Frissítve: 2024.01.16.
Mindig,
amikor panaszkodni merészelek valakinek, hogy éppen egy kevésbé érdekfeszítő
könyvet olvasok, (na jó, ennél azért erősebben szoktam fogalmazni… J) akkor nekem esnek, hogy minek pazarlom a
drága időmet ilyen hülyeségekre, mint ez a lista. Ennek kapcsán készültem most
egy személyes(ebb) poszttal arról, hogy miért is csinálom én ezt.
Először is azért, mert én
ezt kitaláltam. Kitaláltam, hogy megcsinálom, hogy elolvasom erről a listáról,
ami csak belefér a számomra kiszabott földi időbe. És amit kitalálok, és
elkezdem, azt utálom félbe hagyni. Ez minden szinten igaz rám egyébként. A
kapcsolatok szintjén is például. Én többnyire azon vagyok, hogy megjavítsam,
helyrehozzam a dolgokat, pláne, ha én rontottam el. És nehezen látom be, és
rengeteg időmbe telik, míg el tudom fogadni, hogy mások meg nem ilyenek, és
könnyűszerrel lecserélnek. Ha én valamit csinálok, azt csinálom, ahhoz
ragaszkodok. És sokszor fizikai fájdalmat is okoz, ha nem tudok egy napba
mindent belesűríteni, amit szeretnék csinálni. Mert utálom, ha egy projekt áll.
(Ennek megoldására próbálom például kifejleszteni, hogyan lehetne túrázás
közben olvasva kézműveskedni… Nem, az autóban ülve hangoskönyv hallgatása
számomra nem megoldás.)
Szóval ezért. Lehet
mondani, puszta hülyeségből. Igen, ez az én hülyeségem, vállalom. És persze
tudom, most lehetne mondani, hogy azért mégiscsak volt ebben egy kis
szünetecske. Igen, a blogban tényleg volt, volt egy személyes jellegű
eltávolodás, de ahogy említettem is az újranyitás kapcsán, maga a projekt, az
olvasás a listáról, és a véleményalkotás, az sosem zárult le.
Másodszor pedig a
könyvekért, amiket, azt hiszem, ha nincs ez a lista, és nincs ez a projekt,
akkor sosem vettem volna kézbe, és sosem leltem volna rá a gyönyörűségükre.
Szóval ez a poszt most főleg ezekről a rejtett kincsekről fog szólni.
Összeállítom az 1001-es lista alapján a saját listámat, hogy melyek azok a
könyvek, amikért megéri csinálni ezt a projektet.
(A sorrend random, nem
tükröz semmit, ezeket a könyveket mind meleg szívvel ajánlanám másoknak. A
lista nem tartalmaz minden könyvet, amelyek tetszettek, ezek csak a
legkiemelkedőbbek.)
Elsőként jöjjenek azok,
amelyeket tényleg ebben a projektben fedeztem fel:
A (kevésbé közismert)
portugál történelem egy szelete gyönyörűségesen megírva. Ezt kivételesen tényleg csak pro olvasóknak ajánlom.
Szerintem életében
egyszer mindenkinek érdemes legalább egy Agatha Christie könyvet elolvasni, és
ez a darab lehet egy jó kezdet. Extra, még Christie-től sem szokványos csavart
is tartalmaz.
A korabeli botránykönyv
erotikus tartalma mögött megbúvó emberi sors számomra érdekes volt. Ez a könyv
olyan, mint egy hagyma. Le kell hámozni a felső rétegeket, és ott lesz a kincs.
Na jó, talán ez egy picit
kilóg a sorból, mert ezt csak olyanoknak ajánlanám, akik kifejezetten
érdeklődnek a keleti kultúra iránt. De nekik viszont nagyon. Igen, hosszú,
tudom, de kell ez a hossz ahhoz, hogy kellőképp belemerülhessünk a könyv minden
szépségébe és csúnyaságába egyaránt.
Nagy pofon volt nekem ez
a könyv, mert azt hittem, olvasok majd egy könnyed kis mesét. Hát kérem szépen
ez nagyon is felnőtteknek való mesekönyv, tükröt tart elénk, amiben
megláthatjuk a világ szennyét. A mostaniét is, kőkeményen. És időről-időre
szerintem érdemes tudatosítani magunkban, hogy nem jó irányba megyünk, mert
akkor tudjuk keresni, hogy oké, de akkor merre is kéne tovább.
Vastagnak vastag ez a könyv, meg kell hagyni, de roppant mód szórakoztató. Mintha az ember egy végtelenségig húzódó szappanoperát nézne a tévében -- visszatérő szereplők, szerelmek, intrikák, drámai helyzetek. Mi más kell még egy jó történethez?
Na hát ez abszolút
szerelem lett. Igazi nyálas, csöpögős és gyönyörű. És olyan a befejezése,
amitől újra elkezdesz hinni abban, hogy a szerelem a legislegjobb dolog, ami
történhet veled az életben, még akkor is, ha néha (sokszor) fáj.
Rousseau csodálatos
szerelmes története. Ugyanaz igaz rá, mint a Gendzsire, már ami a hosszát
illeti. Higgyétek el, kell az, mert csak így jön át igazán. Így tudsz együtt
létezni és érezni a főszereplővel.
Rousseau egy másik műve
puszta gondolatfolyam, de nekem nagyon a szívemhez nőtt, mert sok mindennel
egyet tudtam érteni.
Ez is kicsit kakukktojás,
mert a könyv első fele abszolút érdektelen volt számomra, de a második
olyannyira kárpótolt, hogy azt ki sem tudom fejezni szavakban. Egy szerelmi
háromszög szerencsétlen résztvevőinek érzéseibe pillanthatunk be.
Gyönyörűségesen szenvedősen szépséges. Ha mást nem, a második részt érdemes
egyszer elolvasni.
Legnagyobb meglepetésemre
egy Austen könyv is felkerült erre a listára. Ugye ő meg én valahogy nem
passzoltunk eddig össze, de A mansfieldi kastély lebontotta a köztünk lévő
falakat. Bár a könyv első kétharmadán itt is át kell rágnia magát az embernek,
mire megérti, hogy mire is megy ki a játék, de amikor megérti, akkor már tudja,
hogy megérte.
Ha átrágjuk magunkat a
XIX. századi New York szokásain és életmódján, akkor újabb gyönyörű szerelmes
történetet kapunk, tele fájdalommal, és egy szilárd és őszinte jellemmel, aki
példakép lehet.
Ez a könyv az
igazságszolgáltatás, vagy inkább az igazság-nem-szolgáltatás témáját járja
körül, ami nekem vesszőparipám, szóval nekem nagyon bejött. Szerettem, ahogy
Kohlhaas kiáll magáért. Ezt kéne tenni mindannyiunknak, még akkor is, ha azt
hisszük, hogy nem jutunk ezzel előrébb.
Egy szomorú, de igaz
történet arról, milyen érzés felnőve szembesülni azzal, hogy nem tudod
megváltani a világot. Kötelező olvasmány mindenkinek, aki ilyen jellegű
problémával küszködik.
Egy zsarnoki apa uralma
alatt élő lánynak a szerelem felnyitja a szemét a világ dolgaira. Érdekes
követni, hogyan bontakozik ki Eugénie a burokból, amelyben nevelkedett, s
lehetőségeihez képest hogyan tereli a jó irányba a sorsát.
Bepillantást nyerhetünk,
hogyan zajlik az élet a frontvonalban. Megsúgom előre, semmi jó nem történik
ott, sőt! Kötelező olvasmánnyá tenném mindenkinek!
Tolsztoj valami zseniálisan
ragadja meg a szerelem és párkapcsolat lényegét. Azt a sötét lényegét, amiről
nem beszél senki. Ami akkor bukkan elő, mikor lehámozod az egészről a
cukormázat.
A legkisebb Bronte nővér művét fantasztikusan formabontónak találtam. Egy olyan helyzetet teremtett a könyvében, amire korábbról nem találtam példát, és a korhoz képest, amelyben alkotott, zseniálisan megoldotta a történet fő problémáját.
Ritka kincs a számomra sokszor teljesen érthetetlen orosz irodalom tengerén. Az Oblomov lenyűgözött. Nem tudom, hogy azért-e, mert tényleg olyan zseniális, mint amilyennek tűnt, vagy csak azért, mert nagyon betalált most nekem az üzenete, de a lényeg, hogy abszolút itt a helye. Aki úgy érzi, hogy sokat henyél, olvasson Oblomovot, és kapja össze magát!
Verne Gyula bácsinak két könyve is szerepelt a listán. Egyértelmű volt, hogy valamelyik fel fog kerülni az én listámra is, de egy kicsit vacilláltam, hogy melyik is legyen az. Végül az Utazás a Föld középpontja felé címűt választottam, mert abban nyilvánvalóbbnak tűnik Verne zsenialitása. De azt hiszem, nyugodt szívvel mondhatom, hogy akármelyik könyvét vesszük is kézbe, nem lövünk mellé vele.
Még a nem fantasy fanoknak is érdemes megismerkedni ezzel a történettel. Bár a világ Drakulát tette meg "sztárnak", vannak ebben a könyvben más érdekes szereplők is, illetve nagyon erős a könyv atmoszférája. Nem mondanám félelmetesnek, de kellemesen borzongató, éppen passzol a témához.
És akkor most jöjjenek
még azok is, amelyek nekem újraolvasások voltak, tehát igazából nem e projekt
kapcsán fedeztem fel, de imádtam újraolvasni őket.
Ez az a könyv, amiben
minden olvasáskor új értékeket fedezek fel. Imádom! Imádom fejtegetni a
különféle rétegeit, és rábukkanni újabb és újabb csodáira.
Bár a történet
végkimenetelét egyáltalán nem tartom reklámozásra alkalmasnak, azért szerintem
a legtöbb ember tudja ezt kezelni. És hát előtte meg olyan gyönyörűségek
vannak, amik miatt én simán szemet tudok hunyni Werther döntése felett. Nem
támogatom, de megértem. Szívfacsaró történet. Százas zsepi kötelező kiegészítő!
Történelmi-kalandregény
kicsiny hazánkból. Már ezért érdemes elolvasni, hiszen hozzánk tartozik, a
részünk. De hát még közben szórakoztat is! Remek párosítás, nem?
Újfent egy szívfacsaró
(sajnálom, nem tudok kifejezőbb szót rá) történet. (Felmerül a kérdés, vajon
mazochista vagyok-e némileg így könyvek terén. J Szeretem, mikor egy történet érzelmet
vált ki, még ha az az érzelem a szomorúság is vagy éppen a düh.)
Ez egy kellemes kis
történelmi fikció, a lovagkorban játszódó kalandregény. Semmi komoly, de hát
néha ilyen is kell.
A lista bekerül majd az
oldalak közé, és amint túl leszek egy érdemes könyvön, már frissítem is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése