A rossz nő | Ivan Szergejevics Turgenyev: Tavaszi vizek

 

Turgenyevtől ez volt a második könyvem. Ezelőtt az Apák és fiúkat olvastam tőle, és ahogy visszaolvastam az arról írt értékelésemet, arra kellett rájönnöm, hogy tulajdonképpen ennél a könyvnél is ugyanezt érzem. Na de nem lövöm le előre a poént, haladjunk csak szépen sorban.

A címről csak annyit, hogy rögtön a könyv elején kiderül a választás oka, ugyanis egy versidézettel indítunk, amiben szerepel ez a kifejezés, és maga az idézet nagyon is illik a történethez.

Nem másról van itt szó ugyanis, mint hogy egy idős ember visszaemlékszik a fiatalságára. Illetve egy konkrét időszak eseményeire, amelyek megpecsételték az egész hátralevő életét.

A cselekmény keretbe van foglalva, az elején és a végén is az idős Szanyint látjuk. Elsőként, ahogy megtalálja a gránátkeresztet, ami aztán emlékeket juttat eszébe, végül pedig megtudjuk, mint tesz a kereszttel. A két esemény közt pedig arról olvashatunk, hogyan került hozzá a szóban forgó tárgy, és mi a jelentősége.

Egy gyönyörű szépen kibontakozó első szerelmet követhetünk nyomon. Bár kicsit furán indul, mert Szanyin elvileg csak átutazóban van Frankfurtban, mégis ott ragad. És ha már ott ragadt, jól bele is szeret egy menyasszonyba. Nehogy már egyszerű legyen a helyzet! 😊 De ha eltekintünk ezektől a „meseszerű” elemektől, egy igazán éterien romantikus kapcsolatot látunk.

Sajnos azonban amilyen váratlanul kialakul ez a szerelem, olyan váratlanul el is enyészik. Szanyin fejét ugyanis elcsavarja az alávaló, gonosz, férfifaló Marja Nyikolajevna.

Persze el lehet ítélni Marja Nyikolajevnát, mert tényleg egy gonosz, számító nőszemély. De pontosan ugyanannyira el lehet ítélni szerintem Szanyint is, akinek ezek szerint az érzelmei, akár a szalmaláng, fellobbannak majd el is lobbannak, egyáltalán nincs benne kitartás.

Nem nagyon volt egyensúlyban a két kapcsolat bemutatása. Nem tudom, hogy ez mennyire volt szándékos Turgenyev részéről, de én azt hiszem, hogy nagyon is az volt. Talán így akarta érzékeltetni, hogy ő maga is melyik kapcsolat mellett tette volna le a voksát. Ugyanakkor, ha azt nézzük, hogy melyik kapcsolatnak volt hosszú távon nagyobb jelentősége Szanyin életére, akkor éppen fordítva kellett volna lennie az arányoknak.

Távolról sem lett kedvenc a könyv. Visszatérve az első bekezdésbeli célzásomra, pontosan azt érzem, amit az Apák és fiúk esetében. Hogy nem rossz ez. Turgenyevnek iszonyú jó a stílusa. És egyébként az említett másik könyvvel összehasonlítva itt a sztori is jobb volt. De valami mégsem az igazi. Pedig azt el kell ismerni, hogy ritka jó a témaválasztás. Mert azért nem túl sűrűn látunk olyat, amikor egy férfiember beismeri (még ha csak magának is), hogy bizony annak idején, mikor előtte volt a nagy lehetőség, rossz nőt választott.

Utalás történik Az ifjú Werther szenvedéseire és az Anyeginre.

Magyar utalás is van a könyvben: „Ide nézzen, úgy teszek, mint a magyar király koronázáskor (s ostora végével a négy égtáj felé mutatott).” Milyen szokásainkat nem ismerték akkoriban!

Mi volt életed legrosszabb választása?