A hét idézete

„Légy Kolumbusa a benned rejtőző új világoknak, kontinenseknek, fedezz föl új csatornákat – nem a kereskedelem, hanem a gondolkodás számára. Mindenki olyan birodalom ura, amelyhez képest a cár földi országa kiskirályság, hangyaboly.” /Henry David Thoreau: Walden/

2013. december 31., kedd

Gendzsi regénye - összefoglaló

Talán még belefér az évbe, hogy egy összefoglalót írjak a Gendzsi regényéről. Sokat gondolkoztam, hogyan is foglalhatnám össze azokat a dolgokat, amiket meg akarok osztani ezzel a könyvvel kapcsolatban, de valahogy nem akart összeállni egy egységbe az információk, ezért pontokba szedve, egymástól függetlenül vázolom fel őket.

Először egy kis összefoglalás. A Gendzsi regénye három kötetes mű, kötetenként 2-2 részből áll, és minden rész fejezetekre van osztva. Az első kötet Gendzsi szerelmi életével, fiatalkori kicsapongásaival foglalkozik, a második kötet, Gendzsi családi életével, a harmadik kötet pedig Kaoru és Niu életének egy-egy jelentősebb eseményével. Amint azt a harmadik résznél is kifejtettem, az első két kötet között nyilvánvalóan felfedezhető valami fejlődés, de a harmadik kötet már valahogy nem akart ebbe az egységes képbe beleilleni, legalábbis az események szempontjából.

Nézzük akkor az egyes pontokat, amik nagyjából azt hivatottak felvázolni, miért is érdemes elolvasni ezt a könyvet:

1.      Kiváló karakterek. Habár ez igazán csak a második és a harmadik kötetben jut érvényre, de akkor viszont nagyon hangsúlyosan. Igazán eredeti embereket ismerhetünk meg valódi érzelmekkel és valódi problémákkal. (Bár természetesen figyelembe kell venni, hogy a történetek más korban és más helyen játszódnak.)

2.      Kultúra. Ez a pont sok mindent magában foglal, több dolgot önmagában is szeretnék majd tárgyalni. Ez a nagy témakör azonban azért került fel önmagában is a listára, mert úgy érzem, ez a legfőbb dolog, ami miatt ez a könyv felkerülhetett az 1001-es listára. Japán távoli hely, mások az emberek, mások a szokások, egyszóval teljesen más a kultúrája, és ezt a másságot az időbeli távolság (a könyv nagyjából 1000 körül játszódhat) csak még inkább kihangsúlyozza.

3.      Vallás. Habár önmagában a vallások nem kerülnek bemutatásra, azért így is megtudhatunk pár dolgot. Például azt, hogy több vallásnak is hódoltak a japánok, sőt, kínai vallási szokásokat is átvettek. Igazán fontos szerepet játszott az emberek életében a vallás, például szokás volt, hogy az emberek életük végén, amikor evilági dolgaikat már nagyjából elintézték és lezárták, szerzetesnek/apácának állnak, hogy még itt megalapozhassák következő életük sikerességét. Ezenkívül a karma is fontos szerepet játszott, általában a rossz dolgok történését a sors akaratának tekintették, így valószínűleg könnyebb volt feldolgozni.

4.      Társadalmi rang. Igen, a császárok korában ez még nagyon is fontosnak számított. Olyannyira, hogy számon tartották, ki kivel házasodhat. Természetesen a kalandocskákra ez nem vonatkozott. Ezenkívül a rangosabb emberek (nem csak a császár) ágyasokat is vehettek magukhoz, bár ez sokszor több bonyodalommal járt, mint előnnyel. Például Hacsi herceg, egy császári herceg nem ismerte el lányának Ukifunét, aki így nem élvezhette a származásával járó előnyöket.

5.      Levelezés. Magasabb társadalmi rangban lévő emberek, főként nők általában csak levelezés útján tartották a kapcsolatot még családtagjaikkal is. A levelek írásakor fontos volt az írásmód (bár ezekre vonatkozóan nem kaptunk pontosabb felvilágosítást, nyilván Muraszaki nem gondolta volna, hogy könyvét egyszer nem japán származású emberek is olvasni fogják), a papír minősége, színe, és általában minden levélhez csatoltak valami alkalomhoz illő verset. Szerintem ez egy nagyon szép és érdekes hagyomány. Én szívesen olvasnék erről behatóbban is, például hogy milyen alkalmakhoz milyen színű papír passzolt.

