Két kötet, több mint ezer oldal. Rendkívül furcsa könyv, s bár összességében különböző benyomásaim születtek a két kötetről, ami közös volt, az az, hogy néhol nagyon tetszett, néhol viszont nem (néhol pedig nagyon nem, lásd pl. Kurázsi története). Benyomásaimat egyikről és másikról is külön-külön már leírtam, így most csak azt szeretném összegezni, ami valóban összeköti a két könyvet, és amiért szerintem felkerült a listára.
Az első és legfontosabb, amiről egyébként mindkét kötet kapcsán külön is írtam, a vallás. A reformáció idején járunk, amikor ez az egész téma elég zavaros. Az író nagyon okosan nem foglal állást, nem áll ki egyik felekezet mellett sem, csupán istenfélő életre buzdít. Ahogy ezt tette, az nekem, mint egy nem gyakorló katolikusnak, többnyire tetszetős volt. Bár sokszor kiemelte magát Istent is, pont ugyanannyiszor emelte ki azokat az emberi erényeket, amelyeket napról napra gyakorolnunk kéne. A miértekben ugyan nem értünk egyet, de magam is azt vallom, ha jobban betartanánk például a tízparancsolatot, boldogabban élhetnénk.
Maga az író sem titkolja egyébként, és főként a második kötetben több helyen is olvasható, hogy gyakorlatilag a példás életre való nevelés a célja ezzel a könyvvel. Továbbá, hogy azért ültette át a „példabeszédeit” ilyen szórakoztató történetekbe, mert úgy gondolja, hogy ebben a formában fogékonyabbak rá az emberek. Nos, nálam abszolút elérte vele a célját.
Itt kell megjegyeznem azonban, hogy én azt hittem, a második kötet is Simplicissimusról fog szólni, és arról, hogy a lakatlan szigeten végbement megtérése után hogyan fogja jobb belátásra bírni az embereket, de tévednem kellett. Sőt, azt kell mondjam, teljes mértékben visszasüllyedt korábbi romlott életvitelébe.
A másik kiemelendő téma, a háború. A 30 éves háború idején játszódnak a történetek, főként az első kötet. A könyv végén lévő tanulmány azt írja, hogy ma azért értékelik/jük nagyra ezt a könyvet, mert rengeteg hiteles történelmi adatot tartalmaz. Ennek én nem néztem utána, de az tény, hogy rengeteg eseményt megörökít a háborúból, amelyek a jegyzetek szerint valóban meg is történtek. Ezenkívül többé-kevésbé időrendben követi az eseményeket, de említés szintén szerepelnek benne neves emberek is, hadvezérek és más fontos személyek, illetve helyszínek. Ez tényleg hasznos és dicséretes, de ami számomra még érdekesebb volt, az író saját véleménye a háborúról és a katonákról.
Ahogy az előző kérdésben sem, úgy ebben sem foglal állást az író. Nem az a célja, hogy meggyőzzön az egyik vagy másik oldal igazáról. Csupáncsak leírja, hogy a háború következtében látta, mennyire lepusztul a hazája, hogy szenvednek az emberek, a honfitársai, és hogy mit vált ki az emberekből a sok szörnyűség. És ami felettébb érdekfeszítő és szokatlan, leírja, hogy megkérdőjelezhető a katonák lojalitása, hiszen hol az egyik, hol a másik oldalon harcolnak, akárha zsoldosok lennének.
Összességében a könyvről azt mondanám, a két kötetet valahogy össze kellett volna gyúrni egy egységes egésszé, a sok sallangot pedig kihagyni, már ha valóban a tanítás volt a cél. De miért ne az lett volna, mikor maga az író árulta el nekünk ezt? Erről tehát felesleges tovább beszélni. A kevesebb néha több.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése