10 éves az 1001 könyv projekt

Ma egy személyes(ebb) poszt következik. Ennek apropója, hogy a blog hétfőn, október 16-án lett 10 éves. Szeretnék most egy kicsit a múltról és a jövőről mesélni.

Valamikor a tavasszal szembesültem azzal a ténnyel, hogy 2013-ban nyitottam meg az 1001 könyv projekt blogot. Ez idő tájt három dolog jellemezte az életemet: A) arra az egyetemre jártam, amelyikre szerettem volna, és azt a szakot végeztem éppen, ami az álmom volt; B) mégis utáltam az egész egyetemesdit, és emiatt nagyon-nagyon magam alatt voltam; C) ám eddigre már elkezdtem kijönni magam alól, és gőzerővel kerestem a kapaszkodókat, amelyek fenntarthatnak a víz felszínén. És egy ilyen kapaszkodó lett ez a blog.

Nem vagyok egy nagy asztrológia hívő, de vannak dolgok, amelyek nagyon igazak rám az ikrek jegyből. Például, hogy vonzanak az ellentétek. Szeretem az apró, titkos dolgokat, ugyanakkor a nagy, monumentális vállalkozásokat is. És úgy gondoltam annak idején – ami azóta be is bizonyosodott –, hogy 1001 könyv elolvasása ki fog tartani egy életen át. Vagyis lesz legalább egy biztos pontja az életemnek, amihez mindig visszatérhetek. Már persze, ha nem adom fel útközben…

A teljesítményem az elmúlt tíz évben elég erősen ingadozó volt – ami szintén egyébként is jellemző rám. Ha nagyobb a lelkesedés, jobban belevetem magam a munkába, de a nyugisabb időszakokban hajlamos vagyok jobban elengedni magam. Voltak évek, amikor ebbe a projektbe is több energiát fektettem, és szuper dolgokat csináltam, és nagyon élveztem. És volt, amikor csak csinálgattam. Volt majdnem egy egész év, a 2016-os, amit a blogon teljesen kihagytam, de az olvasással akkor sem álltam le. Bejegyzéseket is írtam az olvasottakról, amiket aztán a következő évben fel is töltöttem. Olyan is volt, hogy már előre tudtam, egy más szempontból elfoglalt év vár rám, és eleve úgy terveztem, hogy ritkábban teszek fel bejegyzéseket.

Így, kisebb-nagyobb fennakadásokkal és kétségtelenül hullámzó teljesítménnyel, de elröppent tíz év. És nem adtam fel. Szerintem ez egy fantasztikus dolog. Még úgy is, hogy távolról sem én vagyok a legolvasottabb könyves blog. Sőt, az a gyanúm, csak elvétve téved ide néha egy-egy kósza lélek. És egy kezemen meg tudom számolni, a tíz év alatt mennyi visszajelzést kaptam olyanoktól. De ez engem egyáltalán nem zavar. Sosem titkoltam, hogy magam miatt csinálom ezt a projektet – a bloggal együtt. Ha mások is profitálnak belőle, az persze szuper, de nem célom a direkt reklámozás és a nagy követőtábor, és semmilyen téren nincs is erre kapacitásom.

A sors furcsa fintora, hogy tíz évvel ezelőtt egyetemistaként vágtam bele a projektbe, és éppen a tíz éves évfordulón léptem be egy új egyetem és ezzel egy új életszakasz kapuján.

Ez pedig át is vezet a jövőbe, ugyanis, bár ma még csak a harmadik napot töltöm az egyetemen, az már most teljesen egyértelmű számomra, hogy a következő két év nagyon kemény lesz. Bár azt fogom tanulni, amit annak idején is tanultam, közben eltelt tíz év, amikor viszont egyáltalán nem foglalkoztam még csak hasonló dolgokkal sem. És most úgy érzem, úgy kellene folytatnom a tanulmányaimat, mintha nem lenne a két szakasz közt egy óriási, már-már leküzdhetetlennek tűnő szakadék.

Ezzel persze egyáltalán nem azt akarom mondani, hogy éppen most, röviddel a tíz éves évforduló után fogom abbahagyni a projektet. Szó sem lehet róla. Meg akarom ünnepelni még a húsz és a harminc éves évfordulókat is. Abban viszont biztos vagyok, hogy maguk a bejegyzések a szokottnál is rendszertelenebbül fognak jönni. Legalábbis amíg fel nem tudom venni az egyetem ritmusát, addig biztos.

A közeljövőre vonatkozóan annyit tudok mondani, hogy szeretnék még egy bejegyzést, amelyben kicsit összegzem a tíz év tapasztalatait, élményeit. Aztán van még egy elolvasott könyvem, amiről még jön a szokásos tartalmi összefoglaló és értékelés. De ennél tovább egyelőre nem látok.

Nem készültem különösebben semmilyen születésnapi felhajtással. De annak idején, amikor a Hiúság vásárát olvastam, készítettem belőle egy olvasónaplót. Ha valaki szeretné megkapni, szívesen elküldöm neki – vedd fel velem a kapcsolatot a jobb oldalon, alul található kapcsolatfelvételi űrlap segítségével. (A válasz tekintetében máris a türelmedet kérem. Biztos, hogy válaszolni fogok, de elképzelhető, hogy beletelik néhány napba.)

Mi az a legfontosabb dolog az életedben, amihez kitartásra volt szükséged, és ki is tartottál?