Robert Louis Stevenson: Dr. Jekyll és Mr. Hyde különös esete

Elérkeztünk egy rég várt történethez, Robert Louis Stevenson Dr. Jekyll és Mr. Hyde különös esete című művéhez. Erről a könyvről közvetetten már volt szó a blogon ebben a bejegyzésben.

A könyv valójában egy kisregény, mindössze 103 oldal a Trubadúr Kiadó legfrissebb, 2023-as kiadásában. (A könyv a Trubadúr Zsebkönyvek sorozat 31. tagja. Érdemes egy pillantást vetni erre a zsebkönyvsorozatra is. 😉)

Visszatérve magára a történetre, látjátok, hogy nem egy Háború és béke méretű sztoriról van szó. 😊😊 És őszintén szólva még ebben a 100 oldalban sem történik sok minden, ezért a mai bejegyzés extrán spolieres lesz.

Az eseményeket főként egy ügyvéd, dr. Utterson meséli el. Rögtön az első oldalon találkozunk is vele, amint egy rokonával és barátjával, Mr. Enfielddel sétálgat. Elhaladnak egy ház előtt, amiről Mr. Enfieldnek eszébe jut egy különös történet egy bizonyos Mr. Hyde-ról, aki azért maradt meg annyira az emlékezetében, mert különösen erős viszolygást ébresztett benne. Mr. Enfield a történet során arra is céloz, hogy ez az alávaló Mr. Hyde meglepő módon közeli ismeretségben van egy köztiszteletnek örvendő emberrel. Dr. Uttersont nagyon megérinti az ügy, ugyanis egyrészt tudja, hogy kié a ház, amiről Mr. Enfieldnek eszébe jutott az elmesélt incidens, másrészt pedig roppant különös módon ismeri a szóban forgó Mr. Hyde-ot. Vagy legalábbis hallotta már a nevét. Van ugyanis neki egy köztiszteletnek örvendő barátja, dr. Jekyll, aki ennek a titokzatos Mr. Hyde-nak a javára végrendelkezett.

A felháborító incidensről értesülve dr. Utterson eltökéli, hogy személyes ismeretséget köt Mr. Hyde-dal. Éjszakákon át lesben áll a fentebb említett ház előtt, és egyszer végre elcsípi. Rövid és rendkívül kellemetlen beszélgetést folytatnak le, és dr. Utterson maga is meglepődik, mennyire undorodik ettől az embertől, holott nem is igazán ismeri.

A találkozás után dr. Utterson úgy dönt, még egyszer beszél a végrendelet ügyében dr. Jekyllel, ám ő hajthatatlan marad, és Utterson sem firtatja tovább a dolgot.

Körülbelül egy évvel később azonban egy még megdöbbentőbb és alávalóbb eset kapcsán merül fel Mr. Hyde neve. Az éj leple alatt ugyanis brutális módon megölnek egy magas társadalmi pozícióban lévő férfit, egy bizonyos Mr. Carew-t. Az esetnek szemtanúja is van, egy szobalány, aki a tettesben Mr. Hyde-ot ismeri fel. Dr. Utterson tudja Mr. Hyde lakcímét, és egy rendőr kíséretében ellátogat hozzá, de nem találja otthon. Ezután Utterson újra felkeresi Jekyllt, hogy Hyde-ról beszéljen vele. Jekyll átad egy levelet Uttersonnak, amit Hyde-tól kapott, amiben a férfi célozgat arra, hogy végleg felszívódik.

Ezután Jekyll visszatér korábbi szokásaihoz, rendszeresen vacsorákat ad barátainak, visszatér a jókedve. De ez csak néhány hónapig tart. Egy szép napon, mikor Utterson felkeresi, egyszerűen nem engedik be a házba, és a rá következő napok egyikén sem. Ez megrémíti Uttersont, ezért úgy dönt, hogy felkeresi egyik, Jekyllel közös barátját, dr. Lanyont. Meglepődve látja, hogy a nemrég még ereje teljében lévő férfi most haldoklik. A látogatás apropója ugyebár Jekyll, ám Lanyon kikelve magából közli Uttersonnal, hogy ő a maga részéről végzett Jekyllel, halottnak tekinti, és nem áll szándékában beszélni róla. A találkozás után nem sokkal dr. Lanyon meg is hal, a halála után pedig Utterson kap tőle egy levelet, melyen titokzatos módon az áll, hogy Jekyll eltűnése vagy halála esetén szabad csak felbontani.

Ezután Uttersonnak még egyszer sikerül beszélnie Jekyllel, amikor is Mr. Enfielddel újból a háza felé sétálnak, és megpillantják Jekyllt az ablakban. Hívják, hogy tartson velük a sétára, de Jekyll tiltakozik, rosszullétre hivatkozik.

Néhány nappal a beszélgetés után Poole, Jekyll inasa keresi fel Uttersont, és a segítségét kéri, mert azt gyanítja, hogy a gazdáját megölték. Mindketten Hyde-ra gyanakodnak. Utterson és Poole betörik Jekyll dolgozószobájának ajtaját, ahol még éppen szemtanúi lesznek Hyde öngyilkosságának. Jekyllt (vagy a holttestét) nem találják sehol. Utterson kutatni kezd Jekyll íróasztalán, és talál egy neki szóló levelet, amelyben Jekyll kéri, hogy olvassa el először Lanyon titokzatos levelét, utána pedig az ő beszámolóját, amit ehhez a levélhez mellékelt. Ebből a két beszámolóból tudja meg Utterson, ki is volt valójában Mr. Hyde, és milyen kapcsolatban állt dr. Jekyllel.

Ezt az amúgy is rövidke cselekményt még jobban lerövidítve nagyjából erről szólt a történet. A lényeg persze éppen az, hogy ki volt valójában Mr. Hyde, és milyen kapcsolatban állt dr. Jekyllel, de ez már inkább a következő bejegyzés témája lesz.

Mi az az emberi tulajdonság, ami viszolygással tölt el?

„Hajlok Káin eretnekségére… Hagyom, hogy mindenki a maga módján jusson pokolra.”

„Nagyon óvatosan bánok a kérdésekkel: túlságosan hasonlítanak az ítélkezésre. Feltenni egy kérdést olyan, mint elhajítani egy követ. Az ember nyugodtan üldögél egy dombtetőn, a kő meg csak görög tovább, eltalál másokat, aztán egyszer csak fejbe kólint egy kedves, jóravaló figurát, akire sosem gondoltunk volna, és a családjának végül nevet kell változtatnia.”

Brazil, akarom mondani orosz szappanopera 3. | Lev Tolsztoj: Háború és béke

Ebben a mai, utolsó, Háború és békével foglalkozó bejegyzésben végre fény derül rá, miért adtam a bejegyzések címének a Brazil, akarom mondani orosz szappanoperát. 😊 De előtte még… 😊 😊 Amennyiben kíváncsiak vagytok az előzményekre, mindent megtaláltok itt, itt, itt, itt, itt, itt, itt és itt. 😊

A Háború és béke nem csak Tolsztoj, hanem úgy általában véve a világirodalom egyik legnagyobb szabású műve. Legalábbis a méretét tekintve mindenképp. Ahogy fentebb látjátok, én is jó pár bejegyzést szenteltem neki. De biztos vagyok benne, hogy még rengeteg mindenről lehetne beszélni a könyv kapcsán. Ez viszont nem egy szakblog, hanem csak egy amolyan műkedvelő blog, azaz a saját preferenciáim szerint szelektálom, hogy miről írok. E monumentális mű kapcsán megnéztük egy picit részletesebben a szereplőket, és persze, hogy kivel mi történt, valamint egészen röviden áttekintettük azokat a főként háborús témájú esszéket, amelyeket Tolsztoj beleszőtt a regényébe.

Ahogy azt egy korábbi bejegyzésben már jeleztem, véleményem szerint szerencsésebb lett volna ezeket az esszéket inkább kihagyni. Mert bár számomra ez utóbbiak is érdekesek voltak, így egyvelegként egy fikciós történetbe ágyazva nem nagyon tudtam igazán élvezni őket.

Alapvetően azzal nincs bajom, ha egy író valós történelmi eseményeket és személyeket sző bele a regényébe. Remekül el tudok vonatkoztatni a „valóságtól”. Itt viszont nem egészen csak ez volt a helyzet, hanem sokszor hosszú fejezeteken keresztül csak Tolsztoj eszmefuttatásait olvashattuk. Ez pedig nyilvánvalóan megakasztotta a szereplőink életét.

Szerencsére az írásművek esetében még sokkal jobban működik az, amit a sorozatokba a brazil szappanoperák hoztak be, hogy ha az ember kihagy pár részt, akkor sem marad le semmiről, olyan lassan folynak az események. 😊 De nem csak ebben hasonlít a Háború és béke a szappanoperákhoz. Hanem abban is, hogy kiválóan el lehet merülni általa más emberek életében. De nyakig. Na meg abban is, hogy itt ám nincsen a drágalátos arisztokrácia belefagyva a híres-hírhedt orosz télbe. Vannak ám itt komoly drámák, például lányszöktetési kísérlet, párbaj, szerelem és ármány.

Összességében nekem meglepő módon tetszett ez a könyv. Kedveltem a szereplőket, érdekes életutakkal ismerkedhettem meg, ugyanakkor sokat tanultam a napóleoni háborúkról, és ismét felfedezhettem némi véleményhasonlóságot Tolsztoj és jómagam közt. Ám a könyv egyáltalán nem mentes a hibáktól. Az egyik legjelentősebb, hogy összemixelt két össze nem illő műfajt, és ez megnehezíti az olvasást.

Rengeteg értékes gondolat és érdekes információ van ebben a könyvben, amelyek miatt érdemes lehet elolvasni. Ám én mégis úgy gondolom, hogy ez a regény nem a „nagyközönség” számára íródott, hanem akik értik és értékelni tudják az irodalmi ínyencségeket. Még akkor is, ha egyébként én éppen egy tömegszórakoztatásra kitalált műfajhoz hasonlítottam.

Végül egy szolgálati közlemény: a mai nappal megkezdem a többé-kevésbé szokásos nyári szünetem, vagyis szeptemberig csak kéthetente lesznek új bejegyzések.

Ebben a könyvben is bosztonoznak…

Az első estélyen, amelyen a szereplőink többségét megismerjük, más egyéb borok mellett tokaji aszút is szolgálnak fel.

Ezután Olmützben találkozunk újra magyarokkal: „A pavlogradiaknál egymást érték a lakmározások, a kitüntetettek ünneplései és az Olmützbe, a szép magyar Karolinához való berándulások, a ki ott női kiszolgálással fogadót nyitott.”

Amikor Nikolajt elküldik, hogy szerezzen be új lovakat a hadsereg számára, ő egy olyan birtokoshoz fordul, akinek magyar érintettsége is van: „Az a földbirtokos, a kit Nikolaj fölkeresett, egy öreg, legénysorban élő lovastiszt volt, nagy ismerője a lovaknak, kitűnő vadász, egy szőnyegszövő telepnek, régi magyar borokat feldolgozó százesztendős pálinkafőzőnek és mesés lovaknak a tulajdonosa.”

A könyv szerepel a százas poszteren is az alábbi kis képpel:

Szereted a szappanoperákat/sorozatokat?

„Milyen boldog és nyugodt volnék, ha most azt mondhatnám: Uram irgalmazz nekem!... De kinek mondjam ezt! Mert vagy egy meghatározhatatlan és megfoghatatlan erő ez a nagy Mindenség, a melyhez nemcsak hogy nem fordulhatok, de a melyet szavakkal kifejezni is képtelen vagyok, vagy semmi.”

„Semmit se tudunk, semmit sem ismerünk. Csak azt az egyet tudhatjuk, hogy semmit se tudunk. És ez az emberi bölcsesség teteje.”

„Teljesen elsajátította azt az írásba nem foglalt függelmet…, mely lehetővé tette, hogy bizonyos esetekben az egyszerű hadnagyocska sokkalta magasabban álljon, mint a tábornok, és a mely szerint a szolgálatban való sikerhez nem erőmegfeszítés, nem munka, hősiesség és kitartás, hanem mindehhez csak az kell, hogy az ember bánni tudjon azokkal, a kiknek a szolgálatok méltánylása a kezükben van…”

„Én az életben csak két valóságos csapást ösmerek: a lelkiismereti furdalást és a betegséget. Az egyetlen boldogság pedig ennek a kettőnek a hiánya.”

„Csakis a világi izgalmak közepette érhetjük el a három legfőbb czélt: 1. az önismeretet, mert az ember csak az összehasonlítás útján ösmerheti meg magát; 2. a tökéletesedést, mely csak küzdelem árán érhető el, és 3. a legfőbb erényt, - a halál szeretetét.”

„Az emberi tudományok mindent feldarabolnak – hogy megértsék, mindent elpusztítanak, - hogy áttekinthessék.”

„…ahhoz, hogy az ember boldog legyen, hinnie kell a boldogságban, s én most hiszek. Bízzuk a halottakra, hogy a halottakat eltemessék, de a míg élünk, éljünk és legyünk boldogok.”

„S az emberek valamennyien küzdenek, szenvednek, gyötrik magukat és rontják a lelküket, örök életre hivatott lelküket, hogy elérjenek valami olyan gyönyörűséget, mely alig tart tovább egy pillanatnál. És nem csak hogy ezt mi magunk is tudjuk, - de Krisztus, Istennek a fia is leszállt a földre és elmondta nékünk, hogy ez az élet csak pillanatnyi élet, csak megpróbáltatás, de mi azért mégis mind ragaszkodunk hozzá s azt hisszük, hogy föltaláljuk benne a boldogságot.”

„Július 12-én Nyugat-Európa haderői átlépték az orosz határt s megkezdődött a háború, vagyis a megvalósulás állapotába lépett egy olyan esemény, mely az emberi okossággal, az egész emberi természettel homlokegyeneset ellentétben állott.”

„De hidd el, lelkem: nincs erősebb két harczos, mint a türelem és az idő; ezek mindenre képesek…”

„A mióta a világ áll s az emberek öldöklik egymást, soha még egyetlen ember se követett el bűnt az embertársán a nélkül, hogy ne ezzel a gondolattal nyugtatta volna meg magát. Ez a gondolat pedig – más embereknek az állítólagos jóléte.”

„Mikor két ember közt súrlódások vannak, - mindig mind a ketten hibásak. És az ember mindig rettenetes súllyal érzi a hibáit olyasvalakivel szemben, a ki nincs többé.”