A nagy angol értelmező szótárával híressé vált Samuel Johnson élete során egyetlen regényt írt, ez lett a Rasselas, Abesszínia hercege (The Full History of Rasselas, Prince of Abissinia). A könyvben a hercegi sarj életútjának egy szakaszát követhetjük nyomon. Az uralkodó gyermekei egy zárt völgyben élik gondtalan életüket jómódban és nyugalomban, távol a világ bajaitól. Rasselas azonban unatkozik, ezért úgy dönt, hogy megszökik. Ebben egy költő, Imlac és az egyik lánytestvére lesznek a segítségére.
Végül
négyen vágnak neki a nagyvilágnak, elmennek Egyiptomba, ahol Rasselas több
különböző foglalkozású férfival megismerkedik annak érdekében, hogy fel tudja
mérni, mivel is kellene töltenie hátralévő életét, hogy boldog lehessen.
Azonban maradéktalan boldogságot sehol sem tapasztal, így végül csalódottan
bár, de úgy dönt, hogy hazatér Abesszíniába.
Habár
a történet fő mondanivalója már viszonylag korán megfogalmazódik Imlac
élettörténetében – az örök boldogság elérhetetlen cél, és amíg valaki ezt
hajkurássza vagy erről ábrándozik, addig elmegy mellette az élet –, Johnson
lehetőséget ad a főhősének, hogy maga is erre a végkövetkeztetésre jusson a
saját tapasztalatai alapján. Ez végül gyakorlatilag teljesül is, annyi kiegészítéssel,
hogy Rasselas arra a megállapításra jut, hogy a változatosság teszi élvezhetővé
az életet. Valamint Rasselas útja lehetőséget ad Johnsonnak arra, hogy több
különböző témában is kifejthesse filozofikus gondolatait, úgy mint a múlt
megértése és fontossága, a művészetek, a házasság és a családi élet, a gyász és
a veszteség.
Mivel
a boldogság, mint téma mostanában engem is foglalkoztat, szívesen elolvasnám
ezt a könyvet. Akár még a manapság nagyon menő selfhelp könyvek közé is
beillene. Érdekes a kiinduló helyzet, a gondtalan, felhőtlen élet mégsem
annyira tökéletes, mint ahogy azt gondoljuk, és bármennyire is fáj ezt időnként
belátni, a „problémák” adják az élet sóját. A boldogság pedig önmagában nem
lehet az életünk célja, mert ez egy nem helyénvaló cél. Az élet nagy
paradoxona, hogy a boldogságot hajkurászva egyre boldogtalanabbak leszünk. Az
emberiség nagy, tantaloszi kínja…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése