljavításával… De ez a bejegyzés most már tényleg szóljon inkább még a 2022-es évről.

Idén összesen 15 könyvről született bejegyzés (de a nem projektes könyvekkel együtt is csak 21 az idén olvasott könyveim száma). Ez egy icipicit elkeserít, mert ilyen kevés olvasást utoljára 2017-ben produkáltam. De ha az élethelyzetemet is figyelembe veszem – és miért ne venném? elvégre nagyban befolyásolja az olvasási kedvem –, akkor teljesen érthető a dolog. 2017 volt az első teljes év, amit külföldön töltöttünk, szóval történt egy pár változás. Idén pedig egy új, vezető beosztásban kezdtem az évet egy vadonatúj helyen (ami nem csak nekem volt új, hanem teljesen újonnan épült, szóval mindent egy csapat olyan embernek kellett összeraknia, akik maguk is csak 2021. novemberében jöttek össze először), tehát idén sem csak a lábamat lógattam koktélokat szürcsölgetve. Röviden, azt hiszem, a mennyiségi hiányosság ellenére is megveregethetem a vállam. Te is tegyél így, kedves olvasó, bármennyit is olvastál idén! Megérdemeljük az elismerést! 😊

Összesen egyébként, ezzel együtt 21 bejegyzés jelent meg idén a blogon. Nem csak könyvekről volt ugyanis idén sem szó. Az év első felében volt egy kis verseny. A második felében pedig ellátogattam az Operettszínházba, ahol egy fenomenális előadást tekinthettem meg. Őszintén mondom, az volt nem csak a blog szempontjából, hanem egyébként is az évem egyik fénypontja.

Na de térjünk vissza a könyvekhez. Idén nagyon érdekes volt a felhozatal. A legtöbb könyv ugyanis vagy nagyon-nagyon tetszett, vagy pedig nagyon nem. Alig volt köztes állapot. És volt két olyan könyv is, amelyek pedig egyszerre voltak nagyon jók és nagyon rosszak. 😊 Ez aztán a teljesítmény! Nem igaz? 😊

Idén született egy újabb félbehagyásom is, amiért továbbra is büszke vagyok magamra. Egyáltalán nem keserít el a dolog, és ez már önmagában feldob. Egyszerűen meg kell tanulnom nemet mondani, és ezek a félbehagyások remek lehetőségek erre. Mert persze eltökéltem magam, hogy végig viszem ezt a projektet. De közben jól akarom érezni magam. És elhihetitek, a legvégsőkig kitartok egy könyv mellett! Lásd: eddig az összes Dosztojevszkij művön átküzdöttem magam. 😊 És a félbehagyott könyvekből sem csak ötven oldalt olvastam el. A most szóban forgó Maldoror énekeiből is több mint a felén túl voltam már, amikor végül úgy döntöttem, hogy egyszerűen nem éri meg. De örömmel veszem, ha valaki szeretne meggyőzni arról, hogy ez egy jó könyv. Én nem zárkózok el az észérvek elől.

Ott van például egy korábbi félbehagyásom, az Üvöltő szelek. Arról tudom, hogy nagyon sokan szeretik. Én mégis szenvedésnek éltem meg, pedig ott is, azt hiszem, már csak valami minimális oldalszám volt hátra a végéig. Mégis letettem a folytatásról, mert annyira szenvedtem közben. Nincs ezzel semmi baj, ez a szép ebben a dologban, hogy minden könyv megtalálja a maga olvasóközönségét. Nem minden történet szólít meg mindenkit. De a Maldoror esetében kimondottan szeretném, ha valaki megpróbálna meggyőzni, vagy valamennyire megmagyarázni, hogy is kellene értelmezni ezt a művet.

Verne Gyula bácsi személyében új kedvenc írót avattam. (Bocsánat, nem tudok leszokni arról, hogy így, magyarosítva emlegessem őt, ez annyira beleégett az agyamba. 😊) Idén két könyve került terítékre, mert csak ennyi szerepel a nagy könyvben, az Utazás a Föld középpontja felé és a Nyolcvan nap alatt a Föld körül. De biztos, hogy fogok még tőle olvasni, mert egyszerűen lenyűgözött. Lenyűgözött, hogy mennyi tudást sűrít a könyveibe, de milyen szórakoztató módon! Nagyon sajnálom, hogy nem ismerkedtem meg vele korábban, mert biztos vagyok benne, hogy már gyerekként is nagyon élveztem volna a történeteit. De így harmincon túl is teljesen elvarázsolt, és szerencsére hatalmas életműve van, úgyhogy lesz még lehetőség elmerülni a zseniális történeteiben.

Zolával is idén kezdtem ismerkedni a Thérése Raquin jóvoltából, és ő is nagyon tetszett. Neki több könyve is a listán van, és az egyiket sikerült is idén beszereznem, ráadásul bombasztikus áron, úgyhogy biztos, hogy jövőre is találkozunk.

Kedvenc könyvet és karaktereket már nehezebb lesz választani, mert szerencsére van választék. 😊 Most visszanéztem molyon, és négy könyvet is öt csillagra értékeltem. Mégis úgy érzem, hogy a 2022-es év legjobb könyvének egy ötödiket fogok választani, ami csak négy csillagot kapott. Ez pedig nem más, mint az Oblomov. Ez volt az a történet, amely a legmélyebb nyomot hagyta bennem. Nagyon-nagyon fájt olvasni ezt a könyvet, mert a lelkem olyan húrjait pendítette meg, amelyek… nincs jobb szó rá, nagyon fájdalmasak voltak. Nagyon közelről érintett Oblomov sorsa, és kezdettől fogva azt éreztem, hogy ezzel a könyvvel nekem most meg kellett ismerkednem, hogy lássam, hogy bizonyos tekintetben mennyire rossz irányba haladok jómagam is.

A legjobb karakterek viszont egy olyan könyvben szerepeltek, amit csak három csillagra értékeltem, az írójával pedig egyáltalán nem vagyok kibékülve. Ő az írója ugyanis annak a könyvnek is, ami az egyik mélypont volt idén. A jobbik könyve viszont nem más, mint A félkegyelmű. A történet egyáltalán nem tetszett, de a szereplők majdnem mind zseniálisak. Miskin a bálvány, akihez annak ellenére jó lenne felérni, hogy a könyvből is megtudtuk, nincs létjogosultsága a világban. Volt ott két amazon, Filippovna Násztászja és Aglája, akik mindketten végtelenül szórakoztatóak voltak a maguk buta szenvedélyességével, ami nélkül viszont szerintem nem érdemes élni. És nem feledkezhetünk meg Prokofjevna Lizavetáról sem, aki egyszerűen fenomenális volt a maga meg nem értettségében. 😊

Bármily kevés könyvet is sikerült idén elolvasnom, mégis azt kell mondjam, egy nagyon izgalmas és érdekes évet zárhatok. És biztos vagyok benne, hogy jövőre sem fogunk unatkozni, mert

• kilátásban van például a további ismerkedés Zolával;
• veszettül keresem a Jekyll és Hyde-ot, hogy végre az eredeti művel is megismerkedhessek;
• beszereztem az első Kapszula Könyvtáras (Európa Kiadó) példányomat, ami nem más, mint a Drakula;
• bizonyára sorra fognak kerülni újabb George Eliot könyvek (vagy legalábbis egy mindenképp, amit már szintén beszereztem);
• nagy valószínűséggel jön Thomas Hardy is, akiről előzetesen jó emlékeim vannak (erről részletesen majd a könyvénél);
• az évet pedig terveim szerint a Kisasszonyok folytatásával, a Jó feleségekkel fogjuk nyitni, ami szinte garantálja a remek kezdést.

o  Mindenkinek, aki eljut idáig az olvasásban, először is köszönöm az olvasást! 😊 Ezen túl pedig kellemes karácsonyt, és sikerekben, örömökben, kihívásokban és kalandokban gazdag új évet kívánok!! Legközelebb már a jövőben találkozunk, 2023-ban, egészen pontosan január 4-én.

Viszontlátásra 2021!

Eljött az év utolsó szerdája (illetve csütörtöke), amikor is vissza szoktam tekinteni az elmúlt évre a blog szempontjából.

Először is egy nyúlfarknyi kis magyarázkodás következik arról, hogy miért tűntem el decemberben. Nagyon lesarkítva azért, mert decemberre lett tele az a bizonyos hócipő… Kicsit részletesebben pedig… nos, az év első felében elég jól előre tudtam haladni, viszont amint újra elkezdtem dolgozni, sem időm, sem energiám nem nagyon volt sajnos sem a bloggal foglalkozni, sem olvasni, úgyhogy fokozatosan csökkent a színvonal, ezt éreztem is, aztán decemberre meg elengedtem az egészet. Hiába, az időbeosztást még tanulnom kell. (Illetve minden panaszkodás nélkül meg kell jegyezzem, hogy a nyári szezonban nagyon sokat dolgoztam, novembertől pedig egy új helyen vagyok, ami nem csak nekem új, hanem tényleg vadonatúj, még meg sem nyitott, magasabb beosztásban, szóval még több stressz, túlórák, stb.)

De azért történt néhány dolog az év során, inkább nézzük meg ezeket.

Elsőként a könyvek tekintetében, idén 13 listás könyvet sikerült elolvasnom, ami nevetségesen kevésnek tűnik, de egyrészt kettővel több, mint tavaly, másrészt pedig volt néhány vaskosabb kötet köztük. Ez utóbbi tényt jól mutatja, hogy 4 könyvről több bejegyzést is írtam, annyi mondanivalóm volt, és ez legtöbbször a mű terjedelmének köszönhető.

Idén is volt egy félbehagyott könyvem. Saját magam legnagyobb meglepetésére kezdem egész komfortosan érezni magam e tekintetben. J A nyomorultakkal idén sajnos nem tudtam megbirkózni, és majdnem biztos vagyok benne, hogy jövőre sem fog újra terítékre kerülni, de nem akarom kizárni a lehetőséget, hogy egyszer még átrágom magam rajta.

A NOHUN sorozat is robogott tovább, 8 bejegyzés született, aztán pihenőpályára tettem, mivel végére értem az 1800-as évek lefordítatlan műveinek, és nem akartam túlzottan előreszaladni.

A NOHUN sorozat helyett találtam ki ideiglenesen a Megfőzöm a könyvet sorozatot, ami egyelőre három részt élt meg, és valószínűleg nem is fog többet. Át kellett ugyanis értékelnem a dolgot, mivel a konyhában való tevékenykedés alapvetően nem áll hozzám túl közel. Mindhárom bejegyzésnél erősen igénybe vettem a férjem képességeit. És bár mindig biztosít róla, hogy nagyon szívesen segít, ez az én projektem, és olyan dolgokkal szeretnék foglalkozni a blogon, amiket én csinálok. (Vagy talán ha olyan izgi ételeket találok, mint például az ánizskenyér, akkor visszatér a sorozat egy-egy különkiadás erejéig.)

Idén is voltak tag-ek, elmélkedések, különféle – természetesen könyvekhez kapcsolódó – témákról is írtam. És amit még mindenképp meg szeretnék említeni, egyrészt az Alice Csodaországban című művel átléptem az első százas határt, másrészt pedig idén töltöttem be a harmincat, ami számomra egy fontos mérföldkő volt, és ennek is szenteltem egy bejegyzés.

Egy nagyon fontos, nem teljesen könyves dolgot is elindítottam idén, ez pedig nem más, mint a Kedves naplóm / Journaling program. Ezt mindenképp szeretném jövőre is folytatni.

Ez volt tehát a 2021-es év a blogon, röviden összefoglalva. Most pedig tekintsünk egy kicsit a jövőbe. Ez nem nagyon volt eddig szokásom, mert persze mindig tele vagyok ötletekkel, de hát ki tudja, mit hoz az élet, és mi fog megvalósulni a terveimből. Természetesen szeretnék jövőre is jó sokat olvasni, és a Journaling programot, ahogy azt már fentebb említettem, folytatni. Ezek fix tervek, és persze ezeken kívül folyton keringenek bennem ötletek például a blog kinézetével, olvasónaplókkal, különféle idézetes gyűjteményekkel kapcsolatban, de az utóbbi kettőt illetően például még nem találtam meg a megfelelő formátumot. Viszont azt már most biztosan kijelenthetem, hogy kénytelen vagyok az ütemezést illetően némi drasztikus változást eszközölni. Ezt egy kissé fájó szívvel teszem meg, de most úgy érzem, hogy szükségem van erre. Ez egész pontosan két dolgot fog jelenteni. Elsőként azt, hogy a teljes január hónapra még szabadságolom magam, vagyis egész januárban nem lesznek bejegyzések. Valamint az év többi részében is csak kéthetente. Nem akarom magam az idővel stresszelni, és már most látom, hogy az év eleje a munkám szempontjából még mindig nagyon sűrű és bonyolult lesz, úgyhogy minden mást igyekszek most nyugalmasabbra tervezni. Ez pedig fájdalmas lemondásokkal jár, de ezt most meg kell lépnem a saját érdekemben.

Ez természetesen érinti a Journaling programot is, ami nagyon gyorsan hatalmas kedvencemmé vált, de mivel ezt is a könyvekhez kapcsolódóan szeretném továbbvinni, így valószínűleg a kérdések is februártól majd csak kéthetente fognak jönni.

A végére hagytam a legizgalmasabb részt, mégpedig az idei kedvenceimet.

Karakterek szempontjából nem igazán tudnék senkit kiemelni, ami persze egyáltalán nem azt jelenti, hogy nem ismerkedtem meg kiváló jellemekkel. Inkább csak azt, hogy voltak már jobbak is. Viszont azt hiszem, lett egy új kedvenc íróm, aki nem más mint George Eliot. Idén két könyvet olvastam el tőle, a Bede Ádámot és A vízimalmot, és összességében mindkettő nagyon tetszett. Még két másik könyve van a listán, amiket szeretnék jövőre beütemezni, és már most nagyon izgatottan várom őket.

Az idei legjobb olvasmányom viszont egy harmadik mű, Anne Bronte Wildfell asszonya című regénye. Koránt sem egy szívderítő történet, viszont tekintetbe véve a kort, amelyben született, zseniális. És azt hiszem, összességében Helen Huntingdon teljes joggal beléphet az erős nők klubjába.

Kicsit hosszúra nyúlt ez az évértékelő, de nem bánom, mert ez azt jelenti, hogy sok említésre méltó dolog történt 2021-ben. Bízom benne, hogy ez 2022-re is igaz lesz majd. Én legalábbis ezen fogok dolgozni. Apropó munka, ilyenkor év végén minden földi jót szoktunk kívánni a másiknak. Ezt a szokást én most szeretném megtörni, és inkább sok-sok energiát és lelkesedést kívánok neked, kedves Olvasó, ahhoz, hogy minden jövő évi tervedet meg tudd valósítani. (Mert nem elég csak kívánni, dolgozni is kell érte. Ez is valami, amit még tanulnom kell.)

A jövő évben pedig elsőként február 2-án fogunk találkozni, amikor is a Jáva gazdag és éhezik című műről hozom majd el a gondolataimat.