Utolsó
kiadás: 2006, Koinónia
Butler
e könyve a nagy könyvben még úgy szerepel, mint aminek nincs fordítása,
tekintve, hogy az első fordítás 2006-ban született meg. Nagyon megörültem,
amikor ezt felfedeztem, bár a beszerzés nem volt egyszerű. De a lényeg, hogy
sikerült.
Nagyon
kíváncsi voltam erre a könyvre a különleges címe miatt. Magamtól valószínűleg
nem jöttem volna rá, azt hiszem, a nagy könyvben olvastam, hogy a Meslohes
visszafelé Seholsem. Ez a kis játék – akár felfedezi az ember, akár nem – már
önmagában ad egy alaphangulatot.
Főhősünk,
aki, azt hiszem, nincsen megnevezve, egy jobb élet reményében először is egy új
brit gyarmatra megy, ott pásztorként áll munkába, de a végcélja, hogy
felfedezzen egy érintetlen földdarabot, amit meghódíthat, magáévá tehet, és ott
felépítheti saját kis gazdaságát. Ennek érdekében pedig egy ősszel
felkerekedik, hogy átkeljen egy hatalmas hegységen, és megnézze, talál-e
mögötte művelésre alkalmas földeket.
Éppen
akkor kezdtem el olvasni a könyvet, amikor Szlovéniában jártunk, a hegyek közt,
tehát az első pár fejezet hangulatát nagyon át tudtam élni. Szlovénia
csodálatos, Butler tájleírásai pedig zseniálisak. Vannak itt erdők és
tisztások, hegyi patakok és gleccserek, szorosok, szurdokok és hágók. És
főhősünk mindezeken átküzdi magát, és legnagyobb meglepetésére emberek közé
érkezik a túloldalon, egy titkos országba, Meslohesbe.
Innentől
kezdve Meslohest ismerhetjük meg tüzetesebben. Illetve főleg azokat a részeit,
amikkel a főhős nem ért egyet. Például a bűnüldözéssel, illetve hogy mit
tekintenek Meslohesben bűnnek. A múltjuknak egy szelete is feltárul, ugyanis
néhány száz évvel korábban érdekes dolgok történtek Meslohesben, az emberek
fellázadtak a gépek „fennhatósága” ellen, és a legtöbbet tönkretették,
megszüntették és betiltották.
De
egyáltalán nem kell itt egy korai sci-fi történetre gondolni. Azért az rögtön a
Meslohesbe érkezés után egyértelművé válik, hogy Butler bizony saját kora
eszementségeit írja le, persze kicsit kitekeri, kicsit kiszínezi, de azért a
legtöbb dologban fel lehet fedezni a „valóságot”. Nekem a következő dolgot „tetszettek”
a leginkább: a Zenei Bank, a már emlegetett Géprombolás, az Oktalanság Egyeteme
és a lólábiszony. Azért tettem idézőjelbe a valóság és tetszett szavakat, mert
ennek a könyvnek a legnagyobb zsenialitása abban áll, hogy 2022-ben is épp
olyan aktuális, mint a megjelenésekor lehetett. Ez egyszerre döbbenetes,
félelmetes és keserédes. Szívesen nevetne rajta az ember, de mikor a saját
bőrén tapasztalja ezeket a „hülyeségeket”, akkor azért koránt sem viccesek.
Persze
tudom, hogy ez így homályos, de nem nagyon akarok részletekbe bocsátkozni, mert
akkor éppen a leglényegesebb dolgokat árulnám el. De azért álljon itt két
idézet, csak úgy ízelítő gyanánt:
„Ugyanis míg az athéniak új dolgok
meglátásával és meghallgatásával töltötték az életüket, az oktalanság
professzorai annak szentelték a magukét, hogy becsukják fülüket minden új
vélemény előtt, és olyan szentélynek tekintsék a saját agyukat, amelyből ha
egyszer gondolat szabadul e világra, azt élő ember meg nem cáfolhatja.”
„Akárhogy fessen is a dolog, a
lólábiszonynak nevezett betegség végzetesen tönkretette mindazok értelmét,
akiket megfertőzött, márpedig az Oktalanság Egyetemén kisebb-nagyobb mértékben
mindenki elkapta a bajt. Pár év alatt elsorvad a beteg önálló
véleménynyilvánítási képessége…”
Összességében
a Meslohes nem volt egy rossz könyv, de azért jó sem. De ez egyáltalán nem
Butler hibája. Csak nagyon tömény, nagyon figyelni kell, lassan kell haladni,
át kell gondolni az olvasottakat. És szomorúan lehet a végén konstatálni, hogy
büszke emberi fajunk valójában nem nagyon fejlődik sehová az évszázadok során.
Még rögtön a könyv elején egy érdekes helyet a hegyek közt a főhős Twll Dhuhoz hasonlít. Rákerestem, mert gondoltam, ez egy valós helyszín lesz, ahogy a később – és más könyvekben is – emlegetett Fingal barlangja. Nos, erről a bizonyos Twll Dhuról egyetlen egy dolgot találtam, mégpedig a Wikidata oldalán egy rajzot, amely valóban egy sziklaképződményt ábrázol. Valaki hallott már róla? Ez egy igazi apró és (majdnem) elfeledett kincs. J
Ha
egyetlen dolgot megváltoztathatnál a társadalom működésében, mi lenne az? (És
mennyiben érintene ez a változás téged?)
„…mi
gondja a léleknek, amíg a test örül?”
„Csak
keveseket nem óv meg a legmarcangolóbb fájdalomtól abbéli képtelenségük, hogy a
saját cselekedeteik, szenvedéseik és lényük mélyébe lássanak.”
„A
dolgok jelenlegi állása szerint az állam nagyobb terhet ró a szülőkre, mint
amennyit hús-vér teremtmény elviselni képes, majd hangosan sopánkodik a baj
miatt, amiért egyedül ő a felelős.”
„Mondják,
minden baj forrása a pénz. A pénz hiánya nemkülönben.”
„Minden
tervezgetésnek alapja az a bizonyosság – s ebben a hitben történik életünk
minden tudatos cselekedete -, hogy a jövő nem önkényes és változékony, hanem
bizonyos jelenből csupán bizonyos jövő következhet. Ha nem így volna, céltalanul
botorkálnánk az életen át, nem hinnők a cselekvés értelmében, és híjával a
bizonyságnak, hogy a következmény az eddigiekhez hasonló lesz, nem is
cselekednénk többé.”
„Az
műveli meg a legnagyobb gonddal a jelenét, az gazdálkodik a legokosabban vele,
aki rendületlenül bízik abban, hogy a jövő eltéphetetlen szálakkal fűződik a
jelenhez.”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése