A
mai NOHUN részben egy nagyon érdekes könyvvel fogunk megismerkedni. Az
érdekességét szerintem már a cím is sejteti, mert ugye emlékiratokat általában
az ember saját maga szokott írni. Na de hogy tudná ezt megtenni posztumusz? Főszereplőnk,
Brás Cubas márpedig megtette. Halála után írja meg a könyvét, és
a művet morbid módon a testét evő férgeknek ajánlja.
A könyv
cselekménye egyébként a nyitáshoz képest meglepően konzervatív, egy szerelmi
háromszögről szól. Brás
Cubas egy jómódú, Rio de Janeiró-i arisztokrata család gyermeke, akire
hasonlóan jómódú lány és egy zsíros kormányzati pozíció vár. De lustasága és
nemtörődömsége révén mindkettőtől elesik. Ekkor viszont váratlanul ráébred
arra, hogy mégis csak szüksége van a szóban forgó lányra, Virgíliára, így viszonyt
kezd a már férjes asszonnyal.
A cselekményt
azonban sok helyen megszakítják Cubás filozofálgatásai az életéről, és az életről
általában. Mivel ő már halott, nincs szükség rá, hogy a látszat kedvéért
visszafogja magát, kimondhat mindent úgy, ahogy gondol. Ami, feltételezem, elég
őszintévé teszi a könyvet.
A könyv azt a
témát boncolgatja, hogy mi is az élet tulajdonképpen, ha azt az elért
eredményeken kívül értelmezzük. Cubas válasza erre az, hogy az élet egyik
értelme a gyermeknemzés, ez az élet legnagyobb ajándéka, és a legnagyobb
szerencsétlenség az életben nem megszületni.
Cubason át Machado az emberi létet veszi górcső alá, és leplezetlenül, ironikusan írja meg az igazságot. A regény ugyanakkor játékos és abszurd is, amik igencsak felkeltették az érdeklődésem. Nem beszélve arról, hogy a New York Times például úgy írt róla, hogy Machado könyvének elolvasása után minden más regényt túl konzervatívnak fogunk találni. Ezek mellett már csak hab a tortán, hogy a könyv a tizenkilencedik század második felében, Dél-Amerikában játszódik. Ide egy fordítást, de izibe!
Források:
https://www.newyorker.com/books/second-read/rediscovering-one-of-the-wittiest-books-ever-written
https://www.nytimes.com/2020/06/16/books/review-posthumous-memoirs-bras-cubas-machado-de-assis.html
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése