A hét idézete

„Légy Kolumbusa a benned rejtőző új világoknak, kontinenseknek, fedezz föl új csatornákat – nem a kereskedelem, hanem a gondolkodás számára. Mindenki olyan birodalom ura, amelyhez képest a cár földi országa kiskirályság, hangyaboly.” /Henry David Thoreau: Walden/

2019. június 19., szerda

NOHUN #11: Tobias George Smollett: Peregrine Pickle kalandjai



Ez az első olyan könyv a NOHUN sorozatban, amelyhez a Wikipédiás forráson kívül semmi mást nem találtam az interneten. Így most kénytelen leszek csak a nagy könyves forrásra támaszkodni.

Aszerint pedig a történet – mily meglepő (Smollettnél ez tényleg meglepő!!) – Peregrine Pickle-ről szól, aki egy jómódú család gyermekeként némileg burokban nő fel. Azonban elég rossz természete van. Peregrine a kor divatjának megfelelően európai körutazásra indul, hogy felfedezze a világ titkait. De feltehetően leginkább csak az alvilággal ismerkedik meg. J Angliába visszatérve pedig megpróbál betörni azokba a felsőbb körökbe, ahová ugyan meglenne a vagyona, de semmilyen más szempontból nem illik oda. Persze ki is dobja magából ez a közeg. Peregrine azonban nem keseredik el végérvényesen, megtalálja a maga boldogságát. (Ahogy már az csak lenni szokott ugyebár…)

Szerintem úgy általánosságban véve sokkal többször találkozik az ember olyan történetekkel, amikor a szegény főhős küzdi fel magát a gazdagok közé (nem csak anyagi értelemben). Ami persze inspiráló, ugyanakkor önmagában ez egy idő után kissé elcsépeltnek hat. Sokkalta érdekesebbnek tűnik az, amikor egy jó sorsba született gyerek „küzdi le” magát. Ugyanakkor figyelembe véve az írót és egyéb munkásságát (lásd Humphry Clinker kalandozásai), azt gyanítom, nem vesztettünk túl sokat azzal, hogy ennek a könyvnek nem született magyar fordítása.


2019. június 6., csütörtök

#hallgasdhétfőn 4. | Celestina




Ugyan ez a #hallgasdhétfőn sorozat következő része lesz főképp, de azért másról is lesz szó, és ezzel a mással szeretném kezdeni.

A mai nappal megkezdem szokásos nyári szünetemet. Ugyan már rééééééég nem járok iskolába (remélhetőleg ez nemsokára változni fog), de a nyári szünetet örökké vissza fogom sírni, úgyhogy ahol csak tudom, éltetem ezt a jó hagyományt. J A nyári szünet itten most pedig nem jelent mást, mint hogy szeptemberig csupán kéthetente fogok jelentkezni új bejegyzéssel.

Idén egyébként erősen gondolkodtam rajta, hogy tartsak-e nyári szünetet. Ugyanis nagy valószínűséggel a nyarat a #hallgasdhétfőn és a NOHUN sorozat részei fogják kitölteni. De végül arra jutottam, hogy ez feltétlenül szükséges a könyvespolcaim érdekében. Ugyanis tavaly óta egyre-másra halmozom fel a zseniálisabbnál zseniálisabb (remélhetőleg!) könyveket, amelyek nem kapcsolódnak a projekthez. De mivel a projektes könyvek elsőbbséget élveznek, nagyon nehezen jutok el oda, hogy mást is olvassak. Ezért most kihívást állítottam fel a nyárra saját magam számára, miszerint a polcon árválkodó, nem projektes, magyar nyelvű könyveimnek legalább a felét el fogom olvasni a nyáron (már amik jelenleg itt vannak velem Németországban), és az idegen nyelvűek közül is legalább egyet-egyet (egy angolt – az már nagyon rám fog férni, és egy németet). Ez a gyakorlatban 15 könyvet jelent. 3 hónap alatt. Szerintem ennyit még soha életemben nem olvastam. Mármint az időkorlátot is figyelembe véve. Úgyhogy most kicsit megijedtem… De már leírtam, nincs mese.

És akkor térjünk át a bejegyzés tényleges témájára, hogy kik és hogyan dolgozták fel Fernando de Rojas Celestináját.

Mikor elkezdtem keresgélni a témában, rögvest felcsillant a szemem, ugyanis a történetből jó pár színpadi és képernyőre készített változat is készült. Akkoriban azonban valószínűleg még nem volt olyan nagy jelentősége egy film főcímdalának, mint manapság. Ugyanis egyik filmnek a zenéjét sem találtam meg külön. Szóval egyáltalán nem volt olyan egyszerű ezt a három darabot összegyűjteni, amelyeknek egyébként az égvilágon semmi közük nincs egyik filmhez sem. :) Vagyis az elsőt, azt könnyű volt, mert egyszerűen csak beírtam a Youtube keresőjébe, hogy Rojas Celestina, és ezt dobta ki. De a másik kettőnél beletelt egy kis időbe a vadászat.

Azért összességében megérte a kutakodást, mert például de Falla munkája nagyon is tetszik nekem. Sőt, azt kell mondjam, a zenék sokkal inkább elnyerték a tetszésem, mint maga a könyv. J

(Az igazsághoz hozzátartozik, hogy olvastam még egy darabról, de nem találtam hozzá videót. Ez pedig Karl Heinz Füssl Celestina című operája.)