Ezért olvasd előbb a könyvet, és ne az értékelést | Lewis Wallace: Ben-Húr

Nem igazán ismertem ezt a történetet, nem láttam egyik film feldolgozást sem, ezért csak valami halvány elgondolásom volt arról, hogy ez valamiféle Jézusról szóló könyv. És mivel az előző félévben volt egy bibliai témájú órám, gondoltam, időszerű lesz ennek a történetnek az elolvasása.

A nagy könyvbeli rövid leírásból rögtön egyértelmű lett, hogy ennek a könyvnek nem Jézus a főszereplője, ám szoros összefonódásokat helyezett kilátásba, így továbbra is aktuálisnak éreztem. Sőt, a leírás alapján hirtelen igen nagy elvárásaim támadtak. De sajnálatos módon csalatkoznom kellett.

A tartalmi összefoglalóból tudhatjuk, hogy a főszereplőnk egy zsidó ifjú, Júda Ben-Húr, akinek személyes elszámolnivalója akad egy római ifjúval, bizonyos Messzalával. Ben-Húr gyakorlatilag a halálból tér vissza – hiszen örökös gályarabságra ítélik –, hogy bosszút álljon esküdt ellenségén, valamint, hogy megkeresse a családját. Ebben a sorrendben. Persze a sors is inkább a bosszúnak kedvez, mert amint visszatér szülőföldjére, majdnem rögtön belebotlik Messzalába, míg a családjáról senki nem tud semmit.

Ben-Húr történetét Jézus története foglalja keretbe. Míg a könyv a három napkeleti bölcs vándorlásával indít, a keresztre feszítéssel zárul, és néhány helyen, főleg a könyv vége felé valóban összefonódik Jézus és Ben-Húr élete. Sőt, Ben-Húr meglehetősen sokat, gyakorlatilag a családját köszönheti Jézusnak. Végeredményben mégsem fedezi fel Jézus életének értelmét, mármint a vallási értelemben vett értelmét, ugyanis a végsőkig sem képes megbocsátani Messzalának. (A főszereplők közül egyébként egyedül egy ember látja Jézus valódi mivoltát, a többiek mind „hagyományos” királyként tekintenek rá, aki majd felszabadítja őket a római elnyomás alól. Ami egyébként az adott korban egy teljesen jogos nézet lehetett, tehát ennél egyáltalán nem éreztem disszonanciát.)

A könyv központi jelenete az a híres-neves kocsiverseny, ami még számomra is többé-kevésbé ismerős volt, mert a filmeket éppen ezzel reklámozták. Meg kell hagyni, a jelenet erősen képernyőre kívánkozott, mert leírva kicsit nehézkes elképzelni, hogy pontosan hogyan is fordultak azok a kocsik, ki hol volt, és mi is történt úgy egyáltalában.

Több nagyon szimpatikus és vagy érdekes szereplő is színre lépett ebben a történetben. Kedveltem Simonidest, akinek teljesen természetes volt, hogy az ura visszatértével újra szolgálatba áll, és nem lép le a nagy zsákmánnyal. Mallukhot is rögtön megszerettem, mert hű segítője volt mind Simonidesnek, mind Ben-Húrnak. (Utóbbinak tudtán kívül is.) Nagyon bírtam Ilderim sejket, ő már-már olyan igazi, modern kori badass szereplő volt. De, akit különösen érdekesnek találtam, az Boldizsár, a napkeleti bölcs lánya, Irasz. Céltudatos, fondorlatos és számító. Egyáltalán nem ilyen tulajdonságokra számítana az olvasó egy nőtől ebben a korban. Ő azonban megtalálta az útját-módját, hogyan érheti el egy férfiak uralta világban a célját. Persze a történet szempontjából rossz célt választott, és pórul is járt, de ez abból a szempontból mellékes, hogy nagyon üdítő volt a karaktere a sok fekete-fehér karakter között.

A kedvenc jeleneteim pedig Ben-Húr első találkozása és beszélgetése Quintus Ariusszal, a római hadvezérrel a gályán, amivel csatába indultak, majd az egyáltalán nem csodás, hanem nagyon is hihető megmenekülése a rabságból.

Egy picit túlírtnak éreztem a könyvet. Sok volt a tájleírás, de a tájak egyáltalán nem voltak változatosak. Szóval lehetett volna kurtítani rajta, de összességében egyáltalán nem volt rossz történet. Engem kizárólag a nagy könyv összefoglalója vitt félre. Ezután bölcsebbnek kell lennem, és csak a könyv olvasása után szabad elolvasnom az említett összefoglalókat!

Egy aprócska érdekesség még a végére: az 1959-es filmfeldolgozásnak a híres zenéjét a magyar Rózsa Miklós szerezte, amivel Oscar-díjat is nyert. Hallgassatok bele:

Furcsa dologra bukkantam ebben a könyvben. Két helyen is emlegetnek magyaros dolgokat, de ez esetben attól tartok, ez csupán a fordító kikacsintása az olvasóra:

„A hetedik hónap – a zsidóban Tisri, a magyarban október…”

„A domb a régi aram Golgotha volt – latinul: Calvaria; magyarosan: kálvária; lefordítva: a koponya.”

Általában nem szokott feltűnni nekem egy könyvben a korhűtlenség, és nem is különösebben akadok fenn rajta, de ez most elég szembeszökő volt:

„E tömeg fölött királyi arányosságú fej látszott – egy államférfiúnak és hódítónak az eszményi feje – alul széles, homlokban domború fej, aminőnek Cézárt modellálta volna Michelangelo.” – Aki ugyebár jó pár száz évvel az események után született csak meg.

Egy új játékkal ismerkedünk meg, amelyet ezúttal a Bosszúállók-rajongók figyelmébe ajánlok: ez az ókori római kockajáték, amit bizonyos tesszerákkal, vagyis kockákkal játszottak.

Szoktál értékeléseket, összefoglalókat olvasni egy könyvről olvasás előtt, vagy inkább ismeretlenül ugrassz bele egy történetbe?

Lewis Wallace: Ben Húr

Mindenekelőtt – ez itt a reklám helye – a szóban forgó könyvet a MEK-ből töltöttem le, ezen a linken ti is megtalálhatjátok teljesen ingyenesen és legálisan.

Végre sikerült befejeznem tehát a Ben-Húr című könyvet. A címmel meggyűlt a bajom, ugyanis többféle változatban is láttam már. Külön írva, kötőjellel írva, rövid és hosszú ú-val. Én maradnék a Ben-Húrnál, vagyis a továbbiakban következetesen ezt fogom használni.

Miről is szól ez a könyv? Krisztus korában járunk, mármint amikor élt. Kis részben egyébként az ő életét is nyomon követjük. De nem ő a főszereplőnk, hanem Júda Ben-Húr, egy gazdag zsidó családból származó fiú. Van neki egy barátja, a római Messzala. Ám hamar kiderül, hogy ez a barátság nem is igazán volt barátság. Ugyanis egy kellemetlen incidens során – egy tetőről lehulló tégla majdnem agyoncsap egy magas rangú rómait – Messzala, mint szemtanú, bűnösnek vallja Ben-Húrt. A fiút gályarabságra ítélik.

Ez az ítélet ugyebár élethosszig szólt volna, ám Ben-Húr megmenekül. Gályája egy véres tengeri csatában vesz részt, amelynek során lehetősége nyílik megmenteni a hajó római kapitányát. A kapitány cserébe nem csak felszabadítja, hanem egyenesen fiává és ezzel örökösévé is fogadja.

Jó pár évvel a Messzalával történt incidens után Ben-Húr, mint gazdag római tér vissza hazájába, az akkor épp a Római Birodalomhoz tartozó Izraelbe. Két célja van: felkutatni a családját és bosszút állni Messzalán. Ahogy leszáll a hajóról, szinte rögtön barátokra talál Szimonidesz és lánya, Eszter, Mallukh, valamint Ilderim sejk, Boldizsár és Irasz személyében. (Boldizsár az a napkeleti bölcs, aki ajándékot vitt a kis Jézusnak születésekor.)

Egy szerencsés véletlen folytán nemsokára éppen cirkuszi játékok kerülnek megrendezésre, és Ben-Húr felajánlja Ilderim sejknek, hogy lesz a hajtója a kocsiversenyen, ugyanis megtudja, hogy Messzala is versenyez. Mivel rómaiként kiváló kiképzésben részesült, könnyedén le is győzi Messzalát, ráadásul Messzala a versenyen megsérül, soha többé nem tud járni.

Ezután egyrészt a családja kutatásával van elfoglalva, másrészt igyekszik sereget toborozni. Egy ideje ugyanis már az a szóbeszéd járja, hogy megszületett a zsidók királya, aki majd felszabadítja őket a római uralom alól, és Ben-Húr mindenképpen szeretne ennek a királynak a segítségére lenni. Egyedül Boldizsár az, aki ragaszkodik hozzá, hogy ez a király nem a földi világban lesz király, de senki sem hallgat rá. Mindenkit fűt a bosszú a rómaiakkal szemben.

A szervezkedések közepette Ben-Húr rábukkan az életben maradt anyjára és húgára. Tulajdonképpen Jézus segíti őt hozzá ehhez. Ám a másik dologra, a dicső zsidó királyságra irányuló reményei szertefoszlanak, amikor szemtanúja lesz Jézus keresztre feszítésének. Felhagy az erőszakos terveivel, és boldogan él szíve választottjával, gyermekeivel és a húgával római villájában.

Bosszúálló típus vagy?

„…a tiszta szív imádsága akkor is az volt, ami most és ami mindig lesz: a lélek sugalmazott éneke.”

„…harcolni akarok érette, hogy viszont megtanítson arra, mikép harcoljak egykor ellene.”

„…a lélek segítségével a gyönge néha boldogul, mikor az erős elvész.”

„Királyok bukása, birodalmak összeomlása nem válthatja meg nyomorúságából az emberi nemet…”

„– A szerelem halálos betegség, amelynek nincs orvossága… – De van: a halál…

„Vannak emberek, akikre nézve a vagyon rejtett átok.”

„Mikor Isten jár a földön, néha századokra vannak egymástól léptei.”

„A vízbefúló embert még meg lehet menteni, …, de a szerelmest nem.”

„Az emberek, szerencsére, nem halnak bele a hiúságukon esett sebbe, sőt nem is soká betegek tőle.”

„…az emberi nem bajai nem a rossz kormányzatból származnak, hanem abból, hogy az emberek nem ismerik az Istent és nem tartják meg a törvényeit.”