A hét idézete

„Vizsgálódj előbb, azután helyeselj, s végül szeress. Szemed legyen vak a vonzó külsőre, füled süket a csábító hízelgésre, sima beszédre.” /Anne Bronte: Wildfell asszonya/

2018. augusztus 17., péntek

Görbe tükör, avagy "kedvenc" negatív karaktereim



Utoljára frissítve: 2024.01.23.
Pozitív szereplőket véleményem szerint viszonylag könnyű alkotni. Persze kell azért gondolkodni, hogy ne legyenek egysíkúak, fekete-fehérek, mert az unalmas lehet. Ezzel szemben a negatív karakterekkel jóval többet kell dolgozni. Ebből kifolyólag pedig egy igazán jó negatív karakter a könyv kiemelkedő tartozéka lehet.

Következzenek most a listás könyvekből az én kedvenc negatív karaktereim. (Tudom, tudom, elég furcsán hangzik így, de hát ez az igazság. J) A felsorolás nem rangsor; nem akartam, hogy némelyek összeverekedjenek az első helyért. J

  • Claude Frollo A párizsi Notre-Dame-ból
    Az eltévelyedett pap, aki ráadásul úgy tévelyedett el, hogy teljesen tisztában volt vele, rossz úton jár. Mégsem tudott ellenállni az Esmeralda által megtestesített kísértésnek.
  • Arthur Dimmesdale A skarlát betűből
    Egy újabb pap tévúton. Valaki, aki nem vállalta fel a helytelen cselekedetét, és ezzel másokat sodort bajba, ha fogalmazhatok egyáltalán ilyen szépen. És ráadásul még pap is volt.
  • A lány, aki olyan titkok tudója, amivel segíthetne másoknak, de nem teszi. Kis minden lében kanál, aki megkavarja ám rendesen a dolgokat.
  • Zeena Frome az Ethan Frome-ból
    Ő a csendes, háttérben munkálkodó gonosz, aki elsőre inkább szánandónak tűnik. De ha jobban belegondol az ember, rájön, hogy nagyon is tisztában van ő vele, honnan fúj a szél, és úgy keveri a lapokat, hogy ő a „legjobban” jöjjön ki belőle. S ha ez csak gonoszság útján elérhető, számára az sem baj.
  • Valmont vikomt a Veszedelmes viszonyokból
    Ő csupán egy gusztustalan ember lenne, de férfi létének teljesen ellentmondva még pletykás is.
  • Julien Sorel a Vörös és feketéből
    Azért hagytam a végére őt, mert az eddigi listából ő az egyedüli, aki az adott könyvnek főszereplője volt. És egy gonosz főszereplő engem mindig megdöbbent. Az ő gonoszságát nem sorolnám fel, akit érdekel, olvassa el a könyvet. Gyakorlatilag minden lépése hibás. Egy hideg és számító alak, aki mindenkin átgázol.
  • Ottilia a Vonzások és választásokból
    Ő egy ici
    picit kilóg a sorból, mert ő valójában úgy volt gonosz, hogy tűnt gonosznak. Egy kedves, hallgatag, szemérmes és szerény lánynak ismerjük meg. Épp csak elszereti annak a rokonának a férjét, aki gondoskodik róla, hogy ne haljon éhen, és eszébe sem jut, hogy ez esetleg nem helyes.
  • William Boldwood a Távol a világ zajától-ból
    Ő az a fajta gonosz, akinek a gonoszságát nehéz felismerni, mert szerelembe csomagolja. Őrülten odavan Bathsheba Everdeenért, őt akarja, és csakis őt, de ez már túlmegy minden "épeszű" fellángoláson. Szabályszerűen üldözi a lányt a szerelmével. Persze az egészet bizonyos tekintetben magának köszönheti Bathsheba, mert ő ébresztette fel az alvó oroszlánt, és nem csupán a jelenlétével, hanem tettlegesen, de akkor is félelmetes, ahogy Boldwood megpróbálja őt magához láncolni, Bathsheba pedig csak vergődik a karjai közt. Egy részem kíváncsi lett volna a házasságukra, de a másik részem tudja, hogy kizárt, hogy boldogok lettek volna.
És hogy miért is szerepel a bejegyzés címében a görbe tükör kifejezés? Mert azt mondják, hogy azok a tulajdonságok, amelyeket valaki másban elítélünk, nem tartunk elfogadhatónak, nem szeretünk, azzal valójában nekünk magunknak van dolgunk. És hogy ezek alapján nekem mi lenne a dolgom? Utolsó kedvenckémből kiindulva gyakorolnom kéne némi empátiát mások irányába. Le kéne szoknom a pletykálkodásról. Bizony, gyarló ember vagyok, és néha én is bűnbe esek. A papok arra utalnak véleményem szerint, hogy tartsam magam az elveimhez, ami most pont nagyon aktuális, mert a közelmúltban volt pár nem túl előnyös döntésem, amiről már a döntés pillanatában tudtam, hogy nem jó. De mind közül a legveszélyesebb a Zeena által képviselt depresszió, mert az felőröl mindent és mindenkit, saját magát is beleértve. Szerintem az egész könyvben azért van tél, mert van Zeena felett egy nagy hófelhő, és ezt kiterjeszti azokra is, akiket elvileg szeret. Ön- és közveszélyes. És sajna mostanában az én házam táján is havazgat… (Isteni szerencse ez a projekt, néha csak ez tartja bennem a lelket munka fronton.) Van még hova fejlődni, na...
/Megyek is tovább töretlenül egyébként. Frodó, Samu, Szméagol és én már majdnem behatoltunk Mordorba...)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése