Mérföldkő #2 | Tapasztalataim 100 könyv tükrében 2.

 

A múlt héten már kicsit összefoglaltam a projekt során szerzett tapasztalataimat. Felállítottam bizonyos kategóriákat aszerint, hogy milyen hatással voltak rám a könyvek, és láthattuk, mennyire sokszínű és szerteágazó a paletta. Ebből azt a következtetést vontam le, hogy koránt sem lehet egyöntetűen kijelenteni, hogy van 1001 könyv, amit mindenkinek el kellene olvasnia. Nekem is volt számtalan olyan mű, amely vagy nem hagyott bennem mély nyomot vagy egyáltalán nem tetszett. Ezzel viszont még nincs vége a tanulságoknak. Ma egy más oldalról szeretném összegezni az olvasmányélményeimet.

Kezdettől fogva fontos volt számomra, hogy amennyire csak lehet, időrendi sorrendben olvassam a könyveket. Úgy gondoltam, ez is ad majd egyfajta összehasonlítási alapot. Illetve így nyomon követhetem majd a világ változásait. És persze tettem azért út közben számtalan kitérőt, mégis azt mondhatom, nagyrészt tartottam az „ütemtervet”. És ezáltal úgy érzem, egy fantasztikus időutazáson vehettem részt.

Láttam a világ fejlődését, és szédítő volt. Láttam karddal, majd pisztollyal harcolókat. Láttam gyalog, lóval, lovas kocsival majd vonattal közlekedőket. Ott voltam a világ felfedezésénél (konkrétan például Afrika körbehajózásánál). Jártam a gyarmatokon, megismerkedtem némileg az indiánok és a rabszolgák életével is. Testközelbe kerültem járvány sújtotta területekkel, és szerencsésen megmenekültem a főhősökkel együtt. Tanulmányoztam különféle vallásokat, szokásokat, jogrendszereket. A világ sok helyén jártam, és sok ismerőst szereztem.

Egyszóval ez egy fantasztikus utazás volt téren és időn át, és továbbra is azt tudom mondani, hogy abszolút megérte. De ahogy egy világ körüli hajóút sem való mindenkinek, úgy ez az időutazás sem. Fel kell mérni az eszközeinket, a forrásainkat, a hajlandóságunkat és az időnket, és mindezeket mérlegelve kell döntenünk arról, hogy belevágunk-e.  Akit nem különösebben érdekel a világ múltbéli változása, az például úgy gondolhatja, hogy teljesen felesleges belevágnia. Van viszont egy tényező, amit gyakorta elfelejtünk számításba venni. Ez pedig nem más, mint maga az ember.

A legtöbb könyv, amit a projekt során olvastam, e világban játszódott, és valós cselekménnyel bír. (Itt a valóst úgy értem, hogy a leírt dolgok megtörténhettek, nem mondanak ellent semmilyen természeti törvénynek.) És a főszereplők emberek voltak. Kitalált figurák persze, de bizonyos értelemben ugyanolyan hús-vér emberek, mint te meg én. És a legérdekesebb megfigyelést éppen az emberekkel kapcsolatban tettem. Mégpedig azt, hogy bárhogy is változott a világ körülöttünk, mi, az emberek mégsem változtunk egy szemernyit sem. Elemi szinteken ugyanazok a dolgok mozgatnak meg minket, ugyanazokat a hibákat követjük el, ugyanazok a dolgok motiválnak vagy épp kárhoztatnak bukásra. És ezt az évszázadokon átívelő állandóságot én nagyon érdekesnek találom. Furcsa és hihetetlen egyszerre.

Ugyanakkor épp az embereknek ez az állandósága az, ami hihetetlen erővel tölti meg a könyveket. Mert erre az állandóságra alapozva minden történetből tanulhatunk. Még a legunalmasabb, a legbosszantóbb könyvben is felfedezhetünk valamit, egy aprócska dolgot, amin elgondolkodhatunk, és ami akár még az életünket is megváltoztathatja.

Ennek a fantasztikus dolognak a felfedezésével egy időben pedig szeretnék egy kis újdonságot bevezetni a blogra. A jövőben minden könyves bejegyzésben találtok majd egy „Kedves naplóm / Journaling” szekciót egy kérdéssel.

A journaling vagy naplóírás egy nem túl bonyolult technika, ugyanakkor nagyon hasznos. Ha csak úgy általában írsz a napodról esténként egy oldalt vagy csak pár sort, már az is segít kitisztítani a fejedet, és nyugodtabban fogsz aludni. De ha célzott kérdésekre próbálsz írásban válaszolni, az nagyban segíti az önismeretet. Írásban (főleg kézírás esetén) az ember összeszedettebb, van ideje átgondolni a dolgokat. És ez az átgondolás sokszor érdekes válaszokhoz vezet(het).

Én magam is épp most igyekszem a napi rutinom részévé tenni a naplózásnak ezt az irányított, elmélkedős formáját, és arra gondoltam, talán mások is kedvet kapnának a csatlakozáshoz.

A kérdést mindig az aktuális könyv fogja ihletni, mégis annyira általános lesz, hogy mindenki el tud majd rajta gondolkodni, és a saját életére tudja vonatkoztatni. A feladat pedig nagyon egyszerű. Egy füzetbe egy tollal le kell írni a válaszod a kérdésre. De nem csak úgy oda kell firkantani valamit sebtiben, érdemes időt szánni rá. Én tíz percet tűztem ki magamnak. És nem kell túlgondolni. Ennek a fajta írásnak épp az a lényege, hogy előbb kell leírni a gondolataidat, mint hogy az agyad cenzúrázhatná őket. Mert így fog napvilágra kerülni az igazság.

A dolognak rengeteg pozitívuma van. Először is csupán tíz percről van szó, amit szerintem mindenki el tud különíteni magának. Reggel tíz perccel előbb kelsz, az azért nem olyan nagy érvágás. Vagy lefekvés előtt még leülsz az asztalhoz tíz percre. Nem kell hozzá semmilyen extra felszerelés, vagyis bármikor el tudod kezdeni, nem kell arra várnod, hogy mikor jutsz el a boltba (ami nálunk például Németországban még mindig nem egyszerű). Ugyanakkor ha füzet és/vagy írószermániás vagy (mint én), akkor ez egy remek lehetőség, hogy a régóta parlagon heverő, gyönyörű borítójú jegyzettömböddel és a soha nem használt, ám igen tetszetős töltőtolladdal kezdj végre valamit. J Nem kell ismerned az aktuális könyv tartalmát, vagyis ha nincs kedved 600 oldalnyi csöpögős romantikán átrágnod magad, az sem lehet akadály. (Igyekszem majd a lehető legáltalánosabban megfogalmazni a kérdést, vagy adok hozzá némi magyarázatot.) Valamint semmilyen előismerettel nem kell rendelkezned. Csak magadra, a véleményedre, a világlátásodra, a múltadra, az emlékeidre, a vágyaidra, a céljaidra van szükség.

Kezdésként álljon itt az első kérdés:

Miért szeretsz (vagy éppen nem szeretsz – adjuk meg mindenkinek a lehetőséget J) olvasni?

Banális kérdésnek tűnik, tudom, de ne feledd, tíz percen át írni erről a pofonegyszerű témáról talán nem is annyira pofonegyszerű. Csak akkor tudod meg, ha kipróbálod. J

Ha itt vagy, és belevágsz velem, örülnék, ha küldenél egy jelet: egy hozzászólást, egy lájkot, füstjelet, baglyot vagy amit jól esik. És ha a válasz során valami érdekességre bukkannál, kérlek, ne habozz megosztani velem, velünk akár itt hozzászólásban, vagy Facebookon vagy Instagramon.