Lev Tolsztoj: Háború és béke, Harmadik könyv második felvonás

Nézzük elsőként a továbbkígyózó mondatom az előző részből 😊 😊: az előzményekért kattints ide, ide, ide és ide.

Ezúttal, a harmadik rész eseményeinek áttekintésével lezárjuk a harmadik könyvet. Ezután már nincs is más hátra, mint a negyedik könyv. 😊 Vagyis nagy valószínűséggel maximum két bejegyzés lesz még a könyv tartalmáról, aztán jövök a véleményemmel, de a jegyzeteimet elnézve szerintem az is lesz legalább két bejegyzés.

De most előbb következzen a harmadik könyv harmadik része.

A borogyinói ütközet után megindulnak a tárgyalások Moszkva feladásáról. Bár még semmi sincs eldöntve, Moszkva mégis szép lassan kiürül.

Elen az elsők közt áll tovább Pétervárra, ahol két gazdag férfi is csapja neki a szelet. Az egyikük megismerteti Elent a katolikus hittel, ami Elennek éppen kapóra jön. Ebben látja meg a szabadulás lehetőségét Pierre-től – a nem igaz hitben kötött házasság nem is lehet érvényes. Ezügyben azon melegében levelet ír Pierre-nek, melyben a válást szorgalmazza.

Pierre visszatér Borogyinóból Moszkvába. Útközben azt a hírt kapja, hogy Anatole és Andrej is belehaltak a harctéren szerzett sérüléseikbe. Otthon pedig Elen levele várja.

Rosztovéknak nem nagyon akaródzik elhagyni Moszkvát, csak ímmel-ámmal csomagolnak, de aztán augusztus utolsó napjaiban már égni kezd a lábuk alatt a talaj. Csomagolás közben Natasa látja, hogy sebesült katonák kérnek szállást náluk, felajánlja nekik a házukat, mivel ők úgyis elmennek. Amíg csak hely van, folyamatosan jönnek hozzájuk a sérültek, többek közt éjjel Andrejt is náluk szállásolják el, ugyanis még életben van, bár elég rosszak a kilátásai.

Rosztovék szeptember elsején akarnak útnak indulni. Először felpakolják az összes ingóságukat szekerekre, de aztán meggondolják magukat, és átengedik a szekereket a sebesülteknek. Mielőtt elhagynák a várost, még éppen összetalálkoznak Pierre-rel, de ő Moszkvában marad.

Még nem járnak olyan messze Moszkvától, amikor Szonya elmondja Natasának, hogy Andrej is velük utazik. A grófné nem akarja, hogy Natasa találkozzon vele, de a lány már elhatározta magát, egy éjjel kiszökik a szállásukról, és megkeresi Andrejt. Andrej épp magánál van, fel is ismeri a lányt, és nagyon örül a látogatásának. Onnantól kezdve Natasa minden percét Andrej ápolásával tölti.

Moszkvát először a menekülő lakosok, aztán az átvonuló orosz hadsereg, majd a bevonuló francia hadsereg fosztogatja.

Pierre szabályszerűen elmenekül Elen levelétől és minden világi dologtól. Elmegy a jóltevője házába, hogy az ingóságát átnézze, de semmire sem jut vele. Egyre csak azon jár az esze, hogy hogyan tudna kivitelezni egy merényletet Napóleon ellen. Pechjére azonban több dolog is történik, ami ebben megakadályozza. Elsőként a jóltevője házát is elfoglalja egy csapat francia. Pierre megmenti a vezetőjük életét, hálából a vezető franciává lépteti elő Pierre-t, egy egész estét együtt töltenek, esznek-isznak és beszélgetnek.

Másnap azért csak elindul Pierre, hogy a bevonulásakor ölhesse meg Napóleont, azonban elkésik. Egyrészt azért, mert Napóleon már jóval korábban megérkezik a városba annál, mint amiről Pierre-t informálták. Másrészt pedig két család eltéríti a céljától. Az egyik család rimánkodik neki, hogy mentse ki a kislányukat az égő házukból. Ezt Pierre meg is teszi, de mire visszaér a kislánnyal oda, ahol a családdal találkozott, ők már nincsenek ott. Mindenkit kérdezget, hogy nem látták-e, merre ment a család, amikor feltűnik a színen még egy, megmentésre szoruló család. Egy idős pár és a lányuk állnak az utcán francia katonáktól körülvéve. A franciák éppen lerabolják róluk a ruhájukat, amikor Pierre odamegy, és verekedésbe kezd velük. Sajnos ő húzza a rövidebbet, fogságba esik, és mivel gyanús külsejűnek ítélik, még azzal is megvádolják, hogy ő gyújtotta fel Moszkvát.

Mit jelent számodra a költözés?

Lev Tolsztoj: Háború és béke, Harmadik könyv első felvonás

 

Robogunk is tovább a képzeletbeli(!) Oroszországban. Ha érdekelnek az előzmények, megtalálod itt, itt és itt. (Vajon milyen hosszú lesz ez a mondat, mire leírom az összes gondolatom erről az ezerötszáz oldalról? 😊)

A harmadik könyv cselekményét szintén kénytelen vagyok két részre osztani. Egyrészt azért, mert még nem végeztem a harmadik könyvvel… Bizony, piszkosul le vagyok maradva. Másrészt azért, mert a második rész irtó hosszú, így ez a bejegyzés is valószínűleg az lesz. 😊

Az első részben 1812 nyarán vesszük fel ismét a fonalat, amikor is a napóleoni háborúk már Oroszország területén zajlanak, és az ellenség igencsak közelít Moszkva felé. Az első és a második részben is elég sok elmélkedést olvashatunk általában a háborúkról és kimondottan erről a konkrét háborúról, ezeket nem szeretném nagyon részletezni, majd csak az értékelésemben.

Alexander cár egy, a tiszteletére rendezett bálon értesül a franciák betöréséről Oroszországba, és ezzel veszi kezdetét Napóleon oroszországi hadjárata.

Andrej újra aktív szolgálatba lép, de csak azért, hogy a hadsereg kötelékén belül megtalálhassa Anatole-t. Legnagyobb bánatára azonban nem sikerül elkapnia.

Nikolajt levélben értesíti az anyja Natasa eljegyzésének felbomlásáról és a betegségéről, és újfent kéri, hogy térjen haza, de épp a háború előtt Nikolaj nem akarja elhagyni a sereget. Ám a háború ekkor még csak visszavonulásból áll. Az első ütközetre július 13-án kerül sor. Ebben Nikolaj véghezvisz egy hősies támadást, ami miatt kitüntetik. A csatatéren tapasztaltak miatt azonban úgy érzi, az egész háborúskodásban nincs semmi hősies.

Bár Natasa anyja maga is beteg, mégis útra kel Moszkvába, hogy a lánya mellett lehessen. Natasa egyre inkább erőre kap. Ez nagy valószínűséggel Pierre egyre sűrűbb látogatásainak is köszönhető. Pierre fülig szerelmes Natasába, ám mivel tudja, hogy ebből a kapcsolatból nem lehet semmi, eltökéli magát, hogy beszünteti a látogatásokat.

Eközben Moszkvában egyre aggasztóbb hírek keringenek a háborúról, megjelenik egy hivatalos cári kiáltvány, mely hadba hív minden hadra fogható embert, és még egy hivatalos imát is kiadnak Oroszország megsegítésére.

A császár személyesen látogat Moszkvába, ahol nemesi tanácsot készül tartani. Petya elszökik otthonról, hogy személyesen láthassa a császárt. Majd agyonnyomja a tömeg, de végül nem csak, hogy látja az uralkodót, de még szerez is egy darabot a császár által dobált piskótából. Ezután végképp elszánja rá magát, hogy ő is belép a seregbe, pedig csak tizenöt éves. A családja, főleg az anyja persze először tiltakozik, végül mégis kötélnek állnak.

A nemesi tanácson a nemesek egymást igyekeznek túllicitálni, hogy ki mennyi pénzzel támogatja a háborút, és mennyi embert állít szolgálatba.

A második részben rengeteget olvashatunk valós háborús eseményekről, főként a Szmolenszknél és nemsokkal azután a Borogyinónál vívott csatákról. A főszereplőink közül ebben a részben a Bolkonszkij családot látjuk többet, illetve Pierre-t.

Mikor a seregek már közel járnak Szmolenszkhez, Andrej levelet küld az apjának, hogy azonnal hagyják el vidéki birtokukat, amely igen közel esik az említett városhoz, és menjenek Moszkvába. Az öreg herceg nem akarja feladni a birtokát, összegyűjti az embereit, és kész rá, hogy harccal védje meg, ami az övé, de sajnos agyvérzést kap. Marja hercegnő ezután tüstént rendelkezik az utazásról, de sajnos csak nagy nehezen tudnak elindulni a beteg herceggel, és egy közbeeső birtokukon meg kell, hogy álljanak. Itt az öreg herceg újabb agyvérzést kap, ami után nem sokkal meg is hal. Ezután érthető módon Marja hercegnő is késlekedik a továbbutazással. A parasztok eközben fellázadnak ellene, nem akarják hagyni, hogy elmenjen, a franciák ugyanis azt ígérik a népnek, hogy nem esik bántódásuk, ha nem menekülnek el. Szorult helyzetéből Marja hercegnőt éppen Nikolaj Rosztov menti ki, aki csapataival éppen a közelben táborozik.

Marja hercegnő végül szerencsésen megérkezik Moszkvába, de már onnan is továbbáll, mert mindenki más is szép lassan elmenekül a városból, ahogy a frontvonal egyre közelebb húzódik. Pierre-t azonban valahogy feltüzelik a hadi hírek, és úgy dönt, hogy mégis csatlakozik a hadsereghez. Éppen a borogyinói csata előtt éri el őket, így ő is részese lesz a csatának, de csak kóvályog a ropogó fegyverek közt, és mindenhol csak láb alatt van.

A csatában Andrej súlyosan megsebesül. A kötözősátorban nem mással, mint régi és sokat keresett ellenségével, Anatole-lal találkozik, aki maga is megsebesült, és le kell vágni az egyik lábát. Andrej ráébred, hogy a háború fényében a köztük lévő viszály már nem számít.

A borogyinói csatában mindkét fél nagyon súlyos veszteségeket szenved.

Volt már valami fontos esemény az életedben, mely az egész világnézetedet megváltoztatta?

Lev Tolsztoj: Háború és béke Második könyv, második felvonás

Ezen a héten folytatjuk a Háború és béke második könyvének áttekintését.

A harmadik rész elején már 1809-et írunk. Elsőként Andrej Bolkonszkijt láthatjuk, amint a birtokain tevékenykedik. Üzleti ügyben azonban fel kell keresnie Rosztovékat, és ott egy furcsa, új, üdítő érzés keríti hatalmába, minek eredményeképpen elhatározza, hogy nem temeti el többé magát a gyászba és az életuntságba. Pétervárra utazik, ahol újra szolgálatba áll, hadi emlékiratokat ír és a törvénykezésben segít.

Hamarosan Rosztovéknak is Pétervárra kell utazniuk, ugyanis komoly anyagi problémákkal küzd a család, ezért az öreg gróf elhatározza, hogy munkát vállal valami hivatalban.

Pierre is visszatér Pétervárra, és látszólag kibékül Elennel. Valamint Borisz is éppen Péterváron tartózkodik. Mikor hírét veszi, hogy korábbi szerelme Natasa Rosztova is a városban van, elkezd hozzájuk járni. És bár egyáltalán nem akarja már elvenni Natasát (ugyanis egy gazdag lányra fáj a foga), mégis egyre többet van náluk.

A rész végén több fejezeten keresztül olvashatunk egy nagy bálról, ahol megjelenik Pétervár krémje, vagyis az összes főbb szereplőnk egyszerre lép a színre. Ezen a bálon Andrej Bolkonszkij több táncot is eljár Natasa Rosztovával, és ekkor tudatosul benne, hogy az érzés, ami annak idején Rosztovéknál megcsapta, az a szerelem volt. Andrej ezután rövid úton megkéri Natasa kezét, aki igent is mond neki. Azonban Andrej apja, az öreg herceg nincs elragadtatva attól, hogy a fia ennyire rangon alul szeretne újraházasodni, ezért azt mondja neki, hogy legalább egy évet várjon a dolog nyélbe ütésével. Andrej belemegy, külföldre távozik, hogy az egészségét feljavítsa ezalatt az egy év alatt. Mielőtt elmegy, „felmenti” Natasát az ígérete alól, vagyis csak titokban maradnak jegyesek, hivatalosan nem, hogy ha Natasa az egy év alatt beleszeretne valaki másba, nyugodt szívvel mondhasson nemet Andrejnek.

A negyedik rész kizárólag Rosztovékkal foglalkozik. Nikolajt folyton levelekkel bombázza az anyja, hogy térjen már haza a seregtől, mert minden takarékoskodás ellenére egyre rosszabbul állnak anyagilag, és az öreg gróf már nem tudja helyrehozni a dolgokat. Nikolaj nagy nehezen beadja a derekát, pedig nagyon jól elvolt most a seregben, mivel éppen nem állnak hadban, ezért gyakorlatilag alig csinálnak valamit.

