Eljött
az év utolsó szerdája, a szokásos évösszegző napja. Váratlanul és
felkészületlenül ért most ez engem, ahogy ez az egész év is. 2024 váratlan és
soha nem látott kihívások elé állított. Nagyon kemény év volt ez
számomra. Rengeteg minden történt, sok jó és
sok rossz. A jó dolgok nagyon jók voltak, a rosszak pedig elég szörnyűek. És az
már önmagában egy kihívás volt, hogy ezt a rengeteg hullámhegyet és -völgyet
hogyan kezeljem.
2024
kihívásai sajnos az olvasmányaimra és a blog életére is rányomták a bélyegjüket. Azt
kell mondjam, hogy olvasás szempontjából még sose volt ilyen rossz évem.
(Legalábbis mióta dokumentálom azt, hogy mennyit olvasok.) A poén a dologban,
hogy egyébként rengeteget olvastam az év során, de főleg szakkönyveket. (Ennek
ellenére még mindig úgy érzem, hogy szakmailag borzasztóan le vagyok maradva.)
Na
de ez itt egy évösszegző akarna lenni, nem pedig egy sirám, úgyhogy nézzük
inkább a (kissé elszomorító 😊)
tényeket:
Idén
összesen 14 könyvet sikerült elolvasnom. Ebből 7 darab, azaz a fele
kapcsolódott a projekthez.
A
blogon ezzel együtt 16 bejegyzés született. Ezekben szintén 7 könyvvel
foglalkoztam, de abból az egyiket még a tavalyi év végén olvastam. És idénről
is van egy könyvem, amivel majd a jövő évet fogjuk kezdeni.
Kedvencet
nehéz lesz választani, éspedig két okból. Az
egyik, hogy épp most, év végén olvastam egy nem projektes könyvet, ami hatalmas
kedvenc lett, és még mindig annak a hatása alatt állok. A másik pedig, hogy
egyik sem volt annyira nagyon emlékezetes. Vagy inkább én voltam idén más
dolgokkal elfoglalva, és nem annyira ragadtak meg bennem az olvasottak. A
molyos értékeléseim alapján a legjobb olvasmányom idén –
nem túl meglepő módon – egy George Eliot könyv volt,
a Kései boldogság. Szeretem George Eliotot,
és valóban nagyon tetszett ez a könyv, mégsem ezt mondanám 2024
kedvencének, hanem a Martín Fierrót. Mégpedig azért, mert zseniálisnak találtam
a fordítását. Ez olyasmi, ami nekem
általában kevésbé tűnik fel, és ebből a szempontból a Martín Fierro kimondottan
emlékezetes volt.
És ha már mondtam két jó olvasmányt, legyen egy harmadik is, hogy megteljen a dobogó: az Amaro atya bűnét is szerettem, mert valamilyen, még számomra is ismeretlen, perverz okból kifolyólag odavagyok a tévúton járó papokért.
És
hogy mi várható 2025-ben? Félnék megválaszolni ezt a kérdést. Kettő dolgot
tudok csak biztosan. Az egyik, hogy egy George Eliot könyvvel (az utolsóval a
listán) fogom nyitni az évet, mert annak az olvasását már befejeztem. A másik
pedig, hogy a projekt nem fog véget érni. Haladjon bármilyen lassan,
megszakadni nem fog, hiszen már több mint tíz éve egy biztos pont az életemben,
én meg elég ragaszkodó típus vagyok.
Vannak
persze elképzeléseim arra vonatkozóan, hogy miket szeretnék olvasni, meg ezer
millió ötletem, hogy miket lehetne csinálni, de tényleg nem tudom, hogy mire
lesz energiám. Úgyhogy legyen 2025 egy meglepetés! 😊
Mi
mást is mondhatnék még ezután a kiváló záró mondat után? Kívánok
minden kedves Olvasónak kellemes, békés karácsonyt és nagyon boldog, sikerekben,
egészségben és minden jóban gazdag új évet!
Mik
voltak a 2024-es év legnagyobb örömei és kihívásai?
