Két dologról szeretnék ma írni, de előre is elnézést kérek, lehet, hogy teljesen értelmetlenül fogok fogalmazni, de magamon kívül vagyok.
Először a nyugisabb téma. Egy hét után beléptem, és a Blogger kezelőfelületén várt egy üzenet, ami pont kapcsolódott Fanny Hillhez. Vagyis a felnőtt tartalomhoz. Úgyhogy biztos ami biztos, leszedtem a borítóról a képeket (pedig annyira tetszett), és az idézeteket is kicsit megritkítottam. Így remélhetőleg elkerülöm azt, hogy a blogot priváttá nyilvánítsák. Akit egyébként érdekel, az írja be egy keresőbe, hogy Fanny Hill + borító + kulcslyuk.
A másik dolog, ami kissé kiverte nálam a biztosítékot: tegnap, vagyis 02. 23-án jelent meg egyik kedvenc íróm (ez itt a reklám helye: Lee Child) új könyve. Egy hónapja be van vésve ez az információ a naptáramba, a dátum pedig pirossal bekarikázva. Direkt előre dolgoztam, hogy hétfőn este korán bezuhanhassak az ágyba, és az egész éjszakát Jack Reacherrel tölthessem. Elképzeltem, ahogy dolgom végeztével elbattyogok a könyvesboltba, úgy teszek, mintha teljesen céltalanul böngésznék a polcokon, kerülgetem a forró kását, csak hogy izgalmasabb legyen, végül csillogó szemekkel az újdonságok feliratú polchoz megyek, orvul letépek róla egy példányt, kinyitom, mélyen beleszagolok, ezzel is jelezve, hogy ő már az enyém, majd odakísérem a kasszához, fizetek, hazamegyek, és megvalósítom az álmom vele. Ehelyett a következők történtek:
(Csak előljáróban, nem Budapestről van szó.) Oké, talán fanatikus vagyok, de ha szeretek valamit, akkor azt én csak nagyon tudom szeretni. Szóval reggel nyolckor már csekkoltam az összes nagy könyvesbolt online felületét, de még mindenhol a rettegett előrendelhető szó fogadott. Tízkor már elkezdtem aggódni, ezért kis segítséggel elértem a kiadót, ahonnan azt a tájékoztatást kaptam, hogy hozzájuk épp akkor érkeztek meg a könyvek, de nem tudják, hogy a boltokban mikor lesznek a polcon. Már ekkor gyanút foghattam volna, de teljesen elvette az eszem a boldog várakozás. Telt-múlt az idő, csináltam a dolgom, hogy korán végezzek, közben pedig időnként csekkoltam pár oldalt, és boldogan láttam, hogy eltűnt az előrendelhető felirat. Négy óra magasságában aztán szinte szárnyakat növesztettem, és repültem a könyvesboltba, ahol közölték, hogy igen, már megérkezett a központi raktárukba, de nem tudják, hogy ők konkrétan mikor fognak belőle kapni. Elmentem egy másik üzletbe, ahol tájékoztattak, hogy igen, nekik is van a központi raktárban, de ők konkrétan csak jövő hét magasságában fognak belőle kapni. Bementem egy harmadik boltba is, ahol az eladó azt sem tudta, ki az a Lee Child.
Nos, bevallom őszintén, nem vagyok otthon a könyvkiadói berkekben használatos szakzsargonnak, ezért naivan azt feltételeztem, hogy ha azt írják, valami február 23-án jelenik meg, akkor azt február 23-ától lehet kapni, kézbe vehetem bármelyik üzletben, és ha kifizettem, akkor hazavihetem, és onnantól kezdve azt tehetek vele, amit csak akarok, mert az enyém lett. Ebből az, úgy tűnik, félteértelmezésből kifolyólag pedig két órás kiselőadást tartottam otthon arról, hogy milyen elferdült fogyasztói társadalom az, ahol képtelenség fogyasztani, holott én súlyos forintokkal többet hajlandó lettem volna kiadni csak azért, hogy már aznap megkaphassam, amit szeretnék. (Nem erősségem a várakozás...)
Na mindegy, most, hogy ezt kiírtam magamból, kissé megkönnyebültem. De azért ha valaki erre jár, és ért az ilyesmikhez, felvilágosíthatna, hogy hogy is megy ez a dolog a megjelenéssel.
Kicsit kapcsolódva a blog témájához, most épp a Jane Eyre-en és Candide-on kérődzök a listáról. Mindkettő életveszélyes, bár közel sem hasonlóképpen. Részletek később.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése