Joaquim Maria Machado de Assis: Brás Cubas síron túli emlékezései

Ma egy nagyon különleges könyvvel kezdünk el foglalkozni. De hogy miért is különleges, az majd csak a következő bejegyzésből fog kiderülni. 😊 Ma csak megnézzük Joaquim Maria Machado de Assis Brás Cubas síron túli emlékezései című művének cselekményét.

Ahogy az a címből is kiderül, itt egy visszaemlékezésről van szó. De nem akármilyenről! Brás Cubas, a főszereplőnk a halála után emlékezik vissza az életére.

Emlékezéseit a halálával kezdi, egész részletesen leírja a halálának körülményeit. Aztán néhány fejezet múlva, bravúros logikával áttér a születésére, és onnantól fogva, ugyan kisebb-nagyobb időbeli ugrásokkal, de egyenesen haladunk előre az életében.

A kisgyermekkorából azt emeli ki, hogy milyen szertelen, vadóc volt, és hogy főleg az apja mennyire elkényeztette őt. Nem tudott olyan csínyt elkövetni, amiért igazán megfenyítették volna.

Az első igazi kellemetlenség az életében az első szerelme miatt éri. Marcela ugyanis egyszerre több vasat tart a tűzben, és láthatóan mindig annak kedvez, aki éppen a legtöbb és a legdrágább ajándékokkal halmozza el őt. Mivel Brás jómódú családból származik, ez eleinte nem probléma számára, de aztán rövid időn belül jókora adósságot halmoz fel. Ekkor az apja erőszakkal Európába, Portugáliába küldi, egyrészt, hogy elszakítsa Marcelától, másrészt pedig, hogy jogot tanuljon.

Néhány évet ott tölt, és valóban jogi tanulmányokat folytat, sőt, el is végzi az iskolát, de emellett elég léha életet él. Egy napon azonban az apja hazahívja, mert az anyja súlyosan lebetegszik. Brás még éppen időben érkezik vissza Rióba (Rio de Janeiro), hogy néhány szót válthasson nagy beteg anyjával, röviddel azután azonban a nő meghal. Brást annyira lesújtja ez a szomorú eset, hogy egy időre az egyik vidéki birtokukra vonul vissza.

Ekkor is az apja lendíti ki a fásultságból, kérleli, hogy egyrészt lépjen fel a politikában, másrészt pedig nősüljön meg. Brás mindkettőbe beleegyezik. Az apja már ki is nézte számára az egyik befolyásos képviselő lányát, bízva abban, hogy ez a házasság majd a karrierjére is jó hatással lesz.

Brás ekkor ismerkedik meg Virgíliával. Egy ideig randiznak is, ám végül Brás kosarat kap, Virgília az egyik vetélytársához, Lobo Neveshez megy hozzá. Kis idővel az esküvő után Virgília és Brás egy bálban találkoznak újra. Ekkor még csak beszélgetnek, a következő bálban már táncolnak is néhány keringőt, és menthetetlenül egymásba szeretnek. Ekkor kezdődik meg a hosszú éveken át tartó, titkos viszonyuk, és ennek a viszonynak a leírása teszi ki a könyv nagy részét. Brás barátságot köt Virgília férjével, Lobo Nevesszel, így bejáratos lesz a házukba. Ám csakhamar gyanakodni kezdenek rájuk. Ekkor vesz egy kis házikót, ahová beköltöztetik Virgília egykori varrónőjét, így a nő akaratlanul is a titkos kapcsolat őrzője lesz.

Nagyon szeretik egymást, ám Virgília nem hajlandó elhagyni Lobo Nevest. Brás annyira odavan a nőért, hogy látszólag képes belenyugodni a másodhegedűs szerepébe. Ám Lobo Nevest kinevezik egy északi tartomány elnökévé, ami azzal jár, hogy oda kell költözniük, így Brás és Virgília kapcsolatának a távolság miatt vége szakad.

Ezután Brás csak teng-leng. A nővére összeismerteti egy potenciális menyasszony-jelölttel, ám a lány tragikusan fiatalon egy járvány áldozata lesz. Politikai babérokra tör, nem kisebb pozíciót céloz meg, mint a miniszterit, ám kudarcot vall. Ezután ellenzéki újságot alapít, de azt is feladja. Virgíliával is találkozik később újra, amikor visszaköltöznek Rióba, de a kapcsolatukat már nem újítják fel.

Az utolsó fejezetben összegzi az életét, és arra jut, hogy sok mindent nem ért el, de azt sem mondhatja, hogy rossz élete volt, mert látott a magáénál sokkal sanyarúbb sorsokat is.

Ha most írnád meg az életrajzodat, életed melyik eseményét tennéd a fő helyre?

„Higgyék el, nincs jobb dolog az emlékezésnél, senki ne higgyen a jelen boldogságban… Az idő múlásával, amikor lecsillapodik a szenvedély, akkor igen, akkor már átadhatjuk magunkat a maradéktalan gyönyörűségnek, mert a két illúzió közül az a jobb, amelybe fájdalom nélkül belefeledkezhetünk.”

„…a saját kis játék kardunk mindig nagyobb, mint Napóleon pallosa.”

„Egy alaptalan vagy téves babona még megengedhető, de az olyan már megengedhetetlen, amelyiknek áldozatul esik az élet egy darabja.”

„…a teljes őszinteség összeegyeztethetetlen egy bizonyos szintű társadalmi helyzettel, és a társadalmi békét csak kölcsönös porhintéssel lehet fenntartani…”

„Harcolj. Vagy szétcsapsz közöttük, vagy nem, az a lényeg, hogy harcolj.”

„Azt nem tagadhatod…, hogy aki jót tesz, mindig boldogabbnak érzi magát, mint az, akivel tették. Mert mi is egy jótétemény? Olyan cselekedet, amely a kedvezményezett valamiféle szükségét megszünteti. Miután az eredmény megvalósult, azaz megszűnt a szükség, a szervezet visszatér korábbi állapotába, közömbös helyzetébe.”

„A jótétemény emlékének tovább élése a jótevő emlékezetében a jótétemény természetével és hatásával magyarázható. Először is, ott van a jótett érzése, és ebből következően annak a tudata, hogy képesek vagyunk jót tenni, másodszor, különbnek tartjuk magunkat egy másik lénynél, mind az állapotunkban, mind az eszközeinkben; és a leginkább megalapozott vélemények szerint ez az egyik valóban igen kellemes dolog az emberi szervezet számára.”