Nagyon vártam a találkozást Oscar Wilde-dal, mert már annyi mindent hallottam róla. És egyébként a sírjánál is voltam már a Père-Lachaise temetőben, Párizsban. (Annyi év Word használat után végre rájöttem, hogy lehet különleges karaktereket elővarázsolni ebből a programból. Tíz kiló körömtaps! 😊😊) Nézzük most meg, miről is szól egyetlen regénye, a Dorian Gray arcképe.
Dorian
Gray egy fiatal, csinos és meglehetősen tehetős nemesember, az előkelő világ új
csillaga. Mindenki kedveli, mindenki csodálja,
mindenki őt akarja. Ezek a csillagok óhatatlanul is mindig
hullócsillagok, hiszen eljön majd a pillanat, amikor új, fiatalabb és szebb
csillagok jelennek meg ezen az égen. Ám
Dorian különös „kegyet” kap a sorstól.
A
portréját megfesti egy barátja, Basil Hallward. Ez
a portré Dorian tulajdonába kerül, aki egy óvatlan pillanatban azt kívánja,
bárcsak mindig olyan szép és üde maradna, mint most, és a kép öregedne és csúnyulna
helyette. Ez a kívánsága pedig meghallgatásra talál.
Míg
Dorian „büntetlenül” élvezi az életet, a portréja viseli magán az idő múlásának
a nyomait. De nem csak azt, hanem minden gonosz tettének a nyomát is. Erre
akkor derül először fény, amikor Dorian első szerelmét, Sibyl-t, akit már épp
feleségül készül venni, egy kínos helyzet okozta buta félreértés miatt
eltaszítja. Ezután az eset után pillantja meg az első gúnyráncokat a portréján.
A
kívánsága teljesülése egyszerre megrémíti és megörvendezteti. Van egy nagyon jó
barátja, akinek még Hallward mutatja be, bizonyos Lord Wotton, akinek igen
különös nézetei vannak az életről. Ő fennen dicsőíti a fiatalságot és a
szépséget, és az élet élvezetére buzdítja Doriant. Ő pedig az események ilyen
kedvező fordulata után bele is veti magát az élet élvezetébe. Nappal a szép és
gazdag fiatalok léha életét éli. Éjjel azonban egyszerű ösztönlénnyé vedlik át,
aki előszeretettel használja ki a drogok és nők által nyújtott élvezeteket.
Később
kiderül, hogy a kép nem csak az öregedéstől és az
elcsúnyulástól óvja meg, hanem még a végzetétől is. A
már fentebb említett Sibyl a csúnya szakítás után öngyilkos lesz. A bátyja
pedig megesküszik, hogy megtalálja és megöli azt a férfit, aki öngyilkosságba
kergette szeretett húgát. És egy éjjel valóban összetalálkoznak ők ketten,
James Vane és Dorian Gray. Doriant akkor a fiatalsága menti meg a biztos
haláltól. Azt mondja ugyanis James-nek, hogy nem lehet ő az a férfi, akit
keres, hiszen az a férfi már legalább negyven éves kellene, hogy legyen, ő
viszont sokkal fiatalabb. James hisz neki és a szemének, ám még aznap este
megtudja, hogy mindkettő megcsalta. Ezután hajtóvadászatot indít Dorian ellen.
A sors iróniája, hogy végül pont egy vadászat során hal meg.
Doriant
tehát szinte halhatatlanná teszi a portré. Csupán egyetlen dologtól nem tudja
megvédeni őt, a saját lelkiismeretétől. És
végül ez is lesz Dorian veszte.
„Lelkiismeret
és gyávaság tulajdonképpen egy és ugyanaz, Basil. A lelkiismeret a cég
bejegyzett neve. Csak ez a különbség.”
„A
nevetés nem rossz kezdete a barátságnak, és végnek föltétlenül a legjobb…”
„A
hűségesek csak a hétköznapi oldalát ismerik a szeretetnek; a hűtlenek ismerik a
szeretet tragédiáit.”
„Mindig.
Szörnyű szó. Borzongok, ha hallom. Nők szeretik használni. Minden románcot
elrontanak, mert azt akarják, hogy örökké tartson.”
„Hány
dolog van, melyet félredobnánk, ha nem félnénk, hogy mások fölkapják.”
„Aki
valami szörnyű nagy szamárságot tesz, az mindig a legnemesebb indítóokból
cselekszik.”
„Különben
minden tapasztalat értékes, és bármit mondanak a házasság ellen, a házasság
tapasztalat.”
„Ami
pedig a tönkretett életet illeti, egy élet sincs tönkretéve, csak az, melynek
fejlődését megállítják.”
„A
társadalom, legalábbis a műveltebb társadalom, sohasem hajlandó rosszat hinni
azokról, kik gazdagok is, meg kedvesek is.”
„Mindnyájan
magunkban hordozzuk az Eget és a Poklot…”
„Szörnyen
rövidlátó volt a férjem, s azt a férjet, ki semmit sem lát, nem is érdemes
megcsalni.”
„Asszonyok
szerencsét próbálnak, férfiak szerencsét kockáztatnak.”
„Mennyi
ostobaságot fecsegnek össze az emberek a boldog házasságról!... A férfi csak
addig lehet boldog egy nővel, amíg nem szereti.”
„Mindenki
a maga életét éli, és maga fizet érte. Csak az a szomorú, hogy gyakran fizetünk
egyetlen hibáért. Igen, mindig újra és újra kell fizetnünk érte. A Sors az
emberek adósságait sohase törli ki végképp üzleti könyveiből.”
„–
És mi a művészet? – Betegség. – A szerelem? – Káprázat. – A vallás? – Divatos
pótszer, a hit helyett.”
„Minden
siker, melyet elérünk, új ellenséget szerez. Aki népszerű akar lenni, az legyen
középszerű.”
„A
képzelet uszítja a bűn nyomába a lelkiismeret-furdalást. A képzelet műveli,
hogy minden gonosztettnek hordania kell megfogant, torz vemhét. A tények
közönséges világában a rosszat nem büntetik, a jót nem jutalmazzák.”
„–
Tudni végzetes volna. Oly édes a bizonytalanság. A köd csodássá varázsolja a
tárgyakat. – De ködben nem látjuk az utat.”
„Azok
a könyvek, melyeket a világ erkölcstelennek nevez, olyan könyvek, melyek
megmutatják a világnak tulajdon hitványságát.”
Fontos
neked a fiatalság?