Hazaérkezve először is szembesül a kishúga eljegyzésével, amitől nincs túlzottan elragadtatva.

Másrészről pedig újra felfedezi magának az egyre inkább nővé érő Szonyát. Pechjére azonban az anyagi problémák megoldását az anyja abban látja, hogy Nikolajt egy gazdag lánnyal akarja összeházasítani, és már szerzett is egy jelöltet a csúnya és túlkoros örökösnő, Karagin Julie személyében. Nikolaj azonban nem csak, hogy tiltakozik, hanem be is vallja, hogy mégis arra jutott, hogy Szonyát akarja elvenni. Ebből aztán nagy családi perpatvar keveredik.

A karácsonyi ünnepek alatt alkalom adódik rá, hogy Szonya és Nikolaj egy pillanatra kettesben maradjanak, és ekkor elcsattan köztük az első csók.

Nikolaj azzal a szándékkal tér vissza a sereghez, hogy minél előbb leszerel, hogy elvehesse Szonyát.

Az idős gróf úgy dönt, annak érdekében, hogy Natasának elég hozományt tudjon biztosítani, el kell adniuk a moszkvai házukat és a környéken lévő birtokát. Hogy vevőt találjon, a lányokkal, Natasával és Szonyával fel is utazik Moszkvába. A grófnő sajnos gyengélkedik, ezért őt vidéken hagyják.

Az ötödik részben Moszkvában találkoznak a szereplőink. Az öreg Bolkonszkij herceg a lányával, Marjával és Bourienne kisasszonnyal utazik fel. Egyre rosszabbul bánik Marjával, úgy érzi, hogy minden gondjának ő az okozója. Egy ponton pedig közli is vele, hogy jó lenne, ha elválnának az útjaik, és célozgat rá, hogy jó lenne, ha Marja hercegnő mihamarabb találna magának egy potenciális kérőt, mert az felgyorsítaná az elválásukat.

Borisz is felbukkan Moszkvában, ahol két gazdag lány közt ingadozik. Az egyik éppen Marja hercegnő, a másik pedig az a Karagin Julie, akit előzőleg Nikolaj Rosztovnak szántak. Borisz végül Julie mellett dönt, és be is jelentik hivatalosan az eljegyzésüket.

Natasa bemutatkozik leendő apósánál és sógornőjénél, de sajnos nagyon rosszul sül el a találkozás. Egyértelművé teszik számára, legalábbis az öreg herceg, hogy nem látják szívesen, és nem örülnek ennek az eljegyzésnek. Natasa nagyon rosszul érzi magát.

Egy este az öreg Rosztov gróf a lányokkal, Natasával és Szonyával színházba megy, ahol találkoznak Elennel. Elen bemutatja Natasát a hóhányó bátyjának, Anatolne-nak. Anatole halálosan beleszeret a lányba, és Natasának sem közömbös a pasas.

Elen meghívja Rosztovékat az estjére, ahol Natasa szinte szándékosan úgy szervezi, hogy kettesben maradhasson Anatole-lal, ahol elcsattan az első csókjuk. Ezután titkos levelezésbe kezdenek. Kitervelik Natasa megszöktetését arra az estére, amikor a gróf nem tartozik a házban. Szonya azonban felfedezi a titkos cselszövést, és a vendéglátójukkal együtt megakadályozza a szöktetést. Natasa ezután nagyon ki van borulva. Először megpróbálja megmérgezni magát, arzént vesz be, de rögtön szól is Szonyának, így még időben sikerül megmenteni. Ezután levélben felbontja az eljegyzését Andrejjel.

Az egész városban híre megy a szöktetésnek, bár az öreg grófhoz valahogy ez nem jut el, így ő csak annyit tud, hogy a lánya megbetegedett.

Nem sokkal ezután Andrej visszatér. Egyrészt értesül az eljegyzése felbomlásáról, másrészt pedig a pletykákról. Pierre útján visszaküldi Natasa leveleit és arcképét a lánynak.

Az utolsó jelenetben Pierre-t látjuk, amint az 1812. évi üstököst bámulja, amitől a világ csupa rosszat vár, de Pierre-t ez mégis inkább felvillanyozza. Rádöbben, hogy szerelmes Natasába. (Az említett üstökös 1811-ben volt megfigyelhető, az 1812 vagy elírás, vagy pedig az orosz időszámítás szerint értendő.)

Romantikusnak vagy ostobaságnak tartod a lányszöktetést?

Lev Tolsztoj: Háború és béke Második könyv, első felvonás

Folytatjuk a Háború és béke cselekményének „rövid” áttekintését. 😊 Ma a második könyvet vesszük górcső alá.

A második könyv öt részből áll. Hogy ne nyúljanak túl hosszúra a bejegyzések, a második könyv tartalmát két részben fogom feltölteni. Elsőként megnézzük az első és a második részt, jövő héten pedig a harmadik, negyedik és ötödik részeket.

Az első rész 1806-ban kezdődik, vagyis az első könyv végéhez képest legalább egy fél évet átugrunk. Pierre és Rosztovék szála Moszkvában fonódik egybe. Az egész város azt pletykálja, hogy Elennek, Pierre álomszép feleségének Dolohov a szeretője. Pierre, bár nincs tényleges bizonyítéka erre, mégis párbajra hívja Dolohovot, és meglövi. Ezután feleségét hátrahagyva Pétervárra távozik.

A párbaj után Dolohovot a fiatal Nikolaj Rosztov karolja fel. Dolohov rengeteget jár hozzájuk, és beleszeret Szonyába. Bár Nikolaj saját bevallása szerint már kiszeretett a lányból, vagy legalábbis nem akarja lekötni magát ilyen fiatalon, mégis bosszantja a dolog. Dolohov meg is kéri Szonya kezét, de Szonya hűséges Nikolajhoz, kikosarazza a kérőt. Ezután Nikolaj bosszút akar állni Dolohovon, de fordítva sül el a dolog – egy „barátságos” kártyapartin Dolohov teljesen megkopasztja Nikolajt.

Bolkonszkijéknél dráma van, az idős herceget ugyanis arról tájékoztatják, hogy a fia elesett a harcokban. Andrej azonban váratlanul beállít, éppen akkor, amikor Lizánál, a feleségénél beindul a szülés. A harcok és a sérülése teljesen más színben tüntetik fel Andrej előtt az életet, alig várja, hogy végre a feleségével és a gyermekükkel lehessen, ám Liza tragikus módon belehal a szülésbe.

A második rész szintén két vonalon halad tovább. Elsőként Pierre-t láthatjuk, amint Pétervárra tartó útja során összetalálkozik valakivel, aki egyrészt a későbbiekben sokáig a pártfogója lesz, másrészt pedig bevezeti Pétervár szabadkőműves páholyába. Pierre élete ettől fenekestül felfordul, igyekszik a közjó szolgálatlába állítani magát, de sajnos a háta mögött mindenhol megcsalják. Moszkvában pedig teljesen elítélik a tettét (mármint a párbaját Dolohovval), és mindenki szegény feleségét sajnálja, és próbálnak minden lehető módon a kedvében járni. Többek közt a kis Borisz Drubeczkoj is nagyon igyekszik Elen kegyeibe férkőzni.

Nikolaj Rosztovval és feljebbvalójával, Deniszovval a frontvonalon találkozunk újra. A seregben áldatlan állapotok uralkodnak, nincs élelem, nincs rendes szállás a katonák számára, aki pedig véletlenül megsebesül, leginkább csak abban reménykedhet, hogy hamar meghal, mert az orvosi ellátás és a higiénia gyakorlatilag a nullával egyenlő. Ebben a helyzetben Deniszov elrabol egy élelemszállítmányt a saját katonái számára, amit azonban az íróasztal mögött kuksoló, befolyásos tisztek nem néznek jó szemmel.

Deniszov valószínűleg szánt szándékkal megsebesíti magát, és kórházba kerül. Erre azért volt szükség, hogy elodázhassa a meghallgatását az élelemlopási ügyben. Nikolaj segítségével szeretne kegyelmet kérni magának közvetlenül az uralkodótól. Nikolaj, hogy Deniszov kérését teljesítse, Tilsitbe megy, hogy ott találkozhasson az uralkodóval. Tilsitben nagy felfordulást talál, mindenki a béke megkötését ünnepli (1807 nyara), ez elég visszás színben tűnik fel előtte, hiszen még csak nemrég látta, milyen körülmények között élnek és halnak a katonák.

Szereted a háborús történeteket?