6.      Kulturális események. Habár egyikről sem kaptunk részletes leírást, Muraszaki egy helyütt meg is említi, hogy nem célja ezekről terjengősen beszámolni, azért valamicske információkat mégis csak szerezhettünk. Például hogy rengeteg volt belőlük. Magas rangú tisztviselők is, és természetesen a császári udvar is gyakran rendezett például hangversenyt vagy szavalóversenyt. A kultúra ugyanis roppant fontos szerepet játszott főként a magas rangú emberek életében.

7.      Betegség. Érdekes módon a betegségeknek mindössze két fajtáját ismerhettük meg. Az egyik volt az egyszerű megfázás. A másik pedig a komolyabb betegség, ami minden esetben fura görcsökkel, rohamokkal járt. Kíváncsi lennék, hogy ezt a mai, japán irodalommal foglalkozó tudósok hogyan magyarázzák. Mindenesetre ezt az utóbbi betegséget mindig úgy magyarázták, hogy valamilyen gonosz, ártó szellem költözött az illetőbe, ezért papokat hívtak hozzá, és imádságokat, vallási szertartásokat tartattak a beteg gyógyulása érdekében. (Ilyen megszállottság következtében halt meg például Tamakacura anyja is.) Ezen kívül a terhességet is a kezdeti szakaszban úgy írták le, mint betegséget, az illető fáradékony, sápadt és étvágytalan volt.

8.      Zene. Erről már ugyan tettem említést a kulturális események címszó alatt, de külön is megemlíteném, mert erről igen sokszor szólt leírás. Megismerhettünk különféle hangszereket, hangnemeket és mindenféle zeneműveket, amik a levelezéshez hasonlóan szintén felkeltették az érdeklődésem, és jó lenne ezekről részletesebben is olvasni.

9.      Divat. Ezt egyenesen imádtam. Minden ünnepnek, minden rangnak, minden társadalmi pozíciónak, minden alkalomnak, minden helyzetnek, minden életkornak megvolt a maga ruhája (színe, fazonja). Ez szintén az engem nagyon érdeklő dolgok közé tartozott. De nem akarom ezt itt most tovább fejtegetni, mert nem szereztem teljes körű tudást a témában, és nem szeretnék hülyeségeket írni.

10.  Természet. Korántsem volt meglepő, de nagyon tetszett az emberek természetközelisége. Folyton folyvást mindent a természethez, a természet egy-egy eleméhez hasonlítottak, és külön elfoglaltságnak számított a természet csodálása, például az őszi tájé, a felkelő holdé.


Ezeken kívül bizonyára találnék még rengeteg megemlítenivalót, hiszen mégiscsak 1500 oldalon vagyok túl, de ez a tíz olyan szép kerek szám, hogy úgy döntöttem, itt abba is hagyom. Azt még mindenképpen megemlíteném, hogy a kedvenc szereplőm egyértelműen az írónővel névrokon Muraszaki volt. Ahogy viselte a sorsát, ahogy megvívta a harcait, mind a külsőket, de főleg a belsőket. Egyszóval minden tiszteletem az övé, és az írónőé, aki megalkotta.

Időnként nagyon nehéz volt átrágni magam ezen az 1500 oldalon, mert úgy sejtem, hogy jobb könyvek is várnak rám. De így a végére érve abszolút jogosnak érzem, hogy bekerült a könyvbe, valóban, ha nem is többször, de egyszer mindenképp érdemes elolvasni. Hiába éreztem időnként kínszenvedésnek, hajtott a vágy, és az, hogy ne adjam fel, pláne, hogy még nagyon az elején vagyok a küldetésnek, de így utólag egyértelműen azt tudom mondani, hogy megérte. És bármennyire is szidtam időnként, most mégis csak azt tudom mondani, hogy összességében elvarázsolt.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése