NOHUN #13 Samuel Johnson: Rasselas, Abesszínia hercege

A nagy angol értelmező szótárával híressé vált Samuel Johnson élete során egyetlen regényt írt, ez lett a Rasselas, Abesszínia hercege (The Full History of Rasselas, Prince of Abissinia). A könyvben a hercegi sarj életútjának egy szakaszát követhetjük nyomon. Az uralkodó gyermekei egy zárt völgyben élik gondtalan életüket jómódban és nyugalomban, távol a világ bajaitól. Rasselas azonban unatkozik, ezért úgy dönt, hogy megszökik. Ebben egy költő, Imlac és az egyik lánytestvére lesznek a segítségére.

Végül négyen vágnak neki a nagyvilágnak, elmennek Egyiptomba, ahol Rasselas több különböző foglalkozású férfival megismerkedik annak érdekében, hogy fel tudja mérni, mivel is kellene töltenie hátralévő életét, hogy boldog lehessen. Azonban maradéktalan boldogságot sehol sem tapasztal, így végül csalódottan bár, de úgy dönt, hogy hazatér Abesszíniába.

Habár a történet fő mondanivalója már viszonylag korán megfogalmazódik Imlac élettörténetében – az örök boldogság elérhetetlen cél, és amíg valaki ezt hajkurássza vagy erről ábrándozik, addig elmegy mellette az élet –, Johnson lehetőséget ad a főhősének, hogy maga is erre a végkövetkeztetésre jusson a saját tapasztalatai alapján. Ez végül gyakorlatilag teljesül is, annyi kiegészítéssel, hogy Rasselas arra a megállapításra jut, hogy a változatosság teszi élvezhetővé az életet. Valamint Rasselas útja lehetőséget ad Johnsonnak arra, hogy több különböző témában is kifejthesse filozofikus gondolatait, úgy mint a múlt megértése és fontossága, a művészetek, a házasság és a családi élet, a gyász és a veszteség.

Mivel a boldogság, mint téma mostanában engem is foglalkoztat, szívesen elolvasnám ezt a könyvet. Akár még a manapság nagyon menő selfhelp könyvek közé is beillene. Érdekes a kiinduló helyzet, a gondtalan, felhőtlen élet mégsem annyira tökéletes, mint ahogy azt gondoljuk, és bármennyire is fáj ezt időnként belátni, a „problémák” adják az élet sóját. A boldogság pedig önmagában nem lehet az életünk célja, mert ez egy nem helyénvaló cél. Az élet nagy paradoxona, hogy a boldogságot hajkurászva egyre boldogtalanabbak leszünk. Az emberiség nagy, tantaloszi kínja…

Források:
https://www.britannica.com/topic/Rasselas
https://www.britannica.com/biography/Samuel-Johnson/Rasselas#ref359566
https://www.gradesaver.com/the-history-of-rasselas-prince-of-abissinia/study-guide/summary-chapters-1-9

Megjelenési statisztikák 2.

Két héttel ezelőtt megnéztünk néhány statisztikát az újra kiadott klasszikusokról, ma pedig a régieket vesszük egy picit górcső alá.

Rögtön hoznék is egy többé-kevésbé örömteli statisztikát. A 80 könyvből csupán 16 darab olyan volt, amelyet utoljára a 90-es évek előtt adtak ki. De mivel itt klasszikusokról van szó, talán nem okozna túl nagy veszteséget ezekkel is foglalkozni. Persze ezt én csak mint olvasó mondom.

Összeállítottam egy listát azokból a 2000 előtt megjelent könyvekből, amelyekből szerintem már nagyon időszerű lenne egy új verzió. A lista ABC sorrendben tartalmazza a könyveket, zárójelben az utolsó megjelenés évével és kiadójával.

• A lusiadák (1997, Mundus)
  A portugálok hősi eposzát meglehetősen nehéz olvasni. Ennek két oka is van, az egyik, hogy egy nagy vers az egész, a másik pedig, hogy telis tele van mindenféle antik utalással. Aki viszont kedveli a klasszikusokat úgy általában, annak mindenképpen érdemes egyszer belevágnia, mert ez egy nagyszerű történet gyönyörűen megírva.
• A vörös szoba álma (1975, Kriterion)
  Egy óriási, távol-keleti családregény. Izgalmas utazás egy másik korba és egy másik kultúrába. Habár nem egy hőseposz, mint a Nyugati utazás, annál sokkal földhözragadtabb, nekem mégis jobban tetszett.
• Az otrantói várkastély / Kalandos históriák (1974, Európa)
  A rémtörténetek üknagyapja igazán megérdemelne egy kis vérfrissítést. Nem borzongja halálra magát tőle az ember, de jó kis atmoszférája van. És mégiscsak egy műfaj alapköve.
• Eugénie Grandet (1977, Európa)
  Eugénie egy olyan hihetetlen női karakter, akit minden lánynak/nőnek meg kellene szerintem ismernie.
• Hüperión (1958, Európa)
  Ezt a könyvet én meleg szívvel osztogatnám minden egyetemistának, akik naivan belevetik magukat a nagybetűs életbe, aztán a valóság jól pofon vágja őket. Terápiás célzattal. Íme, itt egy sorstárs.
• Kohlhaas Mihály (1975, Magyar Helikon)
  Ez a történet egy olyan témával foglalkozik, amely számomra nagyon fontos, ráadásul annak több aspektusát is bemutatja. Meglepően összetett és hihetetlenül jó.
• Moll Flanders (1983, Európa)
  Ezt a könyvet azért választottam ide, mert az ő „korosztályából” annyi, jóval ismertebb könyv van, amelyek szinte egy kaptafára íródtak, természetesen fiú/férfi főszereplővel. És íme, itt egy nő, akinek bár egyáltalán nem követendő példa az életútja, de azért mégis lehet belőle tanulni, és ennek ellenére teljesen el van hanyagolva.
• Új Héloise (1882, Ramazetter)
  Felháborító, hogy Rousseau szerelmes regénye valamiért még a múlt század(!) folyamán sem találtatott elég értékesnek ahhoz, hogy újra kiadják. (És ez eddig az egyetlen olyan könyv, amelyet 1900 előtt adtak ki utoljára.) Pedig szerintem zseniális, sok más, népszerűbb klasszikust lepipál. Annak fényében pedig, hogy van egy könyv a listáról, amely annyira felháborított, hogy végig sem olvastam (nem fogom megnevezni sem, mert mai napig marha ideges leszek, ha csak eszembe jut!), és azt kiadták 2012-ben, Rousseau remekművének hanyagolása csak még bosszantóbb és elkeserítőbb.
• Vízparti történet (1977, Európa)
  Ez a könyv egy kicsit kakukktojás, mert az ő újrakiadását inkább egy feldolgozás formájában tudnám elképzelni. Szerintem szuper ifjúsági kalandregényt lehetne belőle faragni.

Ahogy látjátok, a kiválasztottaim közt is az Európa kiadó szerepel a legtöbbet, szóval reméljük, hogy előbb-utóbb eljutnak majd ezekhez a könyvekhez is.

Ezen könyvek (reményeim szerint) népszerűsítésére csináltam egy kihívást a Molyon, nézzétek meg, és persze jelentkezzetek!

Ez lett volna az én kis, megjelenésekről készített statisztikám. Ahogy az előző bejegyzésben is említettem, csak az általam már olvasott könyveket vettem figyelembe, tehát a lista nem teljes körű. Ugyanakkor jól mutatja, hogy tényleg vannak örök klasszikusnak számító művek, amelyekhez a kiadók időről-időre visszanyúlnak. Köszönet ezért nekik! (Meg azt is mutatja, hogy van még munka bőven… Új Héloise-t a népnek!!!)