Kivégeztem Simplicissimus barátunk második kötetét. Felettébb érdekes volt. Kezdve mindjárt azzal, hogy nagyrészt nem is róla szólt. Ez a kötet ugyanis több különböző részből áll össze, több különböző főszereplővel.
Nem szeretném mindegyik részt külön bemutatni. Aki kíváncsi rá, az járjon utána maga. Csak néhány benyomásomat szeretném felvillantani. Az első két rész különböző okok miatt nagyon nem tetszett, és azt hittem, hogy az egész könyv kínszenvedés lesz, de szerencsére nem. Mert utána jöttek a magamban „Madárfészeknek” titulált részek, szám szerint kettő, és ezek nagyon jók voltak. Főleg az első. Kicsit visszatért az első kötet első száz oldalának érzése, visszakanyarodtunk a vallásos élet szépségéhez. A két „Madárfészek” egyfajta példabeszédek gyűjteménye volt, és ha többnyire erkölcstelen formában is, de nagyon tetszett, amiket megmutatott, a romlott emberi élet szeletkéit. Őszintén megfordult a fejemben, hogy valamelyik nap újra elmegyek egy misére. (Persze magamat ismerve erősen kétséges, hogy ez meg is fog valósulni, mivel annyi rettentő sok dolgom van. Bár mostanában úgy érzem, kezd javulni az időbeosztó képességem… Bocs ezért a mellékvágányért.)
A következő rész egy párbeszéd volt arról, hogy hogyan lehet legegyszerűbben meggazdagodni (vagy inkább hogy lehet gazdaggá spórolni magunkat), és hogy lehet aztán az összes pénzünket elherdálni. Nekem ez a rész is nagyon tetszett, de nem vettem belőle idézeteket, mert többnyire elég közhelyesek. Ennek ellenére szerettem.
A kötet végén volt még egy kis anekdotagyűjtemény, ami szintén elég szórakoztató volt. Bár amikor nők a nevetség tárgyai, azt nem mindig szeretem.
Kicsit furcsa volt ezt a könyvet olvasni, mert én arra számítottam, hogy Simplicissimus kalandjai fognak tovább folytatódni. De nem így lett. Épp ezért nehéz lenne erről a kötetről egységesen írni. Minden résznek más a főszereplője, és minden rész másról is szól. Ugyanakkor ennek a kötetnek is az a célja, és ezt maga az író is kijelenti most már, hogy példát állítson a jó keresztény emberek elé, hogyan éljék az életüket, hogy végül elnyerjék a mennyország kulcsát. Célt azonban kötve hiszem, hogy ért ez a könyv. Túl szétszórt, nem elég egyértelmű. S bár egy helyen azt is kiemeli az író, miért döntött emellett a megoldás mellett, én mégsem gondolnám, hogy ez így, ebben a formában működőképes lehet. Vagy talán tényleg úgy van, mint ahogy az egyik idézetben is lehet majd lentebb olvasni: a jó emberek megragadják a jót belőle, a rosszaknak pedig ez csak egy könyv marad, tele vicces és butuska történetekkel.
Néhány szösszenetet még így is kiemelnék, amelyek feltétlenül érdemesek az olvasásra:
· 3. rész 5. fejezet, amelyben totálisan kifigurázásra kerül a kereszténység és a reformáció révén létrejött új vallások szembenállása. Csak mert az ember úgy gondolná, ha valaki megér ilyen nagy pártszakadásokat, feltétlenül állást foglal. Számomra rendkívül szimpatikus, ahogy az író viszonyul ehhez a témához. (Ezt, ti. a véleményét még az első kötetben, Simplicius szájába adva közli is: még egyik felekezet sem tudta igazán meggyőzni arról, melyikhez is kellene csatlakoznia, hogy melyik az „igazi”.)
· 4. rész 2. fejezet, amelyben a természetet dicsőíti, hogy mennyi mindent tanulhatunk az egyszerű és együgyű(nek hitt) növényektől és állatoktól
· Több helyen is ír arról, hogy a hitünk/hiedelmeink mennyire meghatározzák a valóságunkat (pl. 3. rész 12. fejezet; 5. rész/110)
További kiemelésre érdemes apróságok (szeretem az ilyesmiket, na):
· Magyarország újból több ízben is feltűnik, például a messze földön híres szarvasmarháink J
· elejtett megjegyzés egy korábban éppen a listáról olvasott könyvről, Az aranyszamárról
· említés egy híres holland hajóskapitányról, bizonyos Jacob van Heemskerkről, akinek a sírfelirata állítólag a mai napig olvasható Amszterdam egyik templomában, az Oude Kerkben. Még soha nem voltam Amszterdamban, de ha egyszer eljutok, ez lesz az első, amit meg fogok nézni. (Bárkinek bármi infója van, megköszönöm, ha jelentkezik.)
· Tudtátok, hogy bárminemű sérülés esetén a kötelezően előírt gyógykezelés a mozgás? Ezzel megelőzhető, hogy az alvadt vér egy helyre gyűljön a testben, és leülepedjen, és további bajt okozzon. (Az egyszerű ember történelmének egy apró szeletkéje. Rajongásom tárgya.)
„Nemes, szépséges hölgy… testemet ugyan rögtön újra szabaddá tette a fátum, de egyebekben teljesen rabszolgája maradtam, és most nincs más vágyam, és azért is jöttem ide, csak hogy hölgyem szájából halljam az ítéletet: élet vagy halál. Élet akkor, ha megkönyörül szánalomra méltó foglyán, a szerelem súlyos börtönében részvétével vigasztalja, s megmenti a haláltól; vagy halál, ha nem részesülhetek kegyelmében és viszontszerelmében, vagy hölgyem szerelmére méltatlannak találtatom.”
„Akkor követsz el bolondságot, amikor azt hiszed, hogy szabadságodat élvezed, holott a bűn szolgája, az ördög rabja és sajnos Isten ellensége is vagy.”
„Mert a tulajdon a gazdája szabad lelkületét elkínozott rabszolgalélekké nyomorítja, mártíromságba dönti…”
„Ott, ahol az apát kezdi a kockavetést, nem lehet a játékot a barátoknak sem megtiltani.”
„Az a bölcs és tudós, aki jóra tud mindent váltani.”
„A vélt enyém-tiéd, ahogy azt egyik is, másik is állítja: ez okoz minden háborút…”
„Erre Jupiter megparancsolta Marsnak, hogy úgy járjon el Ceres bőségszarujával, ahogy a túlzsúfolt kaptárral szokás: egy kicsit meg kell metszeni és kifosztani, hadd lássák, vajon a szükség és szegénység önismeretre ébreszti-e az embereket, és felfedi-e előttük tulajdon hibáikat, hogy helyrehozzák azokat.”
„Amint a méhek mézet színak a virágból, a pókok pedig mérget, úgy merítenek a jó emberek jót a könyvekből, a rossz emberek pedig rosszat. Nem lehet egyetlen könyv sem olyan megbotránkoztató, hogy jámbor ember valami jót ne tanulhatna belőle, és egyetlen könyv sem lehet olyan istenfélő, hogy egy hibbant ember ne lelne benne valamit, ami őt az ő zavarodott gondolataiban, véleménye szerint, meg ne erősítené.”
„…amióta hadi fegyverek kerültek a kezem ügyébe, jó néhány derék anyának gyermekét fektettem le aludni gyöngédség nélkül, aljas művészeteim segítségével.”
„…mit ér sokat szerezni, ha nem tudjuk fel is használni?”
„Égen-földön minden dolog/a gazdagság körül forog./A Pénzes ember bölcs, erős,/nagyrabecsült királyi hős,/minden lehet, amibe fog.”
„…a piac tanít meg vásárolni.”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése