Henry Rider Haggard: Salamon király kincse

H. Rider Haggard könyvét a MEK-ből töltöttem le, ide kattintva ti is megtalálhatjátok, és teljesen legálisan és ingyenesen letölthetitek.

Nem éppen ez a regény következett volna a sorban, de az Egy hölgy arcképe után valami könnyedebbre vágytam, és ennek olyan csábító volt a tartalma. Nézzük most meg elsőként, miről is szól ez a nem túl vaskos könyv.

Főszereplőnk és egyben narrátorunk Allan Quatermain, akiről összességében nem tudunk meg egyébként túl sokat. Dél-Afrikában él és vadászattal foglalkozik. De az élete egy ponton váratlan fordulatot vesz, és egy őrületes kalandba keveredik, amit aztán könyv formájában prezentál.

Egy hajóúton ismerkedik meg a másik két főhőssel, Sir Henry Curtissel és Good kapitánnyal. Mint kiderül, Sir Henry és Good kapitány egy titkos küldetésen vannak, és Quatermain segítségét kérik, hiszen ő elég jól ismeri Afrikát. Arról van szó ugyanis, hogy Sir Henry öccse, George egy veszekedés után lelépett, Afrikába jött, és úgy hírlik, hogy a rég elfeledett Salamon király bányáit keresi. Viszont már rég nem hallott hírt róla, ezért Sir Henry eltökélte, hogy felkutatja és békülésre bírja őt.

Teljesen véletlenül Quatermain maga is ismeri a bányák legendáját, sőt, többé-kevésbé személyesen is érintett benne. A tulajdonában van ugyanis egy térkép, amely elméletileg egy lehetséges és túlélhető utat mutat a bányákhoz.

Sir Henry és Good kapitány rábeszélik Quatermaint, hogy tartson velük a veszedelmes vállalkozásra, és támogassa őket hasznos Afrika-ismereteivel. Quatermain kötélnek áll, miután bebiztosította magát és családját minden eshetőségre.

Még mielőtt azonban elindulnának, a felszerelés mellett szolgákat is akarnak beszerezni maguknak. Így csapódik hozzájuk még két teherhordó bennszülött. És még éppen az indulás előtt egy hatodik útitársuk is lesz egy bizonyos Umbopa személyében. Umbopa szintén bennszülött, de valahogy kilóg a bennszülöttek sorából, és már a kezdet kezdetén valamiféle titokzatosság lengi körül. Sejthető, hogy ő nem teljesen az, akinek kiadja magát.

A hatos társaság aztán egy szép napon útnak is indul. Az út egyébként két okból veszélyes. Egyrészt azért, mert egy hatalmas sivatagon kell átkelni, másrészt pedig azért, mert nincs élő ember, aki el tudná mondani, pontosan mi is található a sivatag túloldalán.

Nos, kis csapatunk csodával határos módon leküzdi az első akadályt, mármint a sivatagot, és egy elszigetelt, furcsa bennszülött országba érkeznek, Kukuánaföldre. Mire ide megérkeznek, a két teherhordót elveszítik, így csak négyen, Quatermain, Sir Henry, Good kapitány és Umbopa lépnek Kukuánaföldre. A három fehér ember, hogy biztonságban mozoghasson az idegen, ismeretlen területen, kvázi isteneknek adják ki magukat.

Megismerkednek Kukuánaföld kegyetlen királyával, a király még kegyetlenebb fiával és a király mostohatestvérével, Infedusszal is, részt vesznek néhány ünnepségen, amelynek egyike-másika vérfürdőbe torkollik. A mostohatestvértől pedig hallanak egy érdekes történetet arról, hogy Tuala, a jelenlegi király hogyan lett király.

A történet szerint Tuala az ikertestvére volt a korábbi királynak, de megölte őt, a feleségét és a gyermekét, a törvényes trónörököst pedig elüldözte. Talán nem lesz nagy titok, hogy kiről fog ezután igen gyorsan kiderülni, hogy ő a törvényes trónörökös. 😊

Umbopa, vagyis most már az igazi nevén Ignózi a nagybátyjával, Infedusszal azon melegében egy zendülést tervez. Ehhez kéri a három útitársa segítségét, akik kisebb huzavona után, Salamon király kincseinek és persze Sir Henry öccsének megtalálásában reménykedve belemennek a csatában. Mert hogy a zendülés csakhamar komolyra fordul. Bár rengeteg helyi meghal a harcokban, a főszereplők természetesen túlélik a csatát, Ignózi pedig átveszi a trónt, miután Sir Henrynek sikerül lefejeznie Tualát.

Ezután Ignózi, ígéretéhez híven felkéri az ország bölcs öregasszonyát és Tuala korábbi tanácsadóját, a gonosz vén boszorkány Gagult, hogy kísérje el a triót Salamon király bányáihoz. Bár Gagulnak aljas módon sikerül tőrbe csalnia a „fehér isteneket”, ő maga kegyetlen halált hal egy végzetes balesetben, a főszereplőknek pedig újfent sikerül megmenekülniük.

A kincsből ugyan csak egy elenyésző rész lesz végül az övék, de még az is kellően gazdaggá teszi őket Európában. Mert hogy főhőseink nem csak megmenekülnek, hanem egy biztonságosabb úton el is hagyják Kukuánaföldet. Ahol egyébként Sir Henry legnagyobb bánatára nem találják meg az öccsét. De aggodalomra semmi ok, George Curtis is előkerül csodával határos módon, így a történet vége nem is lehetne más, mint abszolút happy end.

Ez lenne a nagyon rövid összefoglalója ennek az egyébként sem túl vaskos könyvnek, amiben azért minden oldalon történik valami váratlan fordulat. Ez tehát csak a fő csapásirány. És bár több nagy titkot is lelepleztem, azért bőven akad még felfedeznivaló H. Rider Haggard könyvében.

„A mindenható adta az életünket, és úgy gondolom, azt kívánja, hogy védelmezzük is meg…”

„De nincs olyan út ezen a földön, amit az ember meg ne tehetne, ha eltökélte magát reá.”

„Jó tehát, ha az ember is megkísérli, hogy a maga útján haladjon és megküzdjön a levegőjárással. Embernek meg kell halnia. A legrosszabb esetben is legfölebb csak valamivel korábban hal meg.”

„A sötétségből jöttünk és a sötétségbe megyünk vissza. Miként a vihar-űzte madár, a semmiből szállunk ki; egy szempillantásig a szárnyaink láthatók lesznek a tűz világosságában, és íme! már ismét eltűntünk a semmiségben.”

„De hát mindennek van vége, ha az ember elég sokáig él ahhoz, hogy megérje…”

„…mert az asszony oly biztosan támaszt zavart, mint amily biztosan váltja fel a napot az éjszaka…”

„Bízvást lehet merész az, akinek az ajkán igazság van.”

„Valóban, a gazdagság, melynek a megszerzésére az emberek egy egész életet fordítanak, az élet végén értéktelen valami.”

Szeretsz új, számodra ismeretlen országokat felfedezni?

Lev Tolsztoj: Anna Karenina 1. kötet

Sikerült a végére jutnom az Anna Karenina első kötetének (tehát kb. a teljes sztori felénél járok), úgyhogy vágjunk is bele. Ez tehát egy erősen spoileres bejegyzés lesz Tolsztoj Anna Karenina című regényének első kötetéről.

Kezdésként egy fontos technikai információ. A könyvet én a MEK-ból töltöttem le, ezen a linken ti is megtaláljátok, és letölthetitek teljesen ingyenesen és legálisan. A MEK-ban egyébként két különböző fordítás is szerepel, a linken Ambrozovics Dezső fordítását találjátok, amit én is olvasok épp. De nem olyan régen, egész pontosan 2021-ben megjelent új fordításban is. (Ezt azért is tartottam fontosnak megemlíteni, mert a fordításokban eltérő módon szerepelhetnek a nevek. De azért feltehetően nem annyira eltérőek, hogy ne lehessen őket beazonosítani.)

Először is szeretném felsorolni a főbb szereplőket körülbelül a színrelépésük sorrendjében. Elsőként ugyanis nem a címbeli Annával ismerkedünk meg, hanem a moszkvában élő Sztívával, vagyis Arkágyevics Sztepánnal, aki Anna bátyja, és annak feleségével Dollival. Következőként lép színre Anna. Az ő férje Alexandrovics Alexej, aki befolyásos hivatalnok Szentpéterváron. Nekik van egy fiuk, Szerjózsa. Dollinak van egy húga, Kiti, akinek két udvarlója is van, a földbirtokos Levin és a jómódú, fiatal, csinos katonatiszt, Vronszkij.

Az első kötet elején rögtön egy nagy felfordulásba csöppenünk. Dolli ugyanis egy levélből értesült a férje hűtlenségéről, és el akarja hagyni őt. Anna azért érkezik Moszkvába, hogy megbékítse Dollit, ezzel helyreállítva a bátyja házasságát. Ez több-kevesebb sikerrel össze is jön neki.

Ezzel párhuzamosan Levin is Moszkvába érkezik, mert végre elszánta magát, hogy megkéri a szívszerelme, Kiti kezét. Ők már korábbról ismerik és kedvelik egymást, ezért Levin joggal bizakodik egy beleegyező válaszban. Ám pechjére megtudja, hogy amíg nem tartózkodott Moszkvában, felbukkant a láthatáron egy új kérő Vronszkij személyében. Ugyan ő sem kérte még meg Kiti kezét, de minden jel arra mutat, hogy már csak az anyja jóváhagyására vár, aki bármelyik pillanatban megérkezhet Moszkvába. Így a végeredmény sejthető, Levin kosarat kap, és Kiti egyre várja, hogy Vronszkij feltegye neki a nagy kérdést.

A váltakozó szemszögeknek köszönhetően viszont megtudjuk, hogy Vrosznkijnak esze ágában sincs megkérni Kiti kezét. Az, hogy a hősszerelmest játssza, csupán szórakozás számára. Egészen addig, míg nem találkozik a vasútállomáson Annával. Mert, mint kiderül, Anna és Vronszkij anyja egészen Pétervárról együtt utaztak Moszkvába. Egy végzetes pillantás, és a baj megtörténik. Vronszkij agyából kitörlődik Kitinek még az árnyéka is, és Anna hajkurászásába kezd. Ő szegény egész sokáig ellenáll. De mivel a férjétől egy cseppnyi gyengédséget és udvarlást sem kapott soha, nem könnyű a helyzete. És bizony csakhamar beadja a derekát, és Vronszkij szeretője lesz.

A dolog hamar kitudódik, mivel mindenkinek feltűnik, hogy igyekeznek egy társaságba járni. Alexandrovics Alexejnek is gyanús lesz a dolog, de ő inkább a homokba dugott fej technikáját választja a probléma megoldására.

A baj viszont tovább fokozódik, mivel Anna váratlanul(?) teherbe esik Vronszkijtól. (Ugye senki nem számított erre? Ugye nem?) Egy ideggyenge pillanatában bevallja a férjének, hogy gyűlöli őt, és Vronszkijba szerelmes, és Alexandrovics Alexejtől várja a helyzet megoldását. Ő pedig, nem tudván mi mást tenni, beadja a válókeresetet, és elutazik Pétervárról, amíg a válási procedúra le nem zajlik.

Anna terhessége nem minden probléma nélkül zajlik le. Elég hisztérikussá válik, és a szülés előtt úgy érzi, meg fog halni, ezért hazahívatja a férjét. Alexandrovics Alexej nem tudja mire vélni a dolgot, de azért csak visszatér Pétervárra, és valóban elég rossz állapotban találja Annát. Az orvosok sem jósolnak sok időt már neki. Alexandrovics Alexej mindkettejüknek megbocsát, mármint Annának és Vronszkijnak is, és Annával marad. Anna szerencsésen meggyógyul, viszont ennek következtében újra kiszeret a férjéből. Alexandrovics Alexej érzi, hogy ők ketten már nem, hogy boldogok nem lehetnek, hanem egyszerűen nem tudnak egymás mellett élni, de már nem akar elválni, mert úgy érzi, azzal pusztulásba taszítaná Annát. Anna el akar válni, de nem meri maga javasolni ezt a megoldást a férjének, mivel az olyan nagylelkűen megbocsátott neki. Végül Sztíva oldja meg a helyzetet, aki először kipuhatolja Annánál, hogy tényleg ez a kívánsága, aztán javasolja a dolgot Alexandrovics Alexejnek, mint egyetlen megoldást. Alexandrovics Alexej végül beadja a derekát, de még mielőtt a hivatalos procedúra lezajlana, Anna már elutazott Vronszkijjal külföldre, Imádott Szerjózsáját pedig az apjánál hagyta.

Mindeközben Kiti teljesen belebetegszik abba, hogy Vronszkij faképnél hagyta, és hogy ő éppen miatta utasította vissza a második legjobb partit. Olyannyira rosszul lesz, hogy csak egy külföldi utazás segíthet rajta. Levin munkaterápiával próbálja kigyógyítani magát a szerelmi bánatból, de akármihez kezd, semmivel sem jut előrébb. Végül, kellő idő után, a „szerelmesek” újból találkoznak egy „véletlen” ebéden, ahol Levin játékos formában újra felteszi a kérdést Kitinek, aki ezúttal boldogan elfogadja az ajánlatot.

Ez lenne az első kötet rövid tartalmi összefoglalója. Nem ígérem, hogy jövő héten, de remélhetőleg hamarosan jövök a második kötettel. (Azért idén mindenképp szeretném befejezni ezt a könyvet! 😊)

„Bizony, pajtás, az asszonyok – ez az a csavar, a mely körül minden forog.”

„Az élet minden változatossága, minden bája, minden szépsége árnyékból és fényből van összerakva.”

„Az badar beszéd, hogy a mit a mult nem engedett meg, azt az élet sem engedi meg. Küzdeni kell, hogy az ember jobban, sokkal jobban éljen…”

„A helyzetével senki sincs megelégedve, de az eszével igen…”

„De hiszen voltaképpen azt nevezzük józan házasságnak, a mikor már mindakét fél kitombolta magát. Olyan ez, mint a vörheny. Át kell esni rajta.”

„Az asszony, az olyasvalami, bármennyire tanulmányozod is, mindig egészen újnak látod…”

„Minden helyzetnek van megoldása. Csak el kell szánni az embernek magát…”

„Van olyan idő, a melyből az ember egy egész hónapot szívesen odaad egy poltináért, de olyan is van, a melyből semmi pénzzel se lehet megfizetni akárcsak egy félórácskát is.”

„Én azt hiszem, hogy semmiféle tevékenység nem lehet eredményes, a mely nem az egyéni érdeken alapszik.”

„…legnagyobbrészt úgy van, hogy az ember csak azért vitatkozik a legnagyobb hévvel, mert sehogy’ se tudja megérteni, mit akar az ellenfele bebizonyítani.”

„Az embernek jól meg kell magát rázni s egyenesen a szemébe kell néznie az életnek.”

Hiszel a monogámiában?

Magyar Elektronikus Könyvtáram

Utoljára frissítve: 2026.01.07.

Ahogy múlt héten már előrevetítettem, ma egy új listát indítok, ez pedig nem más, mint a címben már olvasható MEK-es könyvtáram. Azaz összegyűjtöm most azokat a könyveket, amelyekről már született bejegyzés, és amelyeket a MEK-ből töltöttem le.

A MEK mozaikszó a Magyar Elektronikus Könyvtárt rejti, ahonnan rengeteg könyvet ingyenesen és legálisan tölthettek le. Itt persze nem a legújabb kasszasikereket fogjátok megtalálni, és a klasszikusok közül is inkább régebbi fordítások vannak fent. Számomra azonban ez egy nagyon hasznos oldal, mert megkímélt rengeteg felesleges pénzkidobástól, és sokszor megkönnyítette a beszerzést. Én csak ajánlani tudom a használatát.

Most pedig jöjjenek tehát azok a könyvek, amelyeket a projekt kapcsán a MEK-ből olvastam (ABC sorrendben, nem olvasási sorrendben // a linkek nem az elérési helyre mutatnak, hanem az általam írt bejegyzésekre):

A félkegyelmű

A hétormú ház

A Jarndyce-örökösök

A jegyesek

A kút és az inga

A mansfieldi kastély

Az ördöngősök

A Patkányfogó

A Rackrent-kastély

A skarlát betű

A vízimalom

Az Ackroyd-gyilkosság

Az apáca

Az utolsó mohikán

Az Usher ház pusztulása

Állat az emberben

Bede Ádám

Ben Húr

Bouvard és Pécuchet

Elveszett illúziók

Emma

Eugénie Grandet

Értelem és érzelem

Feljegyzések az egérlyukból

Frankenstein, avagy a modern Prométheusz

Gulliver utazásai

Háború és béke

Holt lelkek

Jó feleségek

Kisasszonyok

Kolhaas Mihály

Korunk hőse

Lazarillo de Tormes élete, jó sora és viszontagságai

Middlemarch

Moby Dick

Monte Cristo grófja

Nana

Nyolcvan nap alatt a Föld körül

Thérése Raquin

Utazás a Föld középpontja felé

Új Héloise

Vallomások

Veszedelmes viszonyok

Mit jelent számodra a könyvtár?

George Eliot: Kései boldogság

Egy újabb George Eliot könyv került sorra. A Kései boldogság című regényt A raveloe-i takács címen is megtalálhatjátok, és ezzel a címmel a MEK-ből is letölthető, méghozzá itt.

Főszereplőnk Silas Marner, akinek szomorú sorsával rögtön a történet elején megismerkedünk. Egy kis közösségben éldegélt, ám egy gonosz „barát” ármánykodásának köszönhetően elhagyta ezt a közösséget, feladta korábbi életét, és egy távoli vidékre, egy kis faluba, Raveloe-ba költözött. Az emberekkel csak a munkájából kifolyólag – takács volt – érintkezett, és egyetlen boldogsága vagyonkájának számolgatása maradt.

Bármennyire elzárkózik is Silas az emberektől, azért megismerünk még rajta kívül néhány embert, többek közt a helyi földesurat, Cass uraságot és két semmirekellő fiát, Godfrey-t és Dunstant. A két fiú igen nagy pácba kerül a saját hülyeségük folytán, ám ami valakinek szerencsétlenség, az valaki másnak élete legnagyobb szerencséje lesz. Akaratukon kívül ugyanis új életet lehelnek Silas Marnerbe.

Ha nem akarnék fontos eseményeket elspoilerezni, akkor itt most meg kellene állnom. De ez nem az a spoilermentes blog, tehát ez most itt egy külön baráti figyelmeztetés, hogy ha nem akarod előre megtudni a fontos dolgokat, akkor ne olvass tovább.

A két Cass fiú közül az egyik egy ködös téli éjszakán megfosztja Marnert egyetlen „boldogságától”, a féltve őrzött pénzeszsákjától. Ugyanakkor néhány nappal később Silashoz váratlan látogató érkezik, aki kényelmesen be is rendezkedik nála. Egy este ugyanis váratlanul egy kislányt talál Silas a kandallója előtt. Nem messze a házától Silas megtalálja a kislány anyját, de már nem tudják megmenteni, az apja pedig nem jelentkezik érte. Hogyan is tehetné? Mégsem vallhatja be, hogy rangon aluli, titkos házasságot kötött. Pláne, mikor éppen kinéz neki egy kényelmes élettel kecsegtető menyasszony.

Silas és a kislány, Eppie boldogan élnek. Eppie nagyon jó hatással van Silasra, miatta a férfinak nincs más választása, újra nyitnia kell a világ felé, és barátokat szerez. Többet nem is gondol egyik szerencsétlenségre sem, amit el kellett szenvednie, hiszen Eppie mindenért kárpótolja.

Eppie szépen növekszik, látjuk a felnőttség küszöbén is, amikor már kérője is akad. És ez az a pont, amikor egy szerencsétlenség következtében az apja úgy dönt, hogy végre felvállalja őt, és szeretné magához venni. Feleségével együtt ellátogatnak Silashoz és Eppie-hez, bevallja, hogy ő az apja, és minden földi jót felvillant a lánynak, csak hogy magához édesgesse – pénzt, jómódot, kényelmet, kapcsolatokat, gazdag kérőket. Ám a lányt nem hatja meg a csodás felfedezés. Ő Silast tekinti apjának, és nem hajlandó semmiért sem elhagyni őt.

Mennyire csábítanak a materiális dolgok?

„Az igazsághoz hű, ugyanakkor önmagunk ellen szóló gondolatok nem jelentkeznek túl sűrűn, még a legtisztább levegőben sem, még az égről és földről szóló legnemesebb tanítások ismeretében sem.”

„…egyetlen lélek sem lehet mentes a gonosz szándéktól, melynek boldogsága egy hazugságtól függ.”

„Régebben léteztek olyan angyalok, akik eljövendtek, és kézen fogva elvezették az embereket a romlás városából. Manapság már nem látni ilyen angyalokat. Mégis van, aki eltérítsen bennünket, embereket a fenyegető pusztulástól. Valaki a kezét a kezünkbe csúsztatja, és gyöngéden egy nyugodt, derűs világ felé kormányoz minket, hogy soha többé hátra se tekintsünk. És ez a segítő jobb akár egy gyermeké is lehet.”

Lewis Wallace: Ben Húr

Mindenekelőtt – ez itt a reklám helye – a szóban forgó könyvet a MEK-ből töltöttem le, ezen a linken ti is megtalálhatjátok teljesen ingyenesen és legálisan.

Végre sikerült befejeznem tehát a Ben-Húr című könyvet. A címmel meggyűlt a bajom, ugyanis többféle változatban is láttam már. Külön írva, kötőjellel írva, rövid és hosszú ú-val. Én maradnék a Ben-Húrnál, vagyis a továbbiakban következetesen ezt fogom használni.

Miről is szól ez a könyv? Krisztus korában járunk, mármint amikor élt. Kis részben egyébként az ő életét is nyomon követjük. De nem ő a főszereplőnk, hanem Júda Ben-Húr, egy gazdag zsidó családból származó fiú. Van neki egy barátja, a római Messzala. Ám hamar kiderül, hogy ez a barátság nem is igazán volt barátság. Ugyanis egy kellemetlen incidens során – egy tetőről lehulló tégla majdnem agyoncsap egy magas rangú rómait – Messzala, mint szemtanú, bűnösnek vallja Ben-Húrt. A fiút gályarabságra ítélik.

Ez az ítélet ugyebár élethosszig szólt volna, ám Ben-Húr megmenekül. Gályája egy véres tengeri csatában vesz részt, amelynek során lehetősége nyílik megmenteni a hajó római kapitányát. A kapitány cserébe nem csak felszabadítja, hanem egyenesen fiává és ezzel örökösévé is fogadja.

Jó pár évvel a Messzalával történt incidens után Ben-Húr, mint gazdag római tér vissza hazájába, az akkor épp a Római Birodalomhoz tartozó Izraelbe. Két célja van: felkutatni a családját és bosszút állni Messzalán. Ahogy leszáll a hajóról, szinte rögtön barátokra talál Szimonidesz és lánya, Eszter, Mallukh, valamint Ilderim sejk, Boldizsár és Irasz személyében. (Boldizsár az a napkeleti bölcs, aki ajándékot vitt a kis Jézusnak születésekor.)

Egy szerencsés véletlen folytán nemsokára éppen cirkuszi játékok kerülnek megrendezésre, és Ben-Húr felajánlja Ilderim sejknek, hogy lesz a hajtója a kocsiversenyen, ugyanis megtudja, hogy Messzala is versenyez. Mivel rómaiként kiváló kiképzésben részesült, könnyedén le is győzi Messzalát, ráadásul Messzala a versenyen megsérül, soha többé nem tud járni.

Ezután egyrészt a családja kutatásával van elfoglalva, másrészt igyekszik sereget toborozni. Egy ideje ugyanis már az a szóbeszéd járja, hogy megszületett a zsidók királya, aki majd felszabadítja őket a római uralom alól, és Ben-Húr mindenképpen szeretne ennek a királynak a segítségére lenni. Egyedül Boldizsár az, aki ragaszkodik hozzá, hogy ez a király nem a földi világban lesz király, de senki sem hallgat rá. Mindenkit fűt a bosszú a rómaiakkal szemben.

A szervezkedések közepette Ben-Húr rábukkan az életben maradt anyjára és húgára. Tulajdonképpen Jézus segíti őt hozzá ehhez. Ám a másik dologra, a dicső zsidó királyságra irányuló reményei szertefoszlanak, amikor szemtanúja lesz Jézus keresztre feszítésének. Felhagy az erőszakos terveivel, és boldogan él szíve választottjával, gyermekeivel és a húgával római villájában.

Bosszúálló típus vagy?

„…a tiszta szív imádsága akkor is az volt, ami most és ami mindig lesz: a lélek sugalmazott éneke.”

„…harcolni akarok érette, hogy viszont megtanítson arra, mikép harcoljak egykor ellene.”

„…a lélek segítségével a gyönge néha boldogul, mikor az erős elvész.”

„Királyok bukása, birodalmak összeomlása nem válthatja meg nyomorúságából az emberi nemet…”

„– A szerelem halálos betegség, amelynek nincs orvossága… – De van: a halál…

„Vannak emberek, akikre nézve a vagyon rejtett átok.”

„Mikor Isten jár a földön, néha századokra vannak egymástól léptei.”

„A vízbefúló embert még meg lehet menteni, …, de a szerelmest nem.”

„Az emberek, szerencsére, nem halnak bele a hiúságukon esett sebbe, sőt nem is soká betegek tőle.”

„…az emberi nem bajai nem a rossz kormányzatból származnak, hanem abból, hogy az emberek nem ismerik az Istent és nem tartják meg a törvényeit.”

Lev Tolsztoj: Háború és béke, Harmadik könyv második felvonás

Nézzük elsőként a továbbkígyózó mondatom az előző részből 😊 😊: az előzményekért kattints ide, ide, ide és ide.

Ezúttal, a harmadik rész eseményeinek áttekintésével lezárjuk a harmadik könyvet. Ezután már nincs is más hátra, mint a negyedik könyv. 😊 Vagyis nagy valószínűséggel maximum két bejegyzés lesz még a könyv tartalmáról, aztán jövök a véleményemmel, de a jegyzeteimet elnézve szerintem az is lesz legalább két bejegyzés.

De most előbb következzen a harmadik könyv harmadik része.

A borogyinói ütközet után megindulnak a tárgyalások Moszkva feladásáról. Bár még semmi sincs eldöntve, Moszkva mégis szép lassan kiürül.

Elen az elsők közt áll tovább Pétervárra, ahol két gazdag férfi is csapja neki a szelet. Az egyikük megismerteti Elent a katolikus hittel, ami Elennek éppen kapóra jön. Ebben látja meg a szabadulás lehetőségét Pierre-től – a nem igaz hitben kötött házasság nem is lehet érvényes. Ezügyben azon melegében levelet ír Pierre-nek, melyben a válást szorgalmazza.

Pierre visszatér Borogyinóból Moszkvába. Útközben azt a hírt kapja, hogy Anatole és Andrej is belehaltak a harctéren szerzett sérüléseikbe. Otthon pedig Elen levele várja.

Rosztovéknak nem nagyon akaródzik elhagyni Moszkvát, csak ímmel-ámmal csomagolnak, de aztán augusztus utolsó napjaiban már égni kezd a lábuk alatt a talaj. Csomagolás közben Natasa látja, hogy sebesült katonák kérnek szállást náluk, felajánlja nekik a házukat, mivel ők úgyis elmennek. Amíg csak hely van, folyamatosan jönnek hozzájuk a sérültek, többek közt éjjel Andrejt is náluk szállásolják el, ugyanis még életben van, bár elég rosszak a kilátásai.

Rosztovék szeptember elsején akarnak útnak indulni. Először felpakolják az összes ingóságukat szekerekre, de aztán meggondolják magukat, és átengedik a szekereket a sebesülteknek. Mielőtt elhagynák a várost, még éppen összetalálkoznak Pierre-rel, de ő Moszkvában marad.

Még nem járnak olyan messze Moszkvától, amikor Szonya elmondja Natasának, hogy Andrej is velük utazik. A grófné nem akarja, hogy Natasa találkozzon vele, de a lány már elhatározta magát, egy éjjel kiszökik a szállásukról, és megkeresi Andrejt. Andrej épp magánál van, fel is ismeri a lányt, és nagyon örül a látogatásának. Onnantól kezdve Natasa minden percét Andrej ápolásával tölti.

Moszkvát először a menekülő lakosok, aztán az átvonuló orosz hadsereg, majd a bevonuló francia hadsereg fosztogatja.

Pierre szabályszerűen elmenekül Elen levelétől és minden világi dologtól. Elmegy a jóltevője házába, hogy az ingóságát átnézze, de semmire sem jut vele. Egyre csak azon jár az esze, hogy hogyan tudna kivitelezni egy merényletet Napóleon ellen. Pechjére azonban több dolog is történik, ami ebben megakadályozza. Elsőként a jóltevője házát is elfoglalja egy csapat francia. Pierre megmenti a vezetőjük életét, hálából a vezető franciává lépteti elő Pierre-t, egy egész estét együtt töltenek, esznek-isznak és beszélgetnek.

Másnap azért csak elindul Pierre, hogy a bevonulásakor ölhesse meg Napóleont, azonban elkésik. Egyrészt azért, mert Napóleon már jóval korábban megérkezik a városba annál, mint amiről Pierre-t informálták. Másrészt pedig két család eltéríti a céljától. Az egyik család rimánkodik neki, hogy mentse ki a kislányukat az égő házukból. Ezt Pierre meg is teszi, de mire visszaér a kislánnyal oda, ahol a családdal találkozott, ők már nincsenek ott. Mindenkit kérdezget, hogy nem látták-e, merre ment a család, amikor feltűnik a színen még egy, megmentésre szoruló család. Egy idős pár és a lányuk állnak az utcán francia katonáktól körülvéve. A franciák éppen lerabolják róluk a ruhájukat, amikor Pierre odamegy, és verekedésbe kezd velük. Sajnos ő húzza a rövidebbet, fogságba esik, és mivel gyanús külsejűnek ítélik, még azzal is megvádolják, hogy ő gyújtotta fel Moszkvát.

Mit jelent számodra a költözés?

Lev Tolsztoj: Háború és béke Első könyv

Elöljáróban egy rövid megjegyzés: a könyvet a MEK-ből töltöttem le, itt ti is megtalálhatjátok.

A MEK-ben fellelhetőn kiadás (Révai, 1907) három „kötetben” került fel, de maga a szöveg az író által négy könyvre van bontva. A cselekményt én az író által megalkotott könyvek alapján fogom ismertetni.

Megpróbálom most tehát röviden összefoglalni a Háború és béke első könyvének eseményeit.

Főszereplőnk igazából nincsen, hanem több családot ismerünk meg, és az ő életüket követhetjük nyomon az első könyvben az 1805-ös évben.

Az első könyv három részből áll. Az első részében nagyjából „színpadra lép” az összes főbb szereplő. Nézzük meg tehát mi is őket, de nem a színre lépés sorrendjében. Elsőként jöjjön Pierre, Bezuchij gróf törvénytelen fia. A haldokló grófot körülveszik az örökségre lecsapni készülő keselyűk. A városban pedig nincs olyan hely, ahol ne arról pletykálnának, hogy valóban Pierre lesz-e, aki mindent örököl, és ezzel Oroszország egyik leggazdagabb emberévé válik. Pierre-t nem különösebben hozza lázba sem az apja, sem az örökség, sem nagyjából senki. Nem tudom, hogy azért-e, mert külföldön nevelkedett, de nem nagyon találja a helyét Oroszországban és az orosz társaságban. A gróf aztán tényleg meghal, és valóban Pierre örököl mindent, aminek többen nem örülnek.

A Rosztov család egy előkelő és befolyásos család, náluk négy fiatallal ismerkedünk meg. Nikolaj Rosztov gróf legidősebb gyermeke, aki katonának készül, és aki halálosan szerelmes a náluk élő távoli rokonlányba, Szonyába. Nikolaj húga, Natasa pedig Boriszba szerelmes, aki Pavlovna Anna fia. Ez a Pavlovna Anna egy özvegyasszony, aki előszeretettel élősködik másokon, többek közt a néhai Bezuchij grófot is megkörnyékezi, aztán később pedig Pierre-nek is a „segítségére siet”.

A Bolkonszkij családot elsőként a fiún, Andrej hercegen keresztül ismerjük meg. Andrej csatlakozni akar a sereghez, és mielőtt elmenne a sereggel a háborúba, vidékre kíséri várandós feleségét, az apjához és a húgához, Marihoz.

A második részben belecsöppenünk a háborúba, kizárólag háborús eseményeket látunk. Körülbelül felváltva látjuk az eseményeket Nikolaj Rosztov és Andrej Bolkonszkij szemszögéből. Az oroszok szövetségre lépnek Ausztriával, csatlakoznak a Napóleon ellen vívott háborúhoz.

A harmadik rész egy vegyes rész, ahol felváltva látunk háborús és nem háborús eseményeket. Elsőként visszatérünk Pierre-hez, akiből gyakorlatilag kikényszerítenek egy házasságot. A gyönyörű Elent veszi feleségül, ugyanis Elen apjának, Vaszilij hercegnek szüksége lenne Pierre pénzére. Szegény Pierre, amilyen gyámoltalan, nem nehéz rávenni a házasságra, bár ő maga kezdettől fogva úgy érzi, hogy ez egy végzetes ballépés volt.

Ezután Vaszilij herceg az egyik fiát szeretné kiházasítani, a kiszemelt feleség pedig Andrej Bolkonszkij húga, Mari. Vaszilij herceg Anatole fiával el is utazik az öreg Bolkonszkij herceghez, hogy megkérje tőle a lánya kezét a fiának. Ám Bolkonszkij herceg Marira hárítja a döntést, Mari pedig kikosarazza a fiút, minekutána rajtakapja őt, hogy a körülbelül társalkodónői minőségben a házban tartózkodó Bourienne kisasszonynak csapja a szelet.

A Rosztov család szűkszavú levelet kap Nikolajtól, amelyben elmeséli, hogy megsebesült, de kitüntették.

A fronton súlyos problémák vannak, a szövetséges csapatok kénytelen meghátrálni.

Az első könyv utolsó momentuma a vesztes austerlitzi csata leírása. Andrej Bolkonszkij súlyosan megsebesül. A franciák találnak rá, de nem kerül kimondottan fogságba, inkább próbálják meggyógyítani. Végül olyan súlyosnak ítélik a sebeit, hogy hátrahagyják egy faluban meghalni.

Szereted a családregényeket?

A szürrealizmus és én | Lautréamont grófja: Maldoror énekei

 

Legfrissebb kiadás: 1988, Európa

Lautréamont gróf műve a 2022-es év utolsó könyve itt a blogon. Ez után már csak az évértékelővel jelentkezek idén, aztán újult erővel és nagy lelkesedéssel belecsapunk 2023-ba.

A Maldoror énekeit én a MEK-ből töltöttem le teljesen ingyenesen és legálisan. Itt ti is megtaláljátok.

A nagy könyvben érdekesen írtak erről a könyvről, úgyhogy különösen kíváncsi voltam rá. Gondoltam, végre valami új, valami más, mint az eddigiek. Lesüllyedünk a gonosz világába, és ott is körülnézünk, vagy valami hasonló. Ehhez képest sajnos csúfos csalódás ért, és újabb könyvvel bővült a félbehagyottak listája – amiről tudvalevő, hogy nálam eleve nem túl hosszú. De csak félig vagyok csalódott, a másik felem nagyon is büszke magamra, hogy újra azt tudtam mondani, nem, nem vagyok hajlandó csak azért végig szenvedni 600(!) oldalt, hogy elmondhassam, hogy elolvastam. (A 600 oldal – és a további oldalszámos említések is - az ebook olvasón értendő.)

A következőket tudom elmondani a könyvről. A szöveg valóban énekekből áll, az énekek pedig számozott „versszakokból”. De ez nem a klasszikus értelemben értendő, prózai szövegről van szó. Bár néhány részben vannak refrén-szerűen ismétlődő mondatok. Volt benne néhány eléggé elgondolkodtató rész az emberi természetről, az isteni természetről, az emberek és isten viszonyáról, az emberek sötét oldaláról, a vallás megítéléséről és az isten félreértelmezéséről. Továbbá gyönyörű, de tényleg gyönyörű leírások is vannak benne, meg mindenféle olyan megjegyzések, amelyektől a gróf különösen intelligens ember színében tűnik elő. De sajnos nem találtam összefüggéseket az egyes részek közt, és a legtöbb részen belül sem. Volt, hogy minden harmadik bekezdésben teljesen másról volt szó, ami sehogy sem kapcsolódott az előzőhöz.

Körülbelül kétszáz oldal után kezdtem elgondolkodni rajta, hogy ennyire hülye nem lehetek, hogy nem értem ezt a könyvet. Háromszáz oldal után fogalmazódott meg bennem először, hogy talán nem kellene nekem ezt végig szenvedni. Majd a négyszázadik oldal környékén úgy döntöttem, hátra lapozok, és megnézem, van-e valami elemzés a könyv végén. Ha van, elolvasom, és hátha megvilágosodok, és akkor befejezem. Nem volt. Úgyhogy ezennel félig-meddig könnyes búcsút veszünk Maldoror és én.

Azért persze sajnálom. Sajnálom egyrészt azért, mert utálok félbehagyni könyvet, még mindig. És azért is, mert bármily meglepő, voltak benne olyan gondolatok – vagy inkább érzések, amelyekkel nagyon is egyet tudtam érteni. Nekem egyáltalán nem az volt az érzésem, hogy Maldoror az istent gyalázza, és a bűnt dicsőíti. Sokkal inkább mintha az lett volna a szándéka, hogy felnyissa az emberek szemét, hogy abban hinni, hogy az isten kizárólag a jó, merő gyerekes naivitás. Egyszóval lett volna ebben a könyvben potenciál, de valahogy nem akart összeállni egy értelmes, összefüggő szöveggé a mondatok eme végeláthatatlannak tűnő halmaza.

A könyvet, illetve Lautréamont munkásságát egyébként a szürrealizmus előfutárának tartják. És én és a szürrealizmus nem vagyunk nagy barátok. Nekem egyszerűen kell, hogy legalább egy minimális értelme legyen a dolgoknak, és méghozzá ebben a világban és ebben az életben.

Nyitott vagy a tiédtől teljesen eltérő gondolatokra?