Lőjem vagy ne lőjem? | Abszolút szubjektív vélemény a spoilerezésről

Ez a téma nagyjából azóta foglalkoztat engem, mióta írom ezt a blogot. Számomra sosem volt kérdés, hogy a bejegyzéseimben eláruljak-e az adott könyvből fontos eseményeket, adott esetben akár a végkifejletet is. Viszont minél több könyves blogot olvasok és könyves videót nézek, annál többször találkozok azzal, hogy fontos szempont, hogy ne áruljunk el kulcsfontosságú információkat a könyvről. Ami teljesen rendben van egyébként, ha a célunk a könyvek népszerűsítése. Én is úgy gondolom, hogy ha azt akarjuk, hogy mások is elolvassák a könyvet, akkor nem szabad minden fordulatot és érdekességet felfednünk, hiszen máskülönben már nem lesz értelme elolvasni az adott művet.

Ugyanakkor nekem például arra is lenne igényem, hogy a könyveket az olvasás után megbeszéljünk, mint egy könyvklubban. Egy jó könyv ugyanis szerintem nem csak addig érdekes és izgalmas, amíg el nem olvassuk, hanem utána is. Szerencsére azért nem mondhatom, hogy nincs erre példa.

Nagyon sok könyves tartalommal találkozok a különböző felületeken, több blogot és Youtube csatornát is követek, de bevallom őszintén, hogy ha egy konkrét könyvről van szó az adott bejegyzésben/videóban, akkor azt két esetben fogyasztom:

- vagy ha olyan könyvről van szó, amit már olvastam (amit jelenleg elég nehéz eltalálni, mivel a sikerkönyvekhez én általában később jutok hozzá, és még később kerülnek nálam sorra),

- vagy ha olyan könyvről van szó, aminél biztos vagyok benne, hogy nem fogom elolvasni, de mégis érdekel nagyjából, hogy miről szól, mert már ezer helyen láttam.

Vagyis nagyon ritka az, amikor egy-egy könyves reklám megfog.

Persze tisztában vagyok vele, hogy ez egyéni ízlés kérdése. Én magam jobb szeretem az átfogó, mindenre kiterjedő, részletesebb értékelőket, de nyilván azokról a könyvekről, amelyeket már olvastam. Én ilyesmiket igyekszem írni, és úgy gondolom, meg is tettem a megfelelő óvintézkedést, hiszen állandó jelleggel szerepel a blogon, hogy a bejegyzéseim spoilert tartalmazhatnak (és többnyire tartalmaznak is). Ugyanakkor fájlalom egy kissé, hogy sokan inkább reklámfelületként tekintenek a blogjukra/vlogjukra, mintsem egyfajta beszélgető felületre.

Persze lehet, hogy csak azért érzem így, mert nekem speciális az érdeklődésem, és nem találok senkit, aki velem együtt áradozna a Wertherről. J (Vagy akár a hibáira is rámutathatna, csak beszélhetnék már róla valakivel. Tisztára Werther-komplexusom van JJ) Valamint bizonyára az is közrejátszik a dologban, hogy az én szerény kis felületemen nem mutatkozik túl nagy aktivitás, és nem tudom, hogy ez azért van-e, mert régi könyvekről írok, vagy a stílusom miatt vagy mert nem reklámozom agyon magam, vagy éppen a spoilerek miatt. (Bár ez utóbbit kötve hiszem.)

Mindenesetre az én hitvallásom az (ha esetleg a fentiekből ez nem lett volna teljesen egyértelmű J), hogy nem csak ajánlási célzattal érdemes egy könyvről is beszélni, hanem akkor is, amikor már túl vagyunk az olvasáson. Persze lehet felhívni az emberek figyelmét egy-egy jó könyvre, ezzel az ég világon semmi probléma nincs. De egy olvasás utáni kibeszélés szerintem sok esetben éppen annyira építő jellegű lehet a felekre nézve, mint akár maga az olvasás, és ezt nem szabadna figyelmen kívül hagyni.