Hosszú párizsi kiruccanás | Gustave Flaubert: Érzelmek iskolája

 

Ma Gustave Flauberttől az Érzelmek iskolája című regény lesz terítéken, kivételesen egy bejegyzésben a tartalom és az értékelés. Azért lesz ez most egyben összefoglalva, mert elég darabosan olvastam ezt a regényt. Egyszerre viszonylag sok oldalt elolvastam, viszont két olvasás közt túl sok idő telt el.

Flauberttől eddig a Bovarynét és a Bouvard és Pécuchet-t olvastam a projekt kapcsán. Azok nem voltak nagy hatással rám, és előzetesen elárulom, hogy az Érzelmek iskolája sem volt életem olvasmánya.

A történet főszereplője Frédérick Moreau, egy fiatalember, aki a történet elején épp végzett a középiskolában. Tanulmányait Párizsban, a jogi egyetemen kívánja folytatni, de még előtte hazautazik Rouenbe, hogy meglátogassa az édesanyját. Ezen az utazáson megismerkedik az Arnoux családdal, és menthetetlenül beleszeret a nagymenő vállalkozó Arnoux úr gyönyörű feleségébe.

Párizsba költözve a roueni szomszédjuk egy előnyös kapcsolattal próbálja segíteni Frédérick életét, ám ő inkább Arnoux-ékkal veszi fel a kapcsolatot, és szoros barátságot köt a férfival, csak hogy az asszony közelében lehessen. A történet nagy részében Frédérick vergődését látjuk, ahogy Arnoux-néról ábrándozik, de tényleges lépéseket az asszony meghódítására nem mer tenni. Ugyanakkor mást sem nagyon tesz. A jogi tanulmányait félbehagyja. Mikor kiderül, hogy csődbe ment a családjuk, sem igazán aktivizálja magát. Váratlanul azonban nagyobb örökség hullik az ölébe, és onnantól kezdve aztán végképp semmit sem csinál, csak a pénzt pazarolja, meg egyik nő öléből a másikba fut, kivéve persze az Arnouxné-ét.

Talán ha csak Frédérick szerencsétlenkedését látjuk, sokkal kevésbé viselt volna meg a könyv, mint így, hogy körülbelül 50-50%-ban kaptunk még emellé egy politikai szálat is.

Én köztudottan nem értek a politikához, és nem is nagyon érdekel. Így borzasztóan nehéz volt számomra követni, hogy a sok szereplő közül ki milyen érzületű, miben hisz és miért küzd. Így ezeknél a részeknél rendre el is vesztettem a fonalat. A másik szál, a szerelmi szál meg annyira silány volt önmagában, hogy az sem különösebben tudta felkelteni az érdeklődésem. Így bevallom őszintén, kínszenvedés volt átküzdeni magam Flaubert-nek ezen a remekművén.

Szenvedéseimért némileg kárpótolt Frédérick és Arnoux-né utolsó találkozása, ahol olyan szépen emlékeznek vissza szerencsétlen „kapcsolatukra”. De ez csupán 3-4 oldal a kb. 350 oldalas műből.

Összességében tehát nekem nem tetszett ez a regénye (sem) Flaubert-nek. Azt hiszem, nincs is fent más műve a listán, úgyhogy ezennel be is szüntetem a kapcsolatot vele. Egyrészt sajnálom, mert voltak mindhárom regényében fantasztikus meglátásai, érdekes gondolatmenetei és csodálatos leírásai. Viszont a kész regényei valahogy nem lettek egységesek. Mintha nem tudta volna eldönteni egyik esetben sem, hogy miről is akar írni tulajdonképpen.

Ha valaki mégis szívesen elolvasná az Érzelmek iskoláját, az Ajándékok közt megtalálja.

Említésre kerül Az ifjú Werther szenvedései.

A magyarokat is emlegetik néhány helyen a regényben: kétszer is asztalra kerül a mi híres tokaji borunk, és – lévén, az események egy része 1848 körül játszódik – a kudarcba fulladt szabadságharcunkat is felemlegetik.

Rögtön a könyv elején, amikor bemutatásra kerül Frédérick gyerekkora, egy érdekes gondolat hangzik el vele kapcsolatban: „Az volt a leghőbb óhajtása, hogy valaha ő lehessen Franciaország Walter Scottja.” Ez neki nem sikerült, viszont szerintem Alexandre Dumas-nak igen… 😊

„Micsoda átok is tett engem egy kocsmáros fiává, hogy a legszebb éveimet kenyérkeresetbe kelljen ölnöm!”

„A Demokrácia nem jelent egyet az egyéniség kicsapongásával.”

„Néha-néha a szavai úgy térnek vissza, mint a visszhang, mint az eltévedt harangszó, amit felénk sodor a szellő; s úgy érzem, itt ül, énmellettem, amikor a regényekben szerelemről olvasok.”

Volt valaha plátói szerelmed?