Listafrissítés 2025

 

Mivel legtöbbször elfelejtem a kis listáimat, amikor épp egy könyvet olvasok, ezért úgy döntöttem, kellene ebből a listafrissítésből egy hagyományt csinálni így az év elejére. Tudom, ez most már épp átcsúszott februárra, de ezzel már nem tudok mit tenni. Inkább nézzük meg a listáimat, és azt, hogy a tavalyi évi olvasmányokból kerül-e fel valami rájuk.

Kedvenceim

Bár voltak azért kiemelkedő olvasmányaim a tavalyi évben is, kedvenc igazán egyik sem lett. Mégis hoznék ide egy könyvet, mert úgy érzem, szükség van a kedvencek listán egy George Eliotra. És mivel legutóbb abban állapodtam meg magammal, hogy bár nekem nem Kései boldogság a legkedvesebb könyvem tőle, mégis azt ajánlanám másoknak Eliottól, ezért ezt felbiggyesztem az örök kedvenclistára.

Gonosz csapatom

A Távol a világ zajától Boldwoodja, a „hősszerelmes”, a hajthatatlan és fáradhatatlan kérő egyértelműen helyet kapott a gonoszok közt. Ő a cukormázba csomagolt démon, aki szép szavak és gesztusok mögé rejti őrültségét. Komolyan féltem tőle, bár a gonosz oldalának felébresztése csak egy sajnálatos véletlenen múlt.

Továbbá felkerül még erre a listára a Ben-Húrból Irasz, Boldizsár napkeleti bölcs lánya. Egy modern regényben az ő alakja talán nem is tűnt volna fel, ám ebben a régmúltba visszahelyezett cselekményben érdekes volt egy olyan nő ténykedését figyelni, aki egy férfiak uralta világban próbál a maga módján érvényesülni.

Kedvenc papjaim

Ez a ligám rögtön az előző év elején bővült, akkor olvastam ugyanis az Amaro atya bűnét. Már a cím alapján is jó esélyekkel indult Amaro. És nem is kellett csalódnom benne, már ami a beválogatást illeti.

Amaro annyiban hasonlít egy kicsit Victor Hugo Frollójára, hogy tudja, hogy amit tesz, az nem teljesen kóser. De mivel mások is hasonló dolgokat csinálnak, félreteszi az erkölcsi aggályait. Sajnos mivel akkoriban nem működött a felvilágosítás, még a fiúk esetében sem, ezért mikor teherbe ejt egy lányt, csak áll széttárt karral a világ előtt, hogy hát ő ezt nem érti, hogy történhetett. Aztán meg nagyon „férfiasan” oldja meg a problémát.

Erős nők klubja

2024-ben sajnos nem sikerült kimondottan érdekes és említésre méltó női karakterekkel találkoznom.

Ajándéklista

Új gazdára várnak a tavalyi évről az Érzelmek iskolája és A puszta Lear királya.

Így bővültek tehát a már meglévő listáim a 2024-es évről. A következő bejegyzésben pedig egy új listát fogok indítani egy olyan témával kapcsolatban, ami számomra nagyon fontos.

Szoktál újévi fogadalmakat tenni? Van valami újévi rituáléd?

Az orosz Goriot | Ivan Szergejevics Turgenyev: A puszta Lear királya

 

Legfrissebb (és egyben egyetlen magyar) kiadás: 1971, Magyar Helikon

Ma Ivan Szergejevics Turgenyev A puszta Lear királya című művéről fogok írni. Erről a történetről szintén csak egy bejegyzés fog születni, lévén, hogy egy 90 (egész pontosan 94) oldalas kisregényről van szó.

Turgenyevtől eddig az Apák és fiúkat, illetve a Tavaszi vizeket olvastam.

A történet fél keretbe van foglalva, ugyanis a könyv elején kapunk egy fél oldalnyi bevezetést, mely szerint diákok időznek együtt egy téli estén és történetekkel szórakoztatják egymást. Ezekben a történetekben mindegyikük bemutat egy-egy személyt, akit ismer, és aki megfeleltethető valamelyik Shakespeare-karakternek. A házigazda egy Lear királyt ismert, és rögtön bele is fog, hogy elmesélje a történetét.

Ezután alapos bemutatásra kerülnek a szereplők: Martin Petrovics Harlov, aki maga a Lear király, két leánya Anna és Jevlampija, illetve az idősebbik lány, Anna férje, Szljotkin.

Bevallom őszintén, én még nem olvastam Shakespeare eredetijét, ezért utánanéztem, az miről szól. És a tartalma alapján azt kell, mondjam, hogy a lényegi motívum valóban egy az egyben át lett emelve. Harlov egy különös álomnak köszönhetően, a halálra készülve szétosztja a vagyonát a két lánya közt. Magának semmit sem hagy, bízva lányai jóindulatában. Ám a lányok már kezdettől fogva úgy lettek bemutatva, mint gonosz, érzéketlen emberek, így nem volt nagy meglepetés, hogy kisemmizték és teljesen lealjasították szegény apjukat.

Harlovot végül tényleg eléri a halál, de ez sokkal inkább az ajándékozásának következménye, mint az álmának vagy a sorsnak. Ami egy igen érdekes témát vet fel, mégpedig azt, hogy ebben a könyvben tökéletesen jól működik a vonzás törvénye. Harlov belelátta az álmába az élete végét, ami be is következett, bár az álomnak ehhez vajmi kevés köze volt.

A szülő(ke)t kisemmiző gyerek(ek) motívuma nem egy újdonság. Ezt maga Turgenyev is bevallja, amikor rögtön a történet elején felhozza a Lear királyt. Hasonló szituációval találkozunk Balzac Goriot apójában is. De míg ott ez a történetnek csak az egyik összetevője, úgy A puszta Lear királyában ez a fő motívum, amit Turgenyev igyekezett ugyan némi oroszos beütéssel feldobni, de látatlanban is úgy érzem, hogy Shakespeare „eredetijét” olvasni nagyobb szerencse.

A puszta Lear királya is felkerült az Ajándéklistára.

Olyan régen kártyáztunk már, de most újra játszhattunk, méghozzá a már „jól ismert” bosztont és pikétet. (Ugyanitt keresem azt a bölcs és tájékozott embert, aki fel tud világosítani eme játékok menetéről. J)

Hiszel a vonzás törvényében